Umarex/VFC MP7 AEG
Bummm. A VFC megint letett valamit arra a bizonyos asztalra. Már megjelenésekor nedves álmokat hozott az MP7-ezni vágyóknak és nem véletlenül. No, de! Van rózsa tövis nélkül. Ez a nagy kérdés.Végre AEG. Tehát értelmezhető erőt képvisel, nem pedig az AEP által nyújtott, meglehetősen kompromisszumos, 200fps körüli teljesítményt.
Ebből persze az következik, hogy totál más, teljesen áttervezték a kívül belül. Ezzel megtörve, kezdetben a Marui, majd Well tündöklését. Persze nem adják olcsón. Ez egy VFC replika. Tehát a zsebünk mélyén ott kell kotorászni, ahol a high end-ebb cuccoknak görgetjük galacsinokká a papírpénzeket.
Kézbe véve a jószágot nem igazán lehet okunk panaszra. Nagyon minőségi érzetet kelt és akik eddig egy kő alatt laktak, azoknak lelövöm a poént, full markingos. Bizony, amióta az Umarex a VFC-vel intézi a replika nepperkedést, azóta a VFC-nek lehetősége adódott realisztikus replikáit a valódihoz hasonló feliratokkal ellátni.
Emelett 2019-es replika lévén nem voltak restek és megpumpálták pár realisztikusságot imitáló fícsörrel. A szerkezet feladagolja az összes bb-t és nem forog tovább a gearbox, ha kifogyott.
Méretügyileg kicsi, ez egy PDW. Szűk helyekre ideális, airsoft pajtiknak pl mesterlövész puska mellé képzelhető el másodlagosnak. Nyilván nagyobb, mint egy pisztoly, viszont jóval nagyobb "tűzerőt" képvisel.
A külső, akárcsak az igazzy, teljes egészében műanyagból van, 1-2 bizbaszt leszámítva. Pl: karok, lángrejtő, stiftek, a válltámasz sínjei, hüvelykivető.
Ahogy a legtöbb replika esetében itt is a hüvelykivetőnyílás enged hozzáférést a hop up kamra állítótárcsájához.
Az elsütőbillentyű biztosítása kettős. Egyszer adott a tűzváltókarank a fehér állása, illetve magánba a billentyűbe integrált biztosító.
900mAh körüli, 3 cellás lipók férnek az elejébe.
Mint már fentebb említettem ez egy totál átdolgozott replika. Az alábbi két képen látható egy WELL és a VFC bódéja. A WELL a kisebb, a VFC a méretarányos replika.
Ennek következménye, hogy bár még így is ultra-kompakt szerkezetről beszélünk mégis is egy kézbe illőbb, használhatóbb cuccal hadonászunk.
Ahhoz, hogy ne csak 200fps körül karistoljon a szerkezet át kellett dolgozni a belét. Ehhez jócskán hozzájárult, hogy a valódi cucc is nagyobb, mint azt eddig megjelent AEP-ek. Fizikailag muszáj fentebb pumpálni a dolgokat a kívánt eredményhez. Kapható hozzá "110-es rugó", amivel 400 fölé is kúszhat a kronográf higanyszála, szóval csak módjával.
2 stift, a 2 kar és az elsütőbillentyű stiftje tartja a tokban a belsőt. Hátra felé lehet kitolni.
Látszik, hogy iszonyatos integrációt kellet végezni ahhoz, hogy ne 200 fps legyen és 2019-es kívánalmaknak megfelelően legyen mindenféle extra fícsöre.
A dolog úgy néz ki, hogy van a nagy fekete műanyag. Ez tartja össze az egész belsejét: a gearboxt, a hop up-ot, az elektromos részeket, az elsütésvezérlés mechanikus részeit és az acél külsőcső darabot, amire a lángrejtő kerül. Utóbbi elég szürreális, hogy a kis vasdarab nehezebb és masszívabb, mint a lényegében vázként funkcionáló hatalmas műanyag. Ráadásul nem túl bizalomgerjesztő, hogy 2 hasított csap megy keresztbe. A lángrejtőt tekergetve érezhetően rugalmas a kapcsolot. Erősebb júzerek ezért óvatosan szabadítsák fel a nyútonmétereket.
A belsővel kapcsolatban meglehetősen vegyesek és szélsőségesek az érzelmek. Ha valaki bontott már szét ilyet, akkor a "csak hozzányúlni ne kelljen" élmény ütheti meg az agyát.
A megoldások nem túl elegánsak és olyan érzés kerülget, mintha nem sok időt hagytak volna bandának kitalálni ezt a rendszert. Nagyon sok olyan alkatrész van az oldalán, ami folyamatosan szeretne kiugrani a helyéről. Semmi sincs igazán rögzítve. A hely ahová be kell szuszakolni (a tok) passzos. A kábelcsatornák ugyan ki vannak alakítva, de a vezetékek folyamatosan ki akarnak törni belőlük. Gyárilag a rögzítést ragasztóra bízták, ami valljuk be nem túl elegáns és szerelés barát megoldás. Tetézi a kínlódási fucktort, hogy a tokon belül kialakított vezető lécek, amik helyzetben tartják a belsőségeket a helyükre vezetik nagyon sarkosak, élesek. Emiatt, ha kicsit is kimozdul a helyéről máris blankolás áldozata lesz a szigetelés. Okosabb kábel menedzsmenttel mindez megoldható lett volna és csak egy kicsit kellett volna gondolkodni hozzá.
Aztán, a történet ott kezdődött, hogy pár 10 lövés után megállt a tudomány a zsír új dobozból kivett terméknél. A gyári hiba alant látható.
Még taiwanon lemartak a gearboxból (fényes felület). No, ez nem jött össze, mert a széle a marásnak éles sorjában végződött. Ez elkezdte megborotválni a tappet platet, majd amikor elég anyag torlódott fel nem ment tovább előre. A helyzet faramucisága, hogy a itt a sektor kerék előre is tol, nem csak hátra húz mint a legtöbb ortodox AEG esetében.
"Szerencsére" csak a tappet "delayer" ment tönkre. Viszont nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy: ez egy drága replika, full egyedi béllel. Alkatrészt a gyártótól lehet igényelni, persze nem olcsón.
A szörny agya.
Manapság már mindenki mikrokontrollerezik, ha egy funkciódúsabb termék a cél. No a VFC nem. Az elsőre bonyolultnak tűnő kábeldzsungel valójában meglehetősen egyszerű. Egy kommersz FET-et logikailag összeházasítottak 3 smd "detektor" kapcsolóval. Így lehet az, hogy ha nincs bb vagy tár berakva nem lehet az elsütőbillentyűvel működésre bírni a motort.
A narancs madzagos kvázi a tűzkapcsoló. A fehér a hop up kamra "érzékelője". A kék a táré. Utóbbi kapcsolható a bolt catch karral, így tár és bb nélkül is szóra bírható a cucc.
Egy igen klasszikus FET van építve a NYÁK-ra.
Ehhez pedig egy segéd NYÁK van, aminre a kapcsolók futnak be.
Ha motorra nézünk, egyből ordít, hogy itt valami nagyon mással van dolgunk, mint amit eddig láthattunk. Pofára a nem rég piacra került slim motorok és az "eredeti" slim motor juthat eszünkbe, a Systema PTW-é. Persze ez kisebb.
A dugattyú is fele akkora, mint a egy hagyományos AEG-ben. Ahhoz, hogy tudja a 300-400 fps közötti teljesítményt, egy rövid és erős rugóra van szükség. Emitta a VFC nem kummanthatta el a motor kérdést. Erős mágnesekre van szükség, amit meg is kapott.
A gyárilag kehes törpe box.
A gyors rugócsere "látható" a képen. Viszont se nem gyors, se nem könnyű, mert ki kell bontani a tokból a komplett belsőt.
A kenőanyag mennyisége bőséges. A hézagolás teljesen rendben volt.
Szokásos spiáter öntvény. Beragasztott golyóscsapágyakkal, ahogy szeretjük. A felület elég érdes, ez nem túl szimpi.
A levegős rész kb fele akkora, mint egy normál AEG-ben. Az átmérők megegyeznek, csak a hossz változik.
Az alkatrészek habár nyomokban tartalmaznak "sztenderd" alkatrészekre utaló jegyeket, ne tévesszen meg senkit, mind egyedi.
A minőség egyébiránt korrekt. A feladatra megfelelő anyagokból vannak kialakítva. Az illeszkedés airsoft motyók között példás.
A cucc műszaki érdekessége az egyeslövés vezérlése. Mechanikusan történik, akárcsak a legtöbb AEG esetében. Viszont, nem a szektorkerék végzi a megszakítást, hanem a dugattyú vezetőléce van úgy kialakítva, hogy hátsó helyzetben szétkapcsoljon. Emiatt ideges tunkolóknak vagy speedsoftereknek nem ajánlott, mert ugyan úgy beakasztható a rendszer, akárcsak egy tetszőleges ortodox elven működő AEG. Itt azért jó lett volna, ha az elektronika felügyel.
Látható, hogy az átmérők kvázi azonosak, a hosszak feleződtek.
Balra az MP7, jobbra a "sztenderd".
Aztán itt még a hop up kamra. Ez ismerős lehet az AEP-ek világából. Felépítése nagyon hasonlít hozzájuk. A tárcsa oldalt található. Itt is van egy kis fura érzése a dolognak. Ha megfigyeljük, felül ki van alakítva egy csöcs egy rugónak, amin a gearbox orrához nyomná a kamrát, ehelyett egy o-gyűrűt láthatunk, ami átvállalta ezt a feladatot. Valszeg rájöttek, hogy ez egy jobb megoldás, de a fröccsöntő forma már megvolt. A műanyag vázban szintén ki van alakítva egy kis zug a rugónak. Szóval van itt "fejlesztés".
Ha bentebb megyünk látható, hogy sima AEG csővel és gumival dolgunk, ami nagyon jó. A gumi ebben a példányban iszonyatos szórással működött. A VFC kamrákkal az a baj, hogy meglehetősen szűkek. Emiatt nagyon sok gumi nem, vagy csak indokolatlan erőltetéssel lehet a helyére csúsztatni. A Maple Leaf azon kevés gumik egyike, ami illeszkedik ezekbe a kamrákba. Nem véletlenül jelenik meg OEM termékként a drágább VFC AEG-eben ezek a konkáv bütykös gumik.
Lessük meg a lenyomókart! Az AEP-ség üvölt belőle. Viszont itt nincs olyan mértékben az a baj, amit az olcsó AEP-eknél megszokhattunk, hogy a kar lenyomástól függően csavarodik, aminek hatása hogy tárcsa oldalra húz a bb. Emiatt ez nem egy szerencsés kialakítás. De biztosak lehetünk benne, hogy az aftermarket piac jópénzért kifogja szolgálni ezt a gondot, még akkor is, ha nem minden esetben jelentkezik. Lenymókarból pl már létezik alu, amibe a lenyomó nincs integrálva.
És akkor itt van még a tárkifogyás érzékelés és az adagolás. Nos a tárnak adtak egy hosszabb adagolót, ami felmegy az adagolócsőbe, így ki tudja porciózni az egész betöltött mennyiséget.
Kvázi paraszt egyszerűséggel oldották meg a feladatot. A két fémszínű kis pötty 1-1 neodímium mágnes. Ha felér, behúz, akkor megnyomja a kapcsolót, ami szétkapcsol. Látható, hogy van egy kis rugó is képen. Ha nincs bent a tár ez húzza vissza a műanyag, mágneses alkatrészt.
A rendszer nem tökéletes. 1 bb mindig maradt -már a hop up-ban- repülésre készen, de ekkor már behúzott a mágnes és letiltotta az elsütőbillentyűt.
Összegzés.
400-500€ közötti áron talál gazdára egy ilyen cucc. Ha kérdezik, csak annyit kell mondani, hogy Skoprió EVO 3. Ennek a cuccnak még vannak idegesítő hibái. Ehhez képest nem olcsó és bizonyos esetekben igen bosszantó. A külső szép, ráadásul markingos. Szóval ez nem egy gémer kultúrás, diszkós erszoft emnégy. Ez azoknak készül, akik a realitást keresik.
Belső oké, ha nem gyári hibás, mint ez. Az elektronika nagyon kőkorszaki.
A bosszantó hibák, a borsos vételár, borsos alkatrész és tár árak miatt inkább csak fanatikusoknak ajánlott.
