AGM MG42
AGM, a gyártó, ami folyamatosan zombi módban van. Időnként valamelyik webshop fantáziát lát a termékeikben, majd szőrén-szálán eltűnik.
Valahogy mindig sikerül előkerülniük, bár sokszor ne tennék. Ez az a gyártó, ami megragadt a 2000-es évek elején, amikor még a Cymát is "köpködtük". De akkor nem volt más. (Pontosabban volt csak jóval drágábban.) Aztán lépten-nyomon előkerülnek olyan "hiánypótló" termékekkel, mint ez az MG42 replika. Tény, 470€-ért nincs túl nagy választék ebből a modellből. Nézzük is, mit adnak ennyiért.Nos, ez egy MG42 jellegű műtárgyat, ami AEG működési elvvel rendelkezik. A távolság jól áll neki. Ahogy közeledünk felé, egyre inkább múlik az illúzió. 
Méretes termetéhez képest jól könnyebbnek érződik, mint egy PKM vagy PKP. A tok nagy része lemezből van, ami meg nem lemez vagy műanyag, az spiáter, kivéve a válltámaszt, ami fából készült. Kézbevéve nem igazán ragad el az "ezt oszt egyberakták" fíling. Minden részlet elnagyolt és játék puskás érzetű. Szépkorúak emlékezhetnek még a lemezből készült felhúzós autóra, no ez egy kicsivel jobb.
A kompenzátor és a villaláb is levehető. A villaláb kialakítása miatt nincs olyan stabil pont, ahol talpra állítva megáll magától a szerkezet. Mindig ki akar bukni valamelyik oldalra. 
A válltámaszba egy nem túl nagy méretű akkumulátor rakható. Bajonettzár-szerűen kell elforgatni, hogy lejöjjön, persze előtte oldani kell az alul található reteszt.
Az elsütőbillentyű mozgatása sem egy orgia. Kelletlenül nyomogatja a két kapcsolót. A biztosító retesz-szerűen működik. A bebiztosítás megindítása igencsak ujjerőt kívánó feladat. Mindez köszönhető a remek kivitelezésnek, és az igényes anyagoknak.
A felhúzókarral pedig sokszor azzal az élményünk párosul, hogy a szentlélek tartja a helyén.
A rakasz viszonylag kisméretű ebben súlycsoportban, 2500bb befogadására alkalmas. Ehhez mérten a mérete is kompakt. Az "adagolótálca" oldalára rögzül. A rugóból tolja fel a bb-ket. Ez átmegy a kép közepén látható műanyag alkatrészen, ami 90°-ot fordít rajta, így a kamra felülről adagolódik.
Elöl némi holttér és pár optikai anya, valamint a rakasz vezérlésének vezetékei kaptak helyet.
A kamra egyébként AK jellegű. Egy csúszkás karral állítható a belógás mértéke. Alapelveit tekintve ez az egyik legjobb megoldás.
A kamra öntvénye végülis oké. A csúszkás kialakításnak köszönhetően finoman lehet állítani. A csavarok viszont nem tartják elég feszesen az állítókart, túl könnyen mozgatható.
A gumi viszonylag sprőd. A csőrögzítő patent pedig a jófajta átlátszó, törékeny polikarbonát jellegű cucc. Gyárilag meg volt repedve.
A gearbox megoldása viszonylag szokatlan. Nem sok olyan AEG van, ahol a markolat maga a gearbox alsó része, ráadásul mindez kettébontott kivitelben.
Nem meglepő módon a gearbox felsőrészében kapott helyet a levegős rész. Zsírral erőteljesen megecsetelve. A rugó gyorsan cserélhető. Ami jelen esetben igaz is. Csak a válltámaszt kell levenni, hogy elérjük a kívánt alkatrészt.
A gb alsó része motort, a fogaskereket és a az elektromos részt rejti. Hál istennek itt már nem bántak annyira bőkezűen a kenőanyaggal, legalább kevesebbet kell takarítani.
A gearbox "agya" látható a képen. Két kapcsolót tenyésztettek össze. Egyeslövésre nem alkalmas a szerkezet, ezért ilyen irányú megoldásokat nem találunk.
A nagyobbik kapcsoló felelős a motorért, a kisebbik mikrokapcsoló tárat látja el delejjel. Rendkívül egyszerű és igénytelen megoldás. A kivitelezés pedig hulladék. A mikrokapcsoló ebben a példányban gyárilag törött volt. Ami nem probléma, mert 2 Ft-os tétel bármelyik hobbi-elektronika boltban. Viszont ezt a kis kapcsolót nem arra tervezték, hogy gyakorlatilag egy erőkarral rá tehénkedjenek. A végeredmény a cserélgetés lesz. A legjobb megoldás az lenne, ha motorral párhuzamosan és sorosan is be lenne kötve a rakasz. Utóbbihoz egy külső kapcsolóval, hogy a bb-ket fel lehessen tekertetni a rakasszal.
Akármennyire is robosztusnak tűnik a gearboxház, annyira nem ez látszik belülről. Belül minimum minimumjára törekedtek a spiáter felhasználással. Nem lennék meglepve, ha a full alu/acél hengerfej, dugattyúfej kombó lekalapálná az orrát. Legalább az első 4 sarkot lekerekíthették volna a repedések megelőzése érdekében.
Az alsó-ház és a felső-ház találkozás. 
A belső mai mércével a szinte a létező minimumot képviseli. Bár meg kell jegyezni, hogy a rugóvezető fém és a hengerfej csapágyazott. 
Olcsó motor, olcsó tüzijáték. 
A rakasz saját áramellátást kapott, ami 4 ceruza elemet jelenet (AA).
Bentebb hatrolva látszik az egyik legnagyobb félelem.
Az adagolás direkt elven működik. Tehát nincs a rakaszban egy olyan rugós felhúzószerkezet, mint a high-cap tárakban. E miatt az adagolás meglehetősen problémás lehet, ha épp nincs teljes összhangban a rakasz adagolása a gearbox ciklusával. Viszont némi rugalmasságot ad a rendszernek a gyártási pontatlanság és rugó, amiben a bb-k közlekednek. Így némileg elmaszkolják a műszaki hátrányt.
Kisujjpercnyi motor iszonyatos mennyiségű áttételen át forgatja az adagoló kereket.
Összegzés.
Kinek ajánlott ez a szerkezet? Nos erre szerintem nincs logikus érv, hogy miért adjon valaki egy ilyen alacsony műszaki színvonalú eszközért 470€-t. (Gyors csekkolás az airsoftd-n és a 470€ igencsak kedvező ár a többi bolt 6-700€-os árához képest.) Egyedül érzelmi döntésnek tartom, hogy ilyen minden ízében nem praktikus jószágért valaki pénzt adjon.
Géppuskának vannak sokkal jobb AEG-ek. Pl az RPK, amiből ennyiért full acél LCT-t adnak vagy a Krytac LMG.
