Nehéz elmenni a kétezres évek kínai csodája a Boyi mellett, mely dicső korában (kb 2006-2010) realaítve nagy megbecsülésnek örvendett, minden hibájával együtt. De a világ változott, a Boyi pedig keveset, a piac megkavarodott. Legfőbb riválisa a Cyma műszaki minőségben meghaladta, ők pedig nem követték le változásokat. Felülről az E&L (gen. 1) avagy Forcecore szorongatja, kicsivel több pénzért igényesebb külső és belső jár.
A webshopokban hivatkoznak rá Dboys és Kalash márkanév alatt is. Ne tévesszen meg senki, ugyanazt a replikát takarják. A különbségekről és a "melyiket éri meg"-ről már szóltam egy előző bejegyzésben. Olybá tűnik a Boyi másban hisz, ha a vásárlók megszerzése a cél. A gyártó akár M-széria, akár AK szériát nézzük a VFC replikáik koppintja meglehetősen a saját ízük szerint.

Mit jelent a VFC rendszer jelen esetben? A külsejét legfőképp. A csövet, illetve a csőre szerelt elemeket mind stiftek tartják a helyükön, sehol sem találunk hernyócsavarokat, ami a realisztikusság szempontjából dicséretes. Egyetlen hernyócsavar van, ami a legnagyobb stifttel együtt a csövet rögzíti.
Belsejét tekintve a hármas verziós gearbox és a hop-up rendszer "marui kompatibilis", itt ránézésre nincs semmi ismeretlen izgalom.

A külsőnél maradva, mivel RK-08S-ről, azaz S végződésű verzióról szól a cikk a külső alkatrészek mind valamilyen mágnesezhető anyagból vannak. A következő képeken a fehér izék mágnesek, ezek láttatják mi mindent sikerült acélból.

Két elemet nem sikerült vasból készíteniük. Az egyik a külsőcső, ami egyéb iránt az eredeti VFC replikán is alu. A másik a behajtható tus retesze.

Fontos megemlíteni, hogy a test is teljesen acél. Nem úgy mint például a Cyma AK-k esetében. Ugyanis a test 3 elemből tevődik össze. Egy hajlított lemez és ennek az elejébe és hátuljába szegecselt cső- és tuskonzolból. Ez azért fontos és jó dolog, mert teherviselő elemek. Itt támaszkodik fel a tus, amit a testünkhöz szorítva nyúzunk és ebbe kapcsolódik a külsőcső.

Mivel a külsőcső elég stabilan van tartva a számos elülső alkatrész által nem olyan neuralgikus, mint a tuszsanér, ami maga a tus hossza által generált erőkarral rángatunk játék közben ide-oda.

Az elsütőbillentyű, ami még spiáterből van. De ez már félig belóg a belsőségek világába.
Érzek némi zavart az erőben. Nem tudom, hogy ez Taiwangun szpesöl vagy létezik valami titkos féreglyuk a Boyi és a Cyma között, de a cm.048 egyértelműen a Cyma típusa.

Márpedig ez itt egy Boyi fegyver.

Ezzel a lendülettel át is térek a belsőségek rögös világába. És egy kicsit maradnék még a Cyma-lyuknál. Ugyanis a hop-up gumi megszólalásig hasonlít a Cyma alap gumijára.

Ezt gyaníthatóan már a Taiwangun követhette el. Eddigi Boyi fegyverekben egyáltalán nem ilyenfajta középen sliccelt lenyomós gumi ólálkodott, hanem egy teljesen Marui sztenderdet követő. Egyéb iránt egy alapos takarítás és zsírtalanítás után jól lő vele a fegyver, hozza az 50m körül lőtávot.

Cső és hop-up. Ez szokott legnagyobb gyenge pontja lenni a Boyi replikáknak. A cső van, amikor rosszul van marva és a rögzítőpatent egyszerűen nem rakható fel a helyére, ha benne van a hop-up gumi.

Ez a fenti kép szemlélteti a problémát. Ha a csőrögzítő patent marása túl előre sikerül nem lehet összerakni a kamrát. Jelen replikánál a helyzet jó, nincs probléma. De a gyártó olyan minőségi szórással dolgozik, aminél szerencse kell ahhoz, hogy ne selejteset kapjunk.

A cső egyébként egy átlag kínai cső. Könyörög egy takarításért, zsírtalanításért.

A hop-up kamra szigorúan követi a VFC-t, már ami a színét illeti. Átlátszó műanyagból készült. Előnye, ha nincs elöntve, hogy roppant egyszerűen tracerezhető.


Gyárilag úszik a zsírban, olajban.

Haladjunk a gearbox felé. V3, mint minden AK-ban.

7mm-es golyóscsapágyas, gyengusz, lassú motorral, szokásos vezetékeléssel, autós, késses biztosítékkal. Hab a tortán a kis tamiya csatlakozó.

Szétborítva a boxot közepesen agyon zsírzás tapasztalható.

A kerekekre már némileg rászáradt a trutyi. A hengerben és dugattyú környékén áll valami más színű kenőanyag.

Letisztítva a képet a következőket találjuk.

Fogaskerekek: Szokásos kínai porkohászolt XYT szett műanyag dealayerrel. Tipikusan előforduló betegség, hogy a tányér kerék a középső kerékkel nincs jóban. A boxban összepróbálva akadnak egymással.

Csapágyak: 7mm-es golyós csapágyak. Ezekről is hallani hideget, meleget. Olcsó minőség, hajlamosak a széthullásra. Alapos áztatásos takarítás után sok fém por hullik ki belőlük. Van akinek évekig jól működnek, van akinél már gyárilag törött egy, kettő.

Dugattyúfej: Kék műanyag, ventilált, a csapágyak helyén 2 db alátéttel. Feladatát ellátja, maximalisták "megtunigohatják" egy csapággyal. O-gyűrűjét érdemes csekkolni.

Dugattyú: Vajszínű polimer 1 acél foggal, illetve a második fog nélkül. Míg bírja foggal és nem akarsz erős rugót felesleges cserélni.

Rugóvezető: Fémtalpas csapágyazott. Feladatát ellátja, felesleges cserélni.

Rugó: Szintén széles skálán mozog a teljesítménye. 350-400-ig találkoztam már különböző Boyi gyártmányokban. Itt 390-et tudott.

Cut off lever: Spiáter. Ami V3 box esetén neutrális. Nem sarkalatos pont, mint V2 esetében. Míg nem kopik el nem érdemes cserélni, ha csak nem szeretnénk mindenképpen küzdeni az utángyártott alkatrész esetében felmerülő kompatibilitási problémákkal.

Hengerfej: Itt is mondhatjuk bátran, hogy van szokásos Boyi betegség. Gyárilag mintha nem ragasztanák össze ezeket, de úgy egyáltalán. A fej csőrét kézzel ki lehet nyomni. Ragasztóanyagnak semmi nyoma. Legtöbbször a csillapító gumi is csak ímmel-ámmal van felragasztva. Amit nem csoda, ha a dugattyú előbb utóbb darabokra ver. Alapos zsírtalanítás és összeragasztás után jól tartja a kompressziót.

Henger: Szintén zavar az erőben. Gyárilag a Boyi fegyverek réz hengerekkel jönnek le a sorról. Legalábbis amikhez szerencsém volt, mint réz volt. Ebben nem ilyen volt. Egy krómozott telihenger, ami elsőre bizalomgerjesztőnek tűnhet. De csak elsőre. Szétszedve, kitakarítva borzalmas felület ordít vissza. Lehetséges, hogy ez is Taiwangun műve? Milyen lehetett a gyári henger, ha erre cserélték? Inkább nem akarom tudni.

Utoljára a nózi maradt, amiről érdemes lehet írni. Hossz megtalálható a nózi táblázatban. Amúgy AK longnak hívják, ha valaki cserélné. Sima, átlátszó műanyag. Nincs o-gyűrű. Feladatát egyébiránt ellátja.

Összegezve, egy 150 és 200€ körüli replikáról beszélünk, ami finoman szólva sem tökéletes. A belső tökéletlenségekkel fizetünk a külső acélságán. A belső hibák egy része kézügyességből orvosolható, nagy tökéletlenség eseten alkatrész csere szükséges. Ehhez viszont kell egy hozzáértő, aki meg tudja csinálni és össze tudja úgy rakni, hogy lehető legtöbb problémát eliminálja. Mély víz, csak úszónak. Mivel az alkatrészek minőségének a szórása nagy nem lehet egyből kategorikusan kijelenteni, hogy mit kell azonnal cserélni, mit kell javítani. Ezt mindig az adott replika dönti, illetve a szerencse.
Kinek ajánlott még, akkor egy Boyi AK? Az összehasonlítós tesztben leírtam, hogy Boyiból kizárólag full acélt szabad venni, ha nem az mindenképp Cyma. Full acél Boyit pedig az vegyen, akinek fétise, hogy egy AK replikán minden vasból legyen, hajlandó benyelni a kellemetlenségeket és nem kíván némileg több áldozni egy forcecore avagy első generációs E&L-re és/vagy nincs olyan replika a forcecoreból és/vagy forcecore népszerűsége okán kifogyott (azonnal kell).

Ha számodra is érdekes a blog és úgy gondolod, hogy megéri, hogy havi egy sajtburger árával támogass, sokat segítesz a megjelenő tartalmak készítéséhez.
A patreon támogatók az itteni megjelenés előtt olvashatják a legújabb bejegyzéseket.