E&L ELS-74UN – AKS74U

Másodfokon

Az E&L márka relatíve új szereplő az airsoft piacon. Kezdetekben kiváló ár/érték arányú AK replikákkal jelentek meg a piacon komplett illetve conversation set formájában. Külső tekintetében az LCT olcsóbb árú, de hasonló minőségű versenytársa volt. Amelyet már egy előző cikkben megénekeltem. Azóta változott a világ és benne az E&L is. Előző generációt ForceCore illetve Meister Arms név alatt kaphatunk kisebb árcédulával.elgen2_10.jpg

Úgy érezték felnőttek és árat emelek, ezzel az LCT mellé tették termékeiket. A külső továbbra is teljesen acél
Jelen cikk szereplője egy AKSU, mely az AK74 karalábé család rövidített változata.
A kamu számok mellett egyedi azonosítószámot is kapnak a replikák, amelyek a dobozon és a hozzáadott kronózási "tanúsítványon" is megjelenik.
Az előagy fája laminált és lakkozott.
Természetesen kapunk infrabakot is. A válltámasz zsanérja és gombja is természetesen acélból vannak.A tűzváltókar pontosan nem túl nagy erővel, határozott kattanásokkal működik.
A gen. 2 külső újdonsága a tárfészekbe csavarozott műanyag alkatrész. A tár behelyezésének pontosságát hivatott könnyíteni.
Külső alig nem, belsőségek tekintetében annál többet változtattak a rendszeren. A képen a gearbox "gyors" rugócseréjét elősegítő bontható rugóvezető látható. A gyorsaság jelen esetben kb 5-10 perc szerelést jelent, mire kivarázsoljuk a gearboxot a tokból. A menet a következő. El kell távolítani a felhúzókart, majd a hop-up kamrát előre kell tolni, a markolatot és a tűzváltókart le kell csavarozni. Miért kerül ez sok időbe? A hop-up kamrát 3 csavar rögzíti. Egy a gearbox orrára, kettő pedig a külsőcső nyúlványába. Az utóbbi két csavarba kapaszkodik a tárazást könnyítő alkatrész, amit szintén le kell szedni. A helyzetet nem könnyíti meg, hogy a kamra csavarjai meglehetősen hosszúak. Gömbfejű imbuszkulccsal sem gyorsítható túlzottan a folyamat, mivel a tokfedél nem levehető és meglehetősen útban van.
A szétszerelés B verziója sem gyorsabb. Mivel LCT rendszerű a csövet 2 db 4-es hernyócsavar tartja. Ezeknek a kioperáláshoz szintén idő kell, mire kb negyed fordulatonként kitekerednek. Nem elég csak meglazítani őket, mivel a külsőben lévő horonyba kapaszkodnak, melyek minden oldalról zártak
Belsőségek felé haladva a fegyver doboza már kívülről felsorolja az újításokat.A gen. 1-hez képest a hop-up kamra kevés újítást hoz. Maradt a gearbox orrára csavarozhatóság, a fekete műanyagok most pirosak lettek. A szerkezet spiáter öntvény. A lenyomókar rendelkezik némi holtjátékkal.
A cső szokásos réz, az igényesebb fajta megmunkálással. Mint mindig, most is könyörgött egy tisztításért.
A hop-up gumi kb 50-es "keménységű", sliccelt dudorral. A szoknyája sem szokványos, kialakítása a nózi jobb, pontosabb illeszkedését hivatott elősegíteni.
Jöjjenek a belsőségek. A gearbox a "neuralgikus" pontokon kapott némi anyagot és rádiuszolást a henger körül. Bár jól néz ki, V3 box esetén nagyon ritka a törés szóval ez egy kicsit parasztvakítás. A visszaforgás gátló kapott egy kivágást, így benyúlva feszteleníthetjük a rugót. Feltéve, hogy a motort leszedtük. Mivel a motor erős neodímium mágneseket kapott megforgatásához elég nagy erő kell, amit a gyári "130"-as rugó nem tud leküzdeni.
Szétbontva a boxot a doboz által büszkén hirdetett alkatrészekkel találkozunk. A gearbox 9mm-es golyós csapágyakat kapott. A boxot összecsavarozva a furatok meglehetősen egyvonalban vannak. A fogaskerekek szépen pörögnek. A két fél pozicionálását a gearbox 3 fő furata intézi. Örvendetes, hogy csapágyak nem járkálnak csak úgy a helyekről ki és be. Megfelelő tűrésekkel szépen a helyükön maradnak. Manapság öröm ilyen látvány.
A fogaskerekek immár CNC technilógiával készülnek (szemben a hagyományos porkohászatival). 18:1 (alap) áttétel arányúak. Műanyag piros delayerrel és balanszírozó furatokkal látták el a sector kereket. A csavarokat megelőzendően a kilazulást bemenetrögzítőztem. A tányérkerék a szokásos 4 helyett 6 reteszelő fogat kapott. A fogak széleit igényesen letörésekkel készítették. A felületek helyenként elég nyersek (ami a fegyver összes alkatrészére igaz). Ne feledjük ezek gyári, alap kerékszettek az igényesebb fajtából, nem high-end, top kategória.
A cut off lever spiáter. V3 esetben ettől sem kell megijedni kialakításából adódóan nem olyan neuralgikus alkatrész. A furata pár tizeddel nagyobb, mint a tengelye, ezért nagyobb játékot enged a kelleténél. Tengely irányban meglepően jó, ami fontos az alkatrész és kapcsoló élettartamát tekintve.
Levegős oldalról nézve a dolgot, vegyük első elemnek a nózit. Piros, o-gyűrű polimer cucc. Mérete benne van a nózi táblázatban. Hozzákapcsolódóan fehérszínű műanyagból készült a tappet plate. Kontúrjai élesek, hosszanti irányban horony található rajta.
A dugattyú szintén előrelépés, 3 acél fogú. Érdekessége, hogy a felső vezetősínt minimálisra vették, ezzel csökkentve a súrlódást.
Dugattyúfej silent típusú, műanyag alappal. Elég low budget megoldást választottak rögzítést gyanánt (vagy csak a ROFot akarták kimaxolni, hogy könnyebb a dugattyú?), egy egyszerű szélesfejű 3-as csavart dobtak bele egy rugós alátéttel. Sehol egy csapágy, vagy csak némi előfeszítő műanyag. Ezért jár egy mínusz pont.
A mínuszolás azonban itt nem ér véget. Az igazi feketelevest a henger-hengerfej kombó tartogatja.
A két elem gyárilag egybe van gyógyítva, ezzel megalkotva a tökéletes tömítettséget. Ami önmagában egy nagyon jó dolog tudna lenni. Ha a kivitelezés minősége nem csapná agyon. A henger felülete borzalmas. Amint már fentebb említettem nyers szerszámnyomok itt is "tiszteletüket" teszik. Egy ilyen fegyverben ez kritikán aluli. Ehhez a gyártó úgy gondolta, hogy a dugattyúfej legalább legyen jó nagy. Még ha nem is szorul meg produkáljon némi ellenállást és reszelgesse csak szépen a fejet. Mondanom sem kell, hogy nem árt pár tizedet lefragni a dugattyúfej átmérőjéből. A siralom folytatódik az o-gyűrűnél. Mérete kisebb mint a dugattyúfejé, mindezt atomra zsírozva, hogy azért tudjon valamit gumiból is préselni. A hengerfej fúvókája szintén nyers felületű. A nózi o-gyűrűja csak úgy hullámvasutazik rajta.
A fegyvernek ez a része fejlesztendő. Remélhetőleg a gen. 3-ban már jó is lesz. Kár volt emiatt megszabadulni az előző rézhenger, műanyag hengerfej kombótól.
A gyári belépési szög. Ezen nyilván érdemes javítani. Ugyanakkor az egybe gyógyított henger miatt jóval macerásabb.

Elektromos oldalról kaptunk "fantasztikus" ezüst színű vezetékeket, szokásos réz érintkezős kapcsolót. Egy M170 névre keresztelt brutál erős motort, ami plusz pont. A motor egyéb iránt saruzva van nem forrasztva. 30A-es autós biztosítékot találunk a fegyverben és természetesen a sztenderdnek számító kis Tamiya csatit.

A fegyver kézbe véve imitálja az igazi fegyver érzést. Masszív, olykor nyers, súlyos, teljesen acél és nem utolsó sorban olajos, amivel a rozsda ellen küzd. Az E&L külső szempontjából egy nagyon masszív szerkezet. Bátran ajánlható bárkinek, aki falbontó szerepkörben szeret játszani vagy csak egyszerűen anyagfelhasználás szempontjából a maximumot keresi AK fronton.
A belső levegős rész kivételével kevés olyan részlete van, ami miatt olajos tenyerünkkel könnyes szemünket dörzsölgetjük.

Kronózás:
A fegyver két kronózási jegyzőkönyvvel jött.
Az egyik a gyári E&L papír, mely szerint 131m/s-ot lő .20-as bb-vel 0 hop-uppal. Ami 432fps átszámolva.
A másik a gunfire által mért papír 410fps adattal, fenti kondíciók mellett.
Lekronóztam dobozból kivéve, szintén a fenti kondíciók mellett. G&G .20-as bb-t használta és UFC kronót (ahogy gunfire is) nálam 420 fps körül lőtt a fegyver.
Rendbetéve (már amennyire a levegős részt jóra meg lehet csinálni), ugyanazzal a rugóval 440fps-t mutatott a műszer.