LCT VSS Vintorez
A Vintorezzel kapcsolatban két szignifikáns dolog jut az eszembe. Mielőtt még replikákat gyártottak volna belőle, dücskő kinézete miatt sok airsofter vágyott rá. Ennek manifesztációja volt, hogy úton-útfélen próbálkoztak valami hasonlót összehozni mindenféle AK-kból.
Majd megjelenése után a közösség megpróbálta megfejteni, hogy most akkor DMR-ként használható-e vagy sem. Sok pro és kontra után konszenzus nem igazán született.
Megosztó jelenség, az már egyszer biztos. Ahogy a valóságban sem állítható egy klasszikus értelemben vett félautomata mesterlövész fegyver mellé, amibe sokan szeretnék beleerőltetni.
Ruszki belbiztonságos replikákból az abszolút csúcsot az NPO jelenti, természetesen ennek megfelelően elrugaszkodott összegért.
Ez alatt a King Arms, a G&G és az LCT kínál minőségi replikákat, tehát a bűvös 100e ft feletti ársávban. Legalul és a legigénytelenebb verziókat az AY avagy az S&T biztosítja.
Ha nem szeretnél több, mint másfélszer annyit fizetni egy realisztikusabb NPO-ért (pl: 632$) és a cél, hogy minél több acél legyen a fegyverben az LCT (pl: 400$) a tuti választás.
A 3-as bandából az LCT kínálja a legtöbbet, ha legkevésbé játékpuskás illúzió a cél.
Van egy egész korrekt összehasonlító videó, ahol az NPO kivételével végig mágnesezi és mutogatja a srác a dolgokat.
Ennyi bevezető után nézzük, mi nincs a videóban és, mit rejt az LCT vasa.
Ami fekete és fémnek néz ki az acél. A valódihoz képest a tokfedél kicsit béna, hogy jóval magasabb, mint kéne. A tok mart, pár elem hegesztve van. Pl: a tárfészek szélesítése. A sarkok mindenhol élesek. A felületkezelés szép. Kilógó lóláb a rusnya elsütőbillentyű, ami egy AK-ról származik. Ha tüzetesebben megnéztük a videót, látható, hogy ebben a G&G sokkal erősebb. Jó lenne, ha erre a későbbiekben születne valami optikai tuning.
A fegyver sorozatlövésre is alkalmas, akár csak a közös platformra épülő SMG társa, az SR-3M.
A biztosítókar továbbra is csak a biztosításért felelős. A tűzváltó egy forgókapcsoló az elsütőbillentyű tövében. A fehér pöttyök jelölik az irányt. Jobbra egyes, balra a sorozat.
A tus akárcsak a valódi laminált fából készült, a fényt a lakkozással adja.
A valódi verzió a retesz megnyomásával gyors kettészedhetőséget biztosít, ám az LCT esetében erről le kell mondani. A motor, jó AEG-hez híven, a pisztolymarkolatban kapott helyet. A tus/pisztolymarkolat között a motor/motortartóbak a közvetítő. Alulról egy db 4-es csavar tartja a fát. Felülről a V3 gearboxoknál szokásos 2db 3-as csavar. A tokban a megtámasztást egyrészt a működő, de kamu retesz nyelve biztosítja, másrészt a képen a fém a retesszel átellenesen lévő két fülecske kapaszkodik a tokon kialakított hornyba.
Egyedi sorozatszámmal látták el a fegyvert, ami kizárólag a sátorvason található meg.
A Vintorez fő jellegzetessége az integrált hangtompító, amely sokkal könnyebb, mint az SR-3-nál látott.
Az irányzékok hegesztéssel kerültek felszerelésre. A tüske magassága állítható, azonban oldal irányba fix.
A hátsó irányzéknak szintén csak a magassága állítható és akár csak az igazzyn 420m-ig van skálázva. A dolog konklúziója, hogy a vasirányzék helyzetét nem lehet oldalirányban változtatni.
Az előagynak nem sok hely jutott, így csak kvázi jelzésértékű. Szíjakasztó pontot találunk hangtompító tövében. Ez az acéltok része, masszív pontja a replikának. 
A frontszettet meghatározó két alkatrész az előagy és a hangtompító. A képen látható gombbal lehet levenni őket. 
A hangtompítót 90°-kal balra forgatva lehet lehúzni. Belül két karom jellegű acél darab kapaszkodik a hornyokkal ellátott gyűrűbe. Az alkatrészek csatlakozása megfelelő tűrésekkel került legyártásra, így lötyögésnek, kotyogásnak nincs nyoma.
Ennek eredményeképpen a levétel combos tud lenni.
Az ezüst színű cső gyakorlatilag a külsőcső. Ez alumínium, aminek hatására meg lehet takarítani némi tömeget, nem ront a fegyver szerkezeti erősségén. A lyuggatás nem a véletlen műve és nem is a tömegcsökkentésé. Az eredeti VSS csöve rövid, kb. olyan hosszú, mint ez a külsőcső. A lyuggatások pedig a valódin lévő huzagolás menti portolását imitálja. Hogy ez most jó e vagy sem odabízom. Számomra ez a részlet indifferens.
Fontos alkatrész a fehér, műanyag, esztergált csőközpontosító. Nem tudom, hogy mennyire tudatos tervezés, de a hangtompító levételénél az acél karmok ebbe ütköznek bele először, amint próbáljuk leküzdeni a helyéről. Akár okos megoldásként is felfoghatjuk, hogy az acél nem a csőben lévő akkut szántja végig.
Mivel a hely meglehetősen korlátozott, ezért a hangtompítóból kap áramot a fegyver. A belsőcsőnek akku szeparációs feladata is van, így a kilőtt bb biztos, hogy nem az akkut fogja eltalálni. Emiatt nincs szivacsozva a hangtompító belseje, ami így a belsőcsövet takarja.
A végében szintén van egy központosító rész.
A külsőcsövet 4 hernyócsavar fogja. Az elöl lévő hernyócsavarok első ránézésre értelmetlennek tűnek, ám egy fontos feladatuk van, megakadályozni, hogy a hangtompítót túl- vagy jobbra tekerjük, ezzel elnyírva a vezetékeket.
Jól látható, hogy a hop up előtt rengeteg hely van. Így, aki valamiféle elektronikában gondolkozik nem lesz problémája.
A hop up állítása igényel némi kézügyességet. Ahhoz, hogy a fegyver arányai kiadják az igazit, a hop up kamrát magasra kellett rakni, így a csúszka is felkerült. A felhúzókar felső sarkába.
A gearbox fő rögzítési pontja az a 4-es csavar a képen. A tuson kívül egyedül ez fogja a tokba, így nem árt szorosan tartani ezt a rögzítőelemet.
A tokfedél alatt felsejlik a fegyver részleges belseje. Mivel itt nincs akku, ezért nem kell sűrűn levenni a fedelet.
AK-któl eltérő a felhúzókar és a tokfedél gomb mechanikája. A gearboxot összefogó lemezből alakították ki. Egy nyúlvány osztja ketté a rugók szerepét. A hátsó a gombot nyomja, az első a felhúzókart. Ahhoz, hogy szét lehessen szedni, ki kell lazítani a rúd 3-as hernyócsavarját, így előretolható. Ehhez előbb le kell bányászni mindent a fegyver elejéről (előagy, hangtompító).
A hop up szerkezet alulról.
A külsőcső és a központosító passzentosan illeszkednik, ami jó.
A kamra műanyagból van és a csúszka módosításait leszámítva teljes egészben egy szokványos AK sztenderd szerkezet. Minőségi probléma nem volt vele.
A cső annál inkább kiábrándultságra ad okot. Kívül belül nyers, matt a felülete.
A hop up gumi puha, kb. 50°-es keménységű. Kidolgozottsága rendben volt.
Teljesen átlagos a 3-as verziójú gearboxház, ám van két sajátos eleme a tokfedél gomb és a fenti lemezen kívül.
A motortartó bak szöge változott, hogy jobban illjen a markolat szöge az eredetihez. Illetve már az SR-3-ban is látott selector plate is egyedi, amit az elsütőbillentyű mögötti forgókapcsoló bököd.
8mm-es golyóscsapágyakkkal szerelték a boxot. Ám ennél örvendetesebb, hogy a csapágyak megfelelően rögzülnek a csapágyfészkekben.
Többnyire ilyen a mostanában piacon lévő LCT-k belseje. Fehér, tapadós, alacsony viszkozitású zsírt kb mindenhol.
És itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol elkezdenek sokasodni a minőségbeli és dizájnbeli problémák.
Az első, hogy valaki a gyárban túltolta a menetrögzítőt és összekenődött vele a csapágy, ami nem forgott.
A dizájn is borzalom. Alu fej, műanyag rögzítéssel. A rögzítő elem pedig túl rövid a csapágyhoz. Ennek ellensúlyozására kitalálták, hogy tesznek elé egy alátétet. Aminek külső átmérője, annyira kicsire sikeredett, hogy meghúzva benyomódik dugattyú furatába. (Nem kellett volna messzire menni, mert a fogaskerekek hézagoló alátétje tökéletesen megfelel a célnak.) A gyakorlatban teljesen értelmetlenre sikerült a dolog. A csapágy így is, úgy is megszorul.
A full acél fogas dugattyú továbbra sem a kedvencem. Lásd a képen, hogy alig pár mm-nyi műanyag fogja belépőfognál. A vezetőléceknél sincs túl sok anyag. Legalább összeragaszthatták volna a fémet és a műanyagot.
A henger, hengerfej kombó rendben van. A belsőfelület szép, a kompresszió jó a hozzáadott fejjel és o-gyűrűvel.
A nózi habár o-gyűrűs, nem sikerült olyan tömítést belerakni, amivel tényleg jól is. A gyárival szökik a levegő.
Fogaskerek/csapágyak/gearboxház/hézagolás/cut off lever.
Az ember azt gondolná, hogy gyárilag csak összetenyésztik az alkatrészeket. Persze, ha inkompatibilitásról van szó az airsoft világa sosem hagy cserben. Igen rika az az állapot, amikor egyszerre minden úgy klappol, ahogy annak kell.
Az LCT itt is kavar. A dolog ott kezdődik, hogy a tányér kerék tengelye vastagabb, mint a csapágy gyűrűje. Szóval axiálisan kell beleerőltetni a főleg radiális terhelésre gyártott golyóscsapágyba a fogaskereket. Ami nem jó és nem igazán segíti a hézagolás rendes elvégzését.
A cut off lever szorul. Gyárilag. Finomítani kell rajta, hogy úgy mozogjon, ahogy kell.
Ha a rendes hézagolás a cél, a cut off lever magasságából sem árt lentebb tornázni, hogy a sector kereket ne kelljen annyira felnyomni, hogy összeszoruljon a tappet plattel vagy a tappet bütyök ne verjen bele a vezetőlécbe a boxon.
Sejtem, hogy a többségnek most az jár a fejében, hogy ha birtokolna egy ilyen jószágot, kidobná a belét és mindent "jobbra" cserélne. De, és itt térnék vissza az kompatibilitási bajokra, amik alapvetően jellemzőek az airsoft alkatrészekre, hogy időt és energiát kell fektetni abba, hogy az ember kigyomlálja az egyes alkatrészek közötti anomáliákat. Gyári alkatrészeknél jó eséllyel feltételezné az ember, hogy mérnök gárda (tök mindegy, hogy az alapokat hogy lopták össze, az alkatrészeket ugyanúgy meg kell tervezni, szerszámokat kell gyártani) vélhetőleg összetenyészti a rendszerbe kerülő elemeket. Mint látható kétes sikerekkel. Ezek alapján belátható, hogy idegen komponensekkel sem feltétlenül könnyebbedik a dolog.
Utolsó alkatrész a motor. A bakról már szó volt. Más, mint az AK-kban, hogy a marolat szöge autentikusabb legyen. Nincs benne neodímium mágnes, ennek ellenére nem volt vészesen lomha a gyári rugóval (ami a két előfeszítéssel 425fps-t lőtt) és 7,4-es, 2000-es, 20C-s akksival. 
Belépési szög mondjuk úgy, hogy összhangban a fogak számával.
Összegzés.
Adva van egy replika, ami külsőre szerintem a legjobb vétel a 3, árban vetélytársból (KA, G&G). Ennek tényleg acél minden lényegi eleme.
A G&G-nél működik a tus gyorskioldós eltávolítása. Élethűbb az elsütőbillentyű. Viszont egyedi akkuval megy, ezért nincs középen a cső. (Ronda.) Egyedi gearbox, rengeteg egyedi alkatrésszel. Telenyomva egyedi elektronikával. Az ő replikájuk tartalmazza a legtöbb tech fícsört, ami véleményem szerint hamar megunható. Az összképet nézve ez mind elhanyagolható, ha számításba vesszük, hogy sokkal játék puskásabb a kinézete, mint az LCT-nek.
A King Arms szintén kevés vasat tartalmaz. Legalább a csöve középen van. A gearbox fapadosabb, mint az LCT-é. Egyértelműen az ő replikájuk nyújtja a legkevesebbet.
Tárak tekintetében nincs átjárás az egyes márkák között, mindenki a saját verzióját preferálja.
A konkurenciát gyorsan szemügyre véve igazán bosszantó hibái ellenére is az LCT verziója mellett tenném le a voksom a Vintorez mezőnyből. Feltételezve, hogy nem lennék hajlandó jóval többet áldozni az NPO-ra.
Aki pedig már utánajárogatott a témának, vélhetőleg belebotlott a nagy LCT-NPO-eredeti VSS külső tesztbe. Aminek konklúziója, hogy sok dolog el van tolva az NPO-n. Nos ez már nem érvényes, az NPO kijavította a hibáit.
