Tokyo Marui Type89
Rendhagyó bejegyzés lesz a mostani. Nem a megszokott kivesézést olvashatjátok, hanem inkább egy kis tech csemegét a Marui legutolsó klasszikus AEG-jéről, a Type89-ről, a japán önvédelmi erők roham karalábéjáról. Nézzük, mitől olyan különleges!A nextgen előtt a Type89-cel végződött az, amit a Marui az első elektromos airsoft replikájával elkezdett (Famas). Itt még nincs blowback imitáció, nem áll le a rendszer, ha kifogyott a tár, rendesen potyog a bb az adagolócsőből és nem kell hozzá mindenféle spec csatlakozós formára alakított akkumulátor sem. Ez az utolsó lehelete a témának, ugyanakkor már tartalmaz némi újítást, amit az eddigiek nem.
Például a tok felsőrésze spiáterből van, ami nagyon nem volt akkoriban jellemző a Marui fegyverekre.
A fegyver jellegzetessége, hogy 4 állású tűzmód forgókapcsolója. Ebből már sejthető, hogy 3-as tűzcsapásra is képes és nem kamuból van rajta. Tényleg tudja, egy olyan korból, amikor még a programozható, hagyományos kapcsoló helyére bepattintható elektronikák még a fasorban sem voltak.
A felosztás egész furcsa, mondhatnánk rá japán logikás: biztosított -> sorozat -> 3-as burst -> egyeslövés. És bár a tűzváltókar kétoldalas, igencsak ki kell csavarni az ujjunkat, ha egyesbe szeretnénk rakni. Ebből kiindulva nem ez a fegyver lesz a taktikai útmutató videók sztárja.
Amúgy a valódi fegyver AR-18 alapokra építkezik, mely rokona az AR-15 platformnak, ezért lehet nyomokban hasonlóságot felfedezni egy M4-gyel. Stanag tárat eszik, a tárkioldó nagyon hasonló. Az elsütőbillentyű felett elhelyezkedő tűzváltókar és bolt catch szintén rokonságot mutat, ahogy az upper-t és lower-t összefogó első stift.
A hop up szerkezet tárcsás rendszerű. Kialakítása nagyban hasonlít a P90-ére. Természetesen alulról adagol. A nózi furata excenteresen helyezkedik el. Emiatt egyedi a szerkezet, nincs olyan airsoft replika, ami ugyan ilyet használna.
Spiáterben tényleg otthon van a Marui. A többi gyártóhoz képest elképesztő részletességet tudnak.
AK tokfedél alá való rúdakksival hajtható a fegyver. Mivel a valódi gázdugattyús, ezért a gázrendszer helye lehetőséget ad az áramforrásnak.
Mindkét irányzék egész korrekt minőségű, minden funkciójuk működik.
A Type89, akárcsak az első Marui M4-ek kétrészes hop uppal operál. Az adagolócső nem része az egységnek.
A gyári low cap tár szakít a hagyományokkal, vélhetőleg a realisztikusság jegyében. Az új tár a régi fegyverekkel nem, viszont a fegyver régi M-szériás tárakkal kompatibilis.
Forrás
A 8-as verziós gearbox az utolsó klasszikusok sorában. Igen, formájában nagyon is hasonlít a V2-re. Annak az orrtörős hátrányával. Valamit azért sejthettek a Maruinál, más különben nem rádiuszozták volna az orr kivágásnál a sarkokat. Sajnos ez sem menti meg pusztulástól, ha rossz alkatrészek kerülnek bele. Fém dugattyú és/vagy fém hengerfej kombó továbbra sem barátja. A képeken szereplő példány a másodikat gearboxházat fogyasztja. Egyedisége miatt nincs apelláta, vagy túr az ember egy ilyet a sötét internet legmélyéről, vagy könnyet búcsút vesz, az amúgy egész kényelmes és korrekt replikától.
A 3-as tűzcsapás miatt némileg újra kellett tervezni a fegyver elektro-mechanikus részét. Itt jön a következő csavar kompatibilitás szempontjából. Egyrészt a fogaskerekek hoztak újítást. A tányérkeréknél felfedezték, hogy minek gyártsanak külön reteszelő íveket, elég a meghosszabbítani a fogazott részt, amihez aztán gyártanak egy másabb profilú visszaforgásgátlót. Ám a dolgot a szükség szülte. Jól látható, hogy a sector keréken a cut off levert mozgató bütyökből kettő van. A csepp alakú már ismerős -ilyen van a replikák túlnyomó többségében-, a másik egy merőben eltérő alakú. Az elsőnek nincs szerepe az egyenletben. A második kapaszkodik bele a képen a fogaskerék kilépő foga alatti nyúlványba. Mivel a cut off lever az ovális furatban mozoghat csak, minimalizálni kellett a rugó erejéből fakadó visszaforgást, ezért kell ennyi reteszelő pont a tányérkerékre. Amennyiben ez nem történne meg a visszaforgáskor a fogaskerék összeakadna és/vagy letörne a nyúlvány.
A cut off leveren lévő 3 retesz számolja a lövéseket és utolsónál kioldja a kapcsolót. Egyeslövésben csak egy retesznyit nyomja hátra segéd kart tűzváltó mechanika.
Igazi analóg műszaki csemege. Mivel mechanikus, ki van téve a kopásnak. Erre rátesz az alkatrészek nehéz beszerezhetősége. Ezek miatt mindig macerásabb lesz, mint egy programozható elektronika.
Végezetül egy "csodálatos" minőségű kép, egy M4-gyel méretileg összevetve.
Összegzés (?)
Ez egy tök jó fegyver annak, aki tudja értékelni a műszaki tartalmat. Ára meglehetősen borsos 400+€-ért osztogatják, ha épp lehet kapni. A mai világban "jellegtelen", untaktikai formája sem teszi az átlag airsoftos nedves álmává. Kiegészítők száma nagyon alacsony és mind drága -főleg itt K.-Európában-. Ez egy kuriózum. Ám, aki mégis mellette dönt, egy minőségi terméket kap. Ha ésszel van bele nyúlva, hogy a gyári 290 fps-ről fentebb tornázódjon, sokáig hű társ lesz.
