Az M-széria tengerében se szeri, se száma már modelleknek. Ez az a műfaj, amiben szinte végtelen lehetőséget látnak a gyártók. Nyilván, különben nem készítenének ennyifélét, ennyi stílusban. A G&P sem kivétel, náluk az egész modell paletta legnagyobb részét az M-széria valamilyen formája teszi ki. Megtalálhatóak a vietnámi érától, napjaink agyon kásztümizált, lőtéri stílusú pukkantójáig szinte bármi.
Ez a gyártó valahogy nem tudta megvetni úgy a lábát itt európában, mint mondjuk a G&G (ami már szinte a csapból is folyik) vagy a VFC (ami nyugat eu-ban népszerű).

A G&P termékeit a közép-, felsőkategóriába árazza. Tulajdonképpen nem alaptalanul. Egy drágább kategóriás fegyvernél, ha nem vonultat fel valami nagyon extra műszaki dolgot, többnyire a külső minőséget fizetetik meg velünk. Itt is ez a helyzet. A G&P M-széria egytől egyig alutokkal készül, szemben a spiáterrel és a műanyaggal, amit olcsóbb fegyvereknél alkalmaznak előszeretettel a gyártók.

Öröm, hogy a fegyvereket nem ugyanarra a tokozásra húzzák fel. Pl a vietnámi korszak fegyverei korhűbb testtel készülnek. Illetve ahogy jelen bejegyzés alanyánál is látható, ő sem a megszokott kaptafára készülőt kapta.

Sőt, itt egyfajta mixet láthatunk. Egy VLTOR jellegű upper, egy KAC jellegű lowerrel. A tárkioldót mindkét oldalra került. A sátorvas pedig nem cserélhető, egybe van öntve a lowerrel. Markingok tekintetében lesz egy gagyi békánk, némi kamu felirattal. HK stílusú tűzváltó piktogramok és egy nagyon hangzatos (valahol) MOTS logót, amit bővebben kifejtenek az upperön. A boltcach hasonlóan az összes G&P modellhez itt sem csinál semmit, ahogy forward assist gomb is csak imitáció. A válltámasz egész pofás. VLTOR jellegű. Itt lakik az akksi.

Az upper VLTORsága főleg a fegyver jobb oldalán tűnik szembe. Jóval szögletesebb, mint a sztenderd felősrészek. (A markolatot ne nézzétek, ez nem a gyárija. A gyári szeritem jópofa, illik a fegyverhez.) Fegyverhez egyébiránt egy a gyártó saját fantáziája szerint megálmodott mid-cap jár. 

Hasznos dolog a QD szíjakasztó buffer tövében. Ezért mindenképp piros pont jár. Könnyen használható, stabil megoldáls egypontos szíjakhoz (is).

Újidők, új trendek jellemzik az előagyat. Ami a most trendi key-lock irányzatot képviseli. A redszer előnye, hogy könnyebb előagyat lehet csinálni, a felhasználó úgy síezheti fel, ahogy kedve tartja vagy praktikusnak érzi. Az előagy free float rendszerű, nem mintha airsoftban számítana.Található rajta egy QD szíjakasztó. Az upperre egy menetes gyűrűvel kapcsolódik, ami tartaja külsőcsövet is, és ehhez kapcslódik az előagy 5db 4-es csavarral. Gyárilag egyenesen áll, megfelelően masszív (mint ahogy az jellemző az egész fegyverre). Lötyögés, kotyogás egyáltalán nem tapasztalható. Kidolgozása redben van. Nincsenek sorjás élek, letisztult az egész. Esztétikusságát mindenki döntse el maga. Ebben a felállásban a fegyver közelebb áll egy rendneck lőtéri pukkantóhoz, mint egy hadi puskához. A fegyver neve wire cutter, ami szabad fordításban drótvágót kéne, hogy jelentsen. Hát legyen igazuk, én ezt a fantáziát nem látom bele.

A fegyverhez jár a két felcsapható irányzék. Ezek a Troy nevezetű cég replikái lennének. Megmondom őszintén kicsit több igényességet vártam tőlük. Passzentosabb beakadást a végállásokban, kevesebb lötyögést felnyitott állapotban. Egy ilyen áru replikánál elvárnám, hogy kicsivel igényesebb legyen.

Fura mód a tárfészekbe gyárilag beraktak egy stift jellegű fémet (a sátor vas előtti "karika"), ami kiáll a síkból. Vajon ezzel a megoldással akarták növelni a tárkompatibilitást?

Tovább evezve eljutunk a belsőségekhez. Kezdjük is a leskelődést a hop-up környékén. A G&P újabban lila műanyagot használ a klasszikus fazonú kamráihoz. Minőségük rendben van. A kamra maga spiáter öntvény, az igényesebb fajtából. Itt tényleg meg lehet úgy húzi az állítófogaskereket, hogy ne mozduljon el lövésközben.

Szétszedve a szerkezetet a következő látvány fogad. Állíthatóság szempontjából ennek a kamrának is baja, hogy az állítási intervallum szinte majdnem felében nem történik semmi, majd az utolsó harmadban elkezdi exponenciálisan benyomni a gumit. Ami érthető is, ha megfigyeljük a lenyomófogaskerék csigának a profilját. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy kb tized mm-eket kell mozdítani a fogaskeréken, hogy a kevés és túl sok hop-up között megtaláljuk az ideálist. Nem túl szerencsés.
Összeszerelés oldalról nézve minden úszik a kenőanyagban. Ami a bb és a gumi közötti tapadásnál nem túl előnyös. Szerencsére egy alapos zsírtalanítás megoldja ezt a problémát.
A gumi. Kb 50-es lehet, puha fekete anyagú. A lenyomója szenderd kialakítású, mondjuk úgy a régi iskolát követi. A fegyer hozta vele azt teljesítményt, amit egy átlag AEG tud.

Szót kell ejteni egy durva hibáról, ami szerintem ebben az árkategóriában elfogadhatatlan. A következő azt az állapotot mutatja, amikor a gumi fel van húzva a csőre és tökig be van nyomva a helyére. Jól látható, hogy a cső marása belóg a kamrába. Na már most, a C gyűrű ezt így nem tudja megfogni. Ráadásul ebbe szerkezetbe olyat gyártottak ami, kb 1 mm-rel (még) előrébb rögzítené a csövet, tehát nem ott, ahol a kamra kvázi "véget ér". Látszott is a C gyűrűn, hogy összeveszett a csőhornyával és az utóbbi került ki győztesen. Ha ezt hibát egy utólagosan beszerelt gumival csinálja, üsse kő. De ez így gyári "megoldás". Szégyen.

Tovább haladva a hop-upos fiaskón, nyugodtabb vizekre evezhetünk. Egyedül a G&P az a cég, akik kitalálták a legjobb módszert a motor felmadzagozására. Alant látható. Semelyik másik gyártó nem büszkélkedhet ezzel a megoldással. Véget vetettek a 2,8-as saruval való szenvedésnek és biztos megoldásként kihasználva az amúgy árválkodó stiftet megfúrták és rá lehet csavarozni a megfelelő fittinggel a vezetéket. Nincs több lecsúszott motorsaru, nincs több kétes csatlakozás. Ez a második legjobb megoldás (az első nyilván a forraszott kötés, de az egy M-szériás fegyver esetében elég paraszt megoldás).
Régebben a G&P-t szerettük még a gyárilag 16AWG-s szilikonos szigetelésű vezetékei miatt. Valami történt az erőben és nyert a sötét oldal. Átáltak a szenderd teflon szigetelésűre, igaz egy mérettel vastagabb mint a többi gyártóé.
Továbbá a G&P kezdte el először alkalmazni T-csatlakozót a fegyverein. Ez is egy okos megoldás. Műszaki szempontból jobb mint a kis Tamiya.
A motor egyébként külön megvéve a M120 high-speed névre hallgat. Ez egy nem túl nagy nyomatékú, pörgősebb motor. Egyeslövésben lomha, sorozaton gyors.

A gearbox. 8mm-es golyóscsapágyakon gurul. Az öntvény szép, homogén. Ésszel "tuningolva" sokáig elketyeg a bódéban. A csavarok a megszokottól eltérően jobb minőségű imbusz kulcsnyílású acél darabok. A hengernél a box sarkainál nincsenek lekerekítések. Érdemes lehet a sarkokat tűreszelővel lekerekíteni a repedések meglőzése végett.
Apropó! Ezeket a csapágyakat is érdemes beragasztani a helyükre! Gyárilag nem maradnak ott. Fekete pont érte!

Belsőségek tekintetében első bontásnál a következő kép fogad. Kenőanyag szempontjából kétfélét használtak. Egy barnásabbat a kerekekre és egy átlátszóbbat a levegősrészekre. 
Régebben a belsőségek két neuralgikus ponton véreztek el, váltak működésképtelennél. Az egyik a dugattyú belépőfoga, rövid vagy közepes idő alatt letépett a sector kerék. A másik a fogaskerekek tengelye, amely előszeretettel törik el.

Nézzük az alkatrészeket immáron zsírtalanítva!

Fogaskerék szett:
A tányérkerék miatt kicsit pörgősebb, ugyanis a sokásos 10 helyett 8 fogat tartalmaz. Számomra érthetetlen módon csak 2 retesző marás van rajta. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lövés után van egy jól hallható nyüszítő visszaforgó hangja a boxnak. A sector kerék vezérlőbütyke megnagyobbított így már önmagában is félig-meddig betölti a delayer szerepét.

Levegős rész:
Alu hengerfej. E miatt érdemes megcsinálni a külföldiűl úgynevezett corner cut-ot, amit már fentebb említettem. A dugattyfej műanyag. Szokásostól eltérő ventillációs lyukakkal. Szintén formabotó az műanyag korong, ami a fej és dugattyú közé kell. Ez központosítja és tolja kb 2mm-t előrébb a fejet, ami a gyári belépési szöget figyelembevéve nem oszt, nem szoroz szinte semmit. A dugattyú 3 acél fogas és fentebb leírt parák történhetnek vele.
Jó ideje már, hogy a G&P fegyverek alu nózival jönnek, amik ráadásul o-gyűrűsek. Ahogy észrevettem ezeknél az újabbaknál változtattak a nózi kialakításán, a végén megjelent a letörés. Megvizsgálva nem egy csúcskaregória. Biztos, hogy neki tulajdonítható a hengefej fúvókájának az összekaristolása.

Rugókörül:
Örültem volna, ha az nyamvadt rugó legalább egy helyen meg van csapágyazva. Sajnos nem így történt. A gyári rugóvezető sima fém, amin  kapott egy előfeszítő gyűrűt. Bár nem tudom minek, a gyári rugó bitang combos. A dugattyúfejet rögzítő alkatrész szintén átavanzsálhatott volna csapággyá. Ráadásul meglehetősen súlyos darab. Csökkenti a ROF-ot (nem mint, ha kéne) és feleslegesen stresszeli box elejét. Egy alátéttel és egy sima önzáróanyával megoldható lenne a dolog, ha már csapágyazást nem akartak.

Egyebek:
Nem szóltam még a spiáter cut off lever-ről. De itt is csak azt tudom megmlíteni, hogy jó lenne ez valami erősebb anyagból. Ha az A&K meg tudja oldani a fele ilyen árkategóriában, akkor itt is férjen már bele.
Tappet plate teszi a dolgát, kicsit másabb profilú, mint az átlag. Vélhetően így van egyensúlyban a sector bütykével.
A selector plate szintén semmi extra. Okosan döntöttek a G&P-nél, amikor úgy döntöttek nem lesz elektromos biztosító a selector és a kapcsoló között. A kapcsoló szintén teszi a dolgát. Bevonatos vélhetőleg réz érintkezői vannak.

Eddig nem sok betűt szórtam a hengerre. Az alábbi kép mutatja, hogy szintén egy "egyedibb" megoldással van dolgunk. (Vagy nevezzem inkább lustának, költséghatékonyank?) M4-be ~370-es csőhöz 3/4-es henger dukál. (Hagyjuk most a J creep és egyéb dolgokat) Ezt G&P nemes egyszerűségge úgy oldja meg, hogy gyárt egyféle hengert, majd lyukasztás helyett fentebb nyomják az átmérőt az első negyedben. Így az o-gyűrű ott nem sűríti levegőt. Szóval így is lehet.

Ismét dob pergés! Amit szintén nem látni más tömeg gyártónál. Acél tüske. V2 boxnak nem csak az orrán fordulhat elő törés, repedés. Ez egy kevésbé ismert hely, ami nagy galibát tud okozni. Ez az acél tüske, más gyártónál a gb öntvényének egy nyulványa (mint látható kapcsoló rugó nyúlvány felette) hivatott véghelyzetben megállítani a kapcsolkést. Ez azért fontos, mert enélkül szétakad a kapcsoló. Törés akkor azért következhet be (és akkor,), mert a rugó minden egyeslövés után ennek a nyúlványnak csapja neki kapcsolókést (ha pl buborékos lett az öntvény). A G&P megelőzte a bajt. A nyúlvány helye kapott egy furatot és egy acél stiftet. Ezt már verheti a kapcsoló. Szintén okos megoldás, amire más nem gondolt eddig.

AOE. Mint fentebb írtam a van egy kb 2mm-es emelés a fej és dugattyú között. Az alábbi kép a gyári felállást mutatja. Az a 2mm halottnak a csók kategória. Vélhetőleg emiatt mennek tönkre könnyen a gyári dugattyúk.

Konklúzió. Ez a fegyver a végletekben létezik. Rendkívűl okos megoldások tárházát vonultatja fel elképesztően buta megoldásokkal. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy külső minőségét fizeti meg elsősorban az ember egy ilyen replikánál. Mondjuk az máskérdés, hogy kinek mi az igénye. Én a magam részről nem vennék ennyi pénzért egy kamu markingos lőtéri pukkantóra hajazó replikát. Nekem ez egy fájópont. A belső részek hülyeségén úrrá lehet lenni olcsóbb, drágább megoldásokkal. Egy biztos, hogy egy alapos átnézés ebben a kategóriában is el kell.

Ha számodra is érdekes a blog és úgy gondolod, hogy megéri, hogy havi egy sajtburger árával támogass, sokat segítesz a megjelenő tartalmak készítéséhez.
A patreon támogatók az itteni megjelenés előtt olvashatják a legújabb bejegyzéseket.