A&K Masada CQB
2009-et írtunk, amikor az A&K úgy döntött, hogy belevág valami újba és nem csak szolgalelkű másolásból csinál pénzt. Ennek első következménye a Magpul Masada replikáját lett. Kezdetben kizárólag karabély verzióban volt elérhető, kétféle színben. Ám, a közelmúltban úgy döntöttek újra előkapják a témát és csavarnak rajta egyet. Lett "sniper" és a most taglalandó CQB verzió. A színválaszték marad a már megszokott fekete és barna. Az A&K kezdetben megfizethető áru csájníz M4 származékokkal szórta meg a piacot. A minőség nem volt valami nagy cucc. Aztán a Masadával megváltozott a hozzáállásuk. Készítettek egy teljesen új, a piacon még nem létező replikát. Szereztek Magpul licenszeket és árban is ugrottak egyet az átlag kínai M4-ekhez képest. Akkoriban 70-90e ft körül mozogotak, mai is hasonlóan áron juthatunk hozzá, immár a 3-féle verzióhoz.
Összességében a fegyver minősége némi változtatásokkal maradt a 2009beli. Külsőre akkoriban szignifikánsabban igényesebb volt az átlag csájníz M-akármihez vagy SCAR-hoz képest. Mára ez a különbség sokat csökkent. Már nincs olyan differencia, ami indokolná, hogy drágább legyen az előző kettőnél. 9 év alatt a többiek behozták a lemaradást.
A CQB verzió a legrövidebb az összes közül. Kapott új kamugázblokkot, ami szebb és részletgazdagabb, mint a karabélyé. Természetesen az eredeti ihlette. Az előremutató, Magpul referencia, könnyű, polimer, M-lok rendszerű előagyat egy old schoolabb railes, alu első szekció váltotta fel. 
Vitathatatlan előnye, hogy sokkal több kiegészítő készül hozzá. Pro, kontra ide vagy oda a tulaj büszkén mondhatja, hogy alumíniumból van. A fegyver elején mindkét oldalon található QD szíjakasztó a rail két végében. Elöl, használhatóvá varázsolható a sín legvége, ha lecsavarozzuk a QD pont lemezét.
A replikát stiftek tartják össze, akárcsak a valódi testvérét. Az első pin félig-meddig rögzített.
A stiften két horony található, amikbe a rugós csapágygolyó beakad. A kialakítása sajnos nem olyan, ami meg akadályozná, hogy teljesen kihúzzuk a csapot. Jelzés értékű a jelenléte. A hernyócsavarral a golyó előfeszítését állíthatjuk. Ez azonban elég "digitális" vagy könnyen kijön, vagy nem tudjuk kinyomni.
A képen látható az előagy rögzítésének másik fele. Megfigyelhető, a tok felső részének kialakítása, ahová becsúszik a rail. És az is észrevehető, hogy a 1-2mm-es holtjátéka van a dolognak. E miatt mozog egy kicsit. Látható még 2 db süllyestett fejű csavarhely, ami problémára megoldás lehetne. Csavar gyárilag nincs benne. Két megoldás van. Az egyik, hogy teszünk bele megfelelő rögzítőelemet, így az akksi mókolása macerásabbá válik. A másik, hogy gumikalapáccsal megkínáljuk egy kicsit a füleket, hogy megszabaduljunk attól az 1-2mm-től.
A tok felsőrészében található egy felcsapható, integrált irányzék. A tüske vertikálisan állítható. Stift rögzíti nyitott helyzetben.
Masada vagy ACR? A Magpul cég találta ki koncepciót. A cél egy moduláris fegyverrendszer, aminek airsoft replikáját élvezhetjük most. Attól moduláris, hogy a főbb elemek cserélgetésével, könnyen átalakítható legyen másik kaliberre, másik tárra. Mint fő ellenlábasa a SCAR.
A Masada volt kvázi a Magpul gyártotta prototípus neve, amit az M4 leváltására kiírt tenderre (USA) készítettek. Végül nem nyerték meg. A széria változatot a Bushmaster gyártja ACR néven. A Masada gyakorlatilag nem kapható, csak az ACR.
A fegyver felépítésében két anyag dominál. Az alumínium és az egész jó minőségű szálerősített polimer. Minden, ami kezelőszerv kétoldalas. A felhúzókar átrakható a fegyver jobb oldalára. Működik a bolt catch. A zárat hátra húzva, ott marad a lemez. A sátorvas aljának elején található a kioldó karja.
Felül a fegyver alu, lent műanyag. Akár csak a SCAR. Viszont a pisztolymarkolat nem cserélhető, az a lower része.
A kétoldalas tűzváltókarok fogasíves-fogaskerekes megoldással mozognak együtt. Elhanyagolható holtjátékkal rendelkeznek, ami dicséretes. Ellenben a fogaskerekek spiáter öntvényből vannak. Aminek fő problémája, hogyha az öntvény nem sikerül valami faszára igencsak darálós érzés lesz forgatni a karokat. Nem mindegyik Masadának jellemzője, ennél viszont határozottan igen. Az egyes állásokba rögzítés sem olyan patent, ahogy az ember várná az ilyen jellegű tűzváltókaroktól.
A fegyver STANAG (azaz M4) tárakat eszik. Gyárilag egy PMAG formájú high-cap jár hozzá.
A hop up állítása a szokásos módon, a zárimitációs lemez hátra húzásával kezdődik. Egész könnyen hozzáférhető a csúszkás szerkezet. A működő bolt catchnek köszönhetően nem kell fogni a felhúzókart, nem fog előre csapódni a "zár".
Fura, hogy egy Magpul fegyverre Matech BUIS-t tettek, amikor ott a sajátjuk. Ráadásul a kínai ipar nagyon régóta gyártja airsoft verzióban. Minősége az elmegy kategória. 200-600m-ig "állítható", ami egy működő részlet. Full spiáter. A nézőkét rugó nyitja ki. A lent maradást nagyban befolyásolja az öntvény "minősége" és kopottsága. Egy körmös rész kapaszkodik a nézőke bal oldalának tövébe. 
Diopteres, a furat mérete nem változtatható. Airsoft körülmények közé finoman szólva sem ideális, főleg egy "CQB hosszú" fegyveren.
Mivel a műanyag könnyen és olcsón és gyorsan gyártható, igyekeztek még, ha fapadosan is a lehető legtöbb kényelmi funkció belegyömöszölni: behajtható, állítható hossz, pofadék, QD és klasszikus szíjakasztó pontok, gumírozott tustalp.
A hossz 6 lépésben állítható.
A pofadék igen csak alap, egyféle magasságban rögzül. Ehhez hátra kell csúsztatni, majd felemelni és előre tolni. Meglehetősen combos a művelet ezen a példányon. 
Akárcsak a SCAR a Masadánál is behajtható a válltámasz, így szállítás közben kompaktabb méretre hajtogatható a fegyver. A SCAR-ral ellentétben a zsanér kialakítása jóval masszívabb.
A zsanér rámpás, rugós kialakítása felelős azért, hogy behajtva maradjon. Acél csap körül forog a szerkezet.
A látható csavar jelenléte akadályozza meg, hogy szerszám nélkül darabokra lehessen szedni motyót. Ezzel együtt a gyors rugócserét. Erről, majd egy kicsit lentebb.
A gomb és a beakadó fül arányaiban nagy felületű, e miatt kevésbé sérülékeny, mint a már említett SCAR-é.
Nagyon nagy hiányosságnak érzem, hogy a fegyverhez nem jár az egypontos szíjakasztásért felelős alkatrész. Ugyanakkor érthetetlen, hogy a sniper verzióhoz jár.
A kihajtáshoz nem kell nagy erő. Nincs külön szemölcs, amire ráakadna a tus.
A fenti képen a reteszelő mechanika látható. A cucc félig szar. Mondjuk, szíjra szeretnéd engedni a fegyvert és nem a leghosszabb helyzetben használod a tust. 2 pontos szíjad van, mert nem vettél vagy nem mókoltál rá valahogy 1 pontosat. A retesz nem fogja megtartani a fegyver súlyát, azonnal a maximális hosszára ugrik. Ugyan ez eljátszható kézzel is. Nem kell megnyomni a gombokat a kihúzáshoz. Ez típushibának látszik, mivel más ilyen replikánál is láttam már a jelenséget. Befelé nyomva nincs ilyen gond. Banális hiba és megbocsájthatatlan még ennél jóval olcsóbb kategóriában is. 
A 4 stift eltávolításával főbb alkatrészeire bontható a szerszám. Vagyis lenne, ha a fent említett csavar nem fogná a tust.
A cső gyorscsatlakozású. A kart kihajtva, kb 30°-kal elforgatva kihúzható hop up-ostól.
A tok felsőrésze aluból van. A világosszürke alkatrészek spiáterből.
A külsőcső alu, a bajonettzárja spiáter. 
A fegyver gyorsrugócserés, ahogy a régebben kapható és amúgy kiváló ár-érték arányú A&K (régi PJ) M4-ek. A leggyorsabbak akkor lehet a rugóvezetőhöz hozzáférni, ha tuskonzolban lévő imbuszcsavart kiszedjük, majd a lower tartó két stiftet kiütjük. Ekkor a fenti képhez hasonlóan szétszedhető.
A csőrögzítése gyakorlatilag egy menetes bajonettzár. Nem kell végig tekerni a mentet, elég csak elfordítani és már jön is ki a cső. Előnye, hogy több ponton kapaszkodik a tokba. Hosszabb verzióknál probléma lehet, hogy a cső az egyoldalú befogás miatt hajlamosabb mozogni. A rövid verziónál ez nem számottevő, stabilan áll a helyén.
Régen és most is nagyon sok kritika érte, éri a hop up kamrát. Nem alaptalanul elég csak a fenti képre nézni. Mivel az öntvény nem tűnik igénytelennek, a szerszám a hibás, amivel készül. Látható mennyire aszimmetrikusan gyűri a gumi száját a kamrának az a pereme, aminek ott sem kéne lennie. A baloldal teljesen amorf. Nem csoda, hogy a nózi nem tud rázárni normálisan. A peremet eltávolítva, hogy ne deformálja a gumi száját, normalizálható a helyzet. Legalábbis ennél a példánynál az volt.
Az anyagválasztás sem a legjobb. Gyárilag berepedezett volt az adagoló konzol,
ráadásul az öntvény csúnya. 
Szóval a kamra és a hozzá szorosan kapcsolódó alkatrészek minőségéről és használhatóságáról általánosságban elmondható, hogy bizonyos replikáknál szarok, egyeseknél megcsinálhatók használhatóra. Az anyagválasztás a gyártás minőségét és az alkatrészek jellegét figyelembe véve pocsék, mert könnyen törik. Jó példa még erre a csőrögzítő patent, a rugalmatlan anyag könnyen elpattan. Kialakítása egyedi, bár első ránézésre hasonlíthat az "M4"-ére, a rögzítési pontok középen vannak és nem a gumi felől.
A kamra elgondolása egyébként nem lenne rossz. A csúszkás hop up rendszert szeretjük, ráadásul felhasználóbarát.
Szóval van egy kb 250€-ért beszerezhető, félig prémiumnak árazott replikánk, amibe nem árt, ha belelocsolunk még némi pénzt, abban az esetben, ha gyári kamra full fos vagy csak simán "maximalisták" vagyunk.
"Szerencsére" az ipar egyből lecsapott a problémára és több gyártó, sőt maga az A&K is kínál rá megoldást!
Vehetünk Airsoftpro cuccokat ~56€ + postáért. (Kamra, adagoló konzol, nózi) Ami messze nem olyan felhasználóbarát beépítés ügyileg, mint ahogy a videókban mutatják.
Wii Tech motyókból is összepakolhatjuk a lényeget, 67$ + posta fejében.
És legszebb az egészben, hogy az A&K is gyárt hozzá cnc alu kamrát, nózival 31$-ért (+ posta). Már ha lehetne kapni...
Tehát, ha gyári kamrával nem jutunk dűlőre simán rákölthetjük jószág árának kb 20%-át, hogy használható legyen a fegyver. Hangsúlyozom, nem kell minden esetben.
Nézzük a gearboxot!
Semmi faxni, sztenderd V2 gearboxszal megy a fegyver. A selector plate némileg módosított és a kétoldalas tűzváltó miatt található itt egy pár fogaskerék.
8mm-es acél csapágyakat kapott. Az öntvény felülete elég iromba, azonban sorja tekintetében egész jól áll.
Régebben nem volt gyorsrugócserés a gearbox, mára az lett. Érthetetlen számomra, hogy miért nem csapágyas a rugóvezető. Amikor annak idején a Taiwangun PJ néven ontotta, legjobb ár/érték arányú M4-ekbe, 200€ alatt, elvileg alu testtel simán belefért a költségvetésbe a csapágy. Plusz egy sokkal jobb motor, amit majd később (nem) látunk.
Szokásos A&K box kivehető rugóvezetővel tuningolva. A csapágyak egész korrekten a helyükön maradnak, ritka kivételek egyike.
Az orr részen a sarkok nem kaptak lekerekítést, ami nem jó pont. De semmi olyan, amit ne lehetne utólag megoldani akár egy hengeres tűreszelővel.
Belsőségek terén, ahogy fentebb említettem a rugóvezető kapcsán igencsak alap cuccokat találunk.
Nózi: hosszú és nincs o-gyűrű. Hossza specifikus.
Hengerfej: műanyag egy darab szilikon jellegű o-gyűrűvel, aminek hornya a következtében sorjás, ami nem túl jó a tömítettséget tekintve.
Henger: régen az A&K sportot űzött abból, hogy csőhossztól függetlenül teljes térfogatú hengerrel szállította a replikákat. A PJ M4-eknél megszűnni látszott a trend, ám most újra itt van. A kb 30 centis csőhöz teljesen felesleges, hacsak nem joule creepre hajt valaki és 40-es bogyóval etetné. Ráadásul az A&K félig-meddig bore up hegert használ. A normálnál nagyobb a belső átmérője, az igazi bore upnál kisebb.
Dugattyú+dugattyúfej: ventillált és fura módon rögzül. Ilyet régen lehetett látni low end fegyverekben. Elölről csavarozódik a dugattyúban kialakított kitüremkedésbe. Egy fúróval meggyógyítható és csapágyazható a rugó. A hozzáadott o-gyűrű nem volt a helyzet magaslatán.
Fogaskerekek: szokásos csájníz minőség az erősebb fajtából. Erre igazából kevés panasz van. A középső kerék görbesége minimális, a hézagolást normálisan meg lehet csinálni.
Cut off lever: A&K-t ezért mindig is szerettük. Azon kevés gyártók egyike, ahol alap, hogy acélból van ez a kopásnak fokozottan kitett alkatrész.
Biztosító kar: általában nem szoktam kiemelni, mert műanyagból van és vagy jobb vagy szarabbul sikerül. Itt viszont egész jó, hogy spiáterből készült. Sokkal merevebb, mint a műanyag, safe állásban sokkal direktebbnek érződik az elsütőbillentyű. Eddig ebből töröttet még nem láttam, műanyagból sajnos többet.
A gyári belépési szög itt sincs a helyzet magaslatán, holott a második fog alacsonyabbra lett gyártva. Érthetetlen, hogy miért nem tudnak 4-5mm-rel hosszabb dugattyút gyártani, ha már a fogakat kisebbre tudják venni vagy, akár el is hagyni.
Akár hányadik csalódásnak a motor említhető. Fekete testtel, kék seggel árulták régen az olcsó fémtestű M4-eket és az első szériás Masadáik is ezzel jöttek. Hova lett? Miért vették ki. Mi ez a lagymatag gyenge és lassú borzalom?
Bónusz kép a riválisok egymás alatt. A felső egy Boyi SCAR-L.
Összegzés.
Nehéz ügy. Az A&K terméke a legolcsóbb Masada a piacon. Realisztikussága egész jó, ugyanakkor nem éri a PTS szintjét. A PTS-t ARES gyártja. Nem volt még hozzá személyesen szerencsém, csak abból tudok kiindulni, amit olvastam és képeken láttam. Ami alapján nem vagyok meggyőződve arról, hogy kb 100€-val többért ne lennének hanyagságból elkövetett bosszantó működésbeli hibái.
Ha G&P feliratot látsz egy ilyenen jó, ha tudod, hogy az A&K bódéját használják, ez által az A&k hop upját a G&P belsővel. Bár ezeknek a példányoknak az előfordulásra mára ritka, mert jóval drágábban adták kevés hozzáadott értékkel. Vélhetőleg nem volt kifizetődő.
Bizonyított belsővel, licensz hiányában ocsmány külsővel az ICS APE hasonló még PTS ár felett.
