Amikor a Cyma és olcsó társai jó pár évvel ez előtt rohamtempóban elkezdték lerohanni a piacot (második, harmadik nagy airsoft bumm) belépő szintű és játékra tökéletesen használható AEG-ekkel, az old school stílust képviselő, első vonalbeli márkák lépésre kényszerültek. Gyorsan ki kellett találni valami, hogy a piaci részesedésük ne bukjon a béka segge alá. Az összes gyártó előrukkolt az "economy", azaz megfizethető szériákkal. Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a mostanra kialakult közép és felső középkategóriába pozicionálódtak a termékek. Az eco kategória alját az igényesebb műanyagból készült tokozás jelenti és ellenben egy alsó kategóriából induló kínai fegyverrel (mint pl a sokat ócsárolt Boyi) a gyártmányok minősége sokkal magasabb színvonalat képvisel. Hiába a fémtest, ha igénytelenül van öntve, nem illeszkedik, gyárilag ferde, stb. A G&G iszonyatos marketing hadjáratának köszönhetően beette magát az fejekbe. A high endet maguk mögött hagyva (teljesen autentikus markingokkal ellátott test, aluból, ahogy az dukál) M-széria fronton átcsaptak a popba. Populáris, megfizethető fegyverek, az alja műanyagból, kicsit többért fémből. Az elsőt képviseli a most bemutatott fegyver is. Távolról szemlélve a külső kellemes megjelenésű, inkább mattabb, mint selyemfényűbb. Ugyan akkor az előagyról messziről süt egyfajta gagyi megjelenés. Nincs min csodálkozni, ha licenszekkel nem rendelkeznek. E miatt van az benyomásunk, hogy valami nem kerek, mintha egy alternatív valóságból szemlélnék a dolgot.Valódi feliratokról ne is álmodjunk. Van helyette valódi G&G marking. A tűzváltó feliratok jól olvashatóan, mélyen süppednek a műanyagba. Mert ugye a test itt kompletten valamilyen szálerősített polimerből készült. Akár csak a pisztolymarkolat, a komplett előagy, a crane stock és hátsóirányzék fő váza. A kezelőszerveken nincs sok magyarázni való. Ez egy M4 minden ott és úgy van rajta, ahogy az klasszikus értelemben szokott.Némileg formabontó a hüvelykivető ajtaja. Ezt a rugó befelé nyomja és nem kifelé. A felhúzókar rángatása nem csinál semmit és kamu zárimitáció sincs. Az ajtó egyébként lemezből van hajtogatva és préselve.Mint már említettem az előagy nem egy túl kívánatos cucc. Feliratokat találunk a rail mind a 4 oldalán, amelyek a helyeket jelölik, így könnyen minidig ugyan oda lehet visszapakolni a kiegészítőket. Általános M4 betegség az előagyak ferdesége a tok sínjéhez képest. Ennyi előnye van ennek a rendszernek, hogy egyszerűen egyenesbe lehet állítani és lötyögésmentesen rögzíteni.  3 részes külső cső található a fegyverben. A rendszer legnagyobb hátránya, hogy iszonyatos mennyiségű csavarkötést tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy az elején még minden fasza és stabil, de ahogy jobban elkezdődik és egyre több ugra-bugra lesz a fegyverben a játékból fakadóan, úgy kezdenek szépen fellazulni a dolgok. A mentrögzítőzés nyomokban tartalmazó rendszer kívánja, hogy rendbe legyen téve. Olcsó fegyvereknél ez többrészes összeállítás megszokott, mivel így igen könnyen gyártható úgy, hogy a termékpaletta széles. Gondoljunk bele egy M4 és egy M16 között a csőhossz a különbség. Ennél a rendszernél nem kell különböző hosszú, alakos csöveket gyártani, csak a jóval egyszerűbb közdarabból kell hosszabbat készíteni. Profit. Kedves részlet a gázvisszavezető cső, ami drágább replikákból néha kimarad vagy csak nem sikerül.Az első traktusáról a fegyvernek még nem szóltam. Ahogy a fentebbi két képen látszik, ez egy darabból van kiöntve. Az irányzék és a cső össze van gyógyítva, de még a lángrejtő alatti alátét is. Szóval csak óvatosan, ha nem tetszik a klasszikus első háromszög.A crane stock egy örök klasszikus, ha az akksi tárolás is cél. Ennél a fegyvernél egész szép nagy lyukon át lehet bepakolni az áramforrást. A tubeon oldalt van két bevágás, megkönnyíti a vezetékek elpakolását és csökkenti a puha szilikon szigetelés odacsípését a tus hosszának állításakor. A tube, amúgy fémöntvény, vélhetőleg spiáter. A részletesség itt sincs a csúcson, a kontraanya egybe van öntve tubebal. A másik nagy baja, hogy belül egy spiáter alkatrész szokta helyén tartani a tubot. Itt ez is bele van öntve. Emiatt muszáj csúszó saruval vagy valami hasonlóan lapos, vékony csatlakozóval megszakítani a vezetékelést, ha szét szeretnék még valaha szedni a fegyvert. Nézzük a belsőséget, hol sikerült spórolni. Ami feltűnik, hogy a hop up kamrán van valami műanyag basz. Fekete és nem nagyon illik a képbe. Ez az alkatrész hivatott kitámasztani a gearbox orrát. Konstrukciósan a V2 gearbox bizonyos esetekben eltörhet. Annak idején, a Marui nem feltétlenül az 500fps torkolati sebességű fegyverek meghajtó egységének szánta a V2 boxot. Mivel ottani törvények szerint 0,98J max energia ezekre a meggymag köpködőre, és nem 2,2J (ami 500fps, 0,2g-os bb-vel).Szóval a G&G kitalálta, hogy berak az upper és a gb közé egy ilyen műanyag kitámasztót. Ez box felét támasztja meg csak. Szóval igazi félmegoldás, de mindenképp ötletes filléres trükk.A hop up kamra szürke műanyag, egész pontosan öntve. A lenyomókar kellemesen feszesen álla helyén. A lenyomó csiga itt is ugyan olyan exponenciálisan állítható, ahogy azt sajnos megszoktuk sok ilyen szerkezetnél. Ritka az a fegyver, amiben ennél finomabban és lineárisabban állítható a benyomás mértéke. Az állítást, az állítótárcsa alatti hatalmas o-gyűrű fixálja, ami rendben van. Sajnos gyárilag túlhúzhatták a csavart. A képen jól látható, hogy az első kitekerésnél kihúzott némi matériát, így ott már nem sokat fog, kár érte. A gumi, ó gumi! Egyszeri játékosok nedves álma a kék Madbull mellett a zöld G&G. Hagyományos dudoros lenyomójával, kellemes anyaghasználatával vívta ki elismerését. Az olcsósítás áldozata a cső. Bevonat nélküli, olcsó alucső. Régen a legalja kategóriába raktak ilyet, amikor a Cyma cm.028 még BAX-os rendszerű volt és majdnem műanyag fogaskerekes. A gearbox egyértelműen G&G sajátosságokat mutat. Pecsételt számsor (akár egy gyári Marui boxon) és jobb oldalról csavarozható.A képen megfigyelhető, hogy a gyári vezetékek is sarusak a buffer tube kialkítása miatt. Belülről nem egy agyonkent alkatrészhalom fogad, ami pozitív.Szemfülesek észrevehették, hogy a box két oldalán, ahol a dugattyú mászkál nincs két hatalmas lyuk. Ez ősi Marui maradvány volt az M-szériában, ahol a műanyag test kettényitható volt és azért, hogy a teströgzítő fülei ne törjenek le kivágták kétoldalt a boxot. A kettéhúzható, régen úgynevezett Hurricane testek értelmetlenné tették a létét. Sok gyártónál a mai napig maradt ez megoldás olcsótól drágáig. De itt nem. Előnye, hogy kisebb helyeken tud bejutni mocsok a boxba, viszont nagyobb felületen végig érintkezik a dugattyú vezetőlécével, ami több súrlódást jelent. A box gyárilag kapott lekerekítést az orránál a sarkokban, ahol törhet. Illetve nyomtak még oda egy kis spiátert, erősítés gyanánt. Öröm, hogy a fogaskerekek mögött nincs tele nyomva spiáterrel feleslegesen.A gyári zsír eltakarítása után tüzetesebben és megnézhetőek az alkatrészek. 8mm-es, bronz csúszóperselyeket kapott. Szeretjük, önkenő, jól bírja. A cut off lever spiáter, ami sajnos még mindig nem acél. Így csak álom az örökéletű egyeslövés. Spiáter viszont az biztosító. Ebben az esetben szeretjük. Kevés gyártó kivételével műanyagból készülnek, ami sokkal rugalmasabb. Ha biztosított állapotban behúzzuk az elsütőt sokkal keményebben, határozottan állja útját. A rugóvezető egy sima fémdarab. Eggyel jobb mintha műanyag lenne és eggyel rosszabb, mintha csapás is lenne. A dugattyúfej akár fogadhatott volna csapágyat is, de csak egy műanyag előfeszítő karikát kapott. Ezzel és a gyári rugóval, bb tömegtől függően beállított hop uppal 400 körül tol. Szóval a békesség kedvéért érdemes gyengíteni rajta. Olcsóság jegyében született az alu 3/4-es henger, ami kék "kopásálló" eloxálást kapott. A gyári fogaskerékszett acél, értelmes torkolati energia mellett évekig elketyeghet vele. A nózi nem tömített, nincs benne o-gyűrű. A gyári hengerfejjel jól kijönnek, kis kenőanyag mellett o-gyűrűtlen mivoltához képest egész jól tömít.A dugattyúból hiányzik a második fog. Ha fenti képet nézzük, a belépési szög egyáltalán nem indokolja. Vajon a gyártó gondolta arra, hogy majd valaki befejezi a munkát?Van még itt egy 18 ezeres fordulatszámú motor. Senkit sem lep meg, hogy ő is költségminimalizálás miatt lett puritán. Mágneses tere gyenge. Jól járunk-e a G&G aljával? Vagy épp mást kéne választani? Nehéz kérdés. Az összeszerelés minősége, az alkatrészek pontossága jobb, mint az árban konkurens kínai gyártókéi. Kézbe véve a fegyver masszív, még ahhoz képest is, hogy műanyagból van. Alkalmi játékosok és kevésbé gyúrósok értékelni fogják a rendszer alacsony tömegét. A hop up gyárilag jó, sokan "tunyingolnak" zöld G&G gumi irányba. A gearbox bár spórolós, de egyben van. Főleg ha alaposan rendbe van téve. Ez is jellemzően az az alap fegyver, amire ne költs sokat. Ne akarj tőle olyan kunsztokat, mint a külsőségek minél inkább realisztikusabbá tétele. Többe lesz a leves, mint a hús. Sajnos ebben a kategóriában a személyes kedvencem, a néhai A&K (PJ) csodákat már nem lehet kapni. Helyette a Cyma lépett színre. Az alkatrészek patent illeszkedés itt jobb, de az meg fémtestes. Ha bejön a külső és elfogadjuk a műanyag tokozás előnyeit, hátrányait nyugodtan beruházhatunk egyre.

Ha számodra is érdekes a blog és úgy gondolod, hogy megéri, hogy havi egy sajtburger árával támogass, sokat segítesz a megjelenő tartalmak készítéséhez.
A patreon támogatók az itteni megjelenés előtt olvashatják a legújabb bejegyzéseket.