Kéne egy ak? Külsőleg legyen full acél? De te már utánaolvastál. Boyi az első lépcső, ami felé el tudsz indulni. Már, ha az anyagi oldalát nézzük. Olvasgats. Azért a Boyi mégsem az a kompromisszum mentes jószág. Tudod, hogy többet szánsz a dologra. Legyen már igényesebb. Majd olvasgatsz tovább. Forcecore. Ahham, nem lehet kapni épp most. Akkor legyen E&L gen 2. egyszer élünk. Az sincs. De nini, mi ez az LCT? Hasonló termékpaletta, hasonló ár. Néha picit több, néha picit kevesebb. Gyors kuglizás. Most kell venni! - szól a belső hang.

No, de! Kik ezek a taiwaniak? A modern, kínai AEG bumm után airsoft történelem, mondjuk úgy egyik matuzsáleme. 2004-ben kerültek elő OEM gyártóként. Máig elég manufakturális módszerekkel. Már a kezedetek kezdetén AK replikákkat machniáltak, főleg külsőleg. Majd kerítettek valahonnan gearboxokat, melyek hirhedten rosszak voltak. Sokak inkább "átalakító szettet" vettek, majd került bele egy Cyma box hop upostól mint, hogy a gyárit foltozgassák. De aztán telt múlt az idő, rájöhettek, hogy ez így nem túl fasza és javítani kéne rajta, legalább egy kicsit. Ne legyenek illúzióink. Az airsoftipar még a felsőkategóriásnak hitt termékekbe is tudnak olyan bosszató hibákat hagyni, hogy az ember nem is gondolná a pénzért, amit kifizet érte.

Külső tekintetében ennél a konkrét példánynál már egyből a markolat töréssel volt probléma. Ami szintén nem ismeretlen LCT körökben. A rögzítőcsavar körül nemes egyszerűséggel körbe tört a markolat. Ezt valószínüleg a gondatlan összeszerelés vagy odaütődés okozhatta, az amúgy is rideg anyagon.

Evezzünk át kellemesebb témákra. A fegyer külsőleg szép. Kézbefogva masszív. Nincs lötyögés, kotyogás. Kivége a kompenzárot mozgolódik, egy kicsit. A felületkezelés rendben van. Nem festék, hanem valamilyen kémai eljárással küzd a rozsda ellen.

Kisáká lévén van infrabakja, amely szegecseléssel kapcsolódik a lemezhez. Mondanom sem kell, hogy a testbe szegecselt konzolok szintén acélból vannak. 

Az előagy fája nem rossz bár nem éri el az eredeti minőségét. 

AK-sok nagy haverja a tárfészekbe illeszkedő alkatrész, amely a tárcserét hivatott megkönnyíteni. Ez a cucc megakadályozza, hogy a kelleténél magasabbra toljuk tárat, ami miatt nem kattan a helyére és kiesik.

Kisáká lévén a tökfedél zsanéros, integrált irányzékos. Rugó tartja kinyitott állapotban. Bezárva reteszeli az előagy felső részét, a gázdugattyú házát.

A fegyver redszeréről még nem esett szó. A rendszer ez esetben azt jelenti, hogy a különböző gyártók, milyen módon közelítették meg a valódi fegyver replikává történő átvarázsolását. Két fő "riválisa" a Marui és a VFC létezik még. Az LCT saját utat jár. Nagy vonalakban. A Marui sok műanyaggal és kereszthornyos csavarokkal operál. Ezek rendszerint az alsókategóriás AK-k sajátosságia. A VFC rendszer ezzel szemben a valódihoz hasonlóan stiftekkel tartatja össze a replikát. Ez a rendszer hasonlít legjobban az eredetire. Az LCT más utat választott. Itt a stiftek nagy része kamu és hernyócsavarok tartják össze a front szettet. A műanyag hop up kamra az acél külsőcső nyúlványába 2 csavarral rögzül. Ahogy fenti képen is látható az állítócsúszka hátulról semmilyen megtámasztást nem kap és ha kellően szorosan jár (hogy ne állítódjon el) trükkös az állítása. Ebben az esetben jó lett volna más dizájnnal megoldani a csúszkát. Mint pl ahogy a G&G teszi. 

A hop up kamra fekete műanyag. Öntése pontos bár a lenyomókar lehetne passzentosabb. A hop up gumi puha, kb 50-es Shore A keménységű. A réz csőtől kicsit több igényességet vártam. Minden marás, vágás éles rajta, sorja nem jellemző rá. Kenőanyagban gazdag lelőhely a hop up és környéke. Az alapos zsírtalanítást meghálálja. 

A gearboxház nem sokat változott az évek során. Minőségi termék képét kelti a boxba nyomott cirádás LCT logó. Majd a boxon lévő atom sorja pofán is csapja.
A manapság oly divatos "gyors" rugócsere, nos hát az LCT-nél még nem divat.

Belülre, ahogy az angol mondja "liberal amount"-nyi kenőanyag került szorgos ázsi kezek által felmoncsolásra. Mindent (is) beborít a fehér matéria.

Belsőségek! Megmondom őszintén, nem vágtam földhöz magam a látványtól. Ne feledjük, 3-400€ közötti árkategóriás termékről beszélünk. Vannak nagyon fapad alkatrészek és vannak jónak tűnő, de szarul kivitelezettek. Kezdjük is levegős résszel!
Nózi. Műanyag, o-gyűrűs, kivitelezése szép. Rendben van.
Hengerfej aluból van két o-gyűrűvel tartja bent a levegőt. Kapott egy vasagabb gumi ütközőt, így kevésbé valószínű, hogy a két fém fej fém a fémet kalapáló kapcsolatot hozzon össsze.
Henger 3/4-es valószínüleg bevonatos réz, hűtőborda jellegű bemarásokkal. Belső felülete jó volt.
Dugattyúfej egyszerű alu, hátulról kap egy csapágyat a rugó. Ez is rendben van.
Dugattyú. Ez az az alkatrész, ami régen az elsők között volt, ami megadta magát, amikor a tulaj elsőként kivette a dobozból és meghúzta azt a bizonyost. Hál' istennek ez már nem az. Végig fémfogas. Ami alapvetően rendben van, de nem kell hasra esni tőle.
Rugóból a gyári elég combos 400 felett lőtt vele a fegyver, úgyhogy nem árt gyengíteni.
A rugóvezetőnél abszolut tetten érhető a spórolás. Fele-harmad ennyibe kerülő replikákba is tud kerülni fém csapágyazott. Érthetelen, hogy itt miért nem. Olcsó műanyag, rányalva egy alátét.
Evezzünk tovább. A box gyárilag nem volt túl fickós, se 7,4-gyel, se 11,1-gyel. A dolog két összetevőjét feltételezné az ember. Az egyik a brutál rugó, a másik a gyenge motor. És bejön a képbe a harmadik. A 6mm-es acél csapágyazás annyira félre ment, hogy a tányérkerék burtál módon szorult és a felette lévő kerek se nagyon indultak meg egy lepke fingásától. Mondanom sem kell, hogy ez így nem egy túl ideális állapot. Ares g36 után megtanultam, hogy a gyári alkatrészekben sem lehet bízni. Ezért gyors csekkolás után konstatáltam, hogy a dugattyú és sector kerék nem fog összeszorulni, probléma nélkül engedik élni egymást.
Jó hír a sok anomália után, hogy a cut off lever acél. Nem mintha olyan kardinális probléma lenne V3 box esetnén a kopásából adódó egyeslövés eltűnés, de azért itt legalább érzünk egy kis törődést.

A gyári belépési szög látható az alábbi ábrán. Gyári.

Térjünk ismét egy kicsit kellemetlenebb témára. Míg a V2 boxszal szerelt fegyverek egyeslövés problémái alapvetően belülről fakadnak, addig AK-k esetében a boxon kívüli alkatrészek a neuralgikus pontok. Az LCT eleminált az egyik problémát nagyon ügyesen. A tűzváltókar forgatótömbjét acélből sikerült össze gyógyítani lemezzel. Így oldva meg a probléma elejét. Az egész szerkezet továbba tartalmaz 2 fogasíves kapcsolatot, ahol a fogak miatt eleve van egy kis holtjáték. De a probléma nem ott szokott kezdődni. A tűzváltókar és az első fogasíves alkatrész között. Itt a ~0,5mm-es holtjáték a kar végére több mm-re nő, ami miatt bekattintva egyesbe úgyanúgy sorozatot lő. Kellemetlen. 

De az hogy egy dobozból kivett, új fegyvernél ilyen legyen, ennyi pénzért már nem kellemetlen, hanem bosszantó, sőt bicskanyitogató. A GIF-en jól megfigyelhető, hogy míg a tűzváltóív sehova, addig a kar jókora holtjátékot produkál a távolabbi végén.

Összegzés. A fegyver kívül szép és ha lenyeljük, hogy ezért fizetünk, akkor már nem is tűnnek olyan hatalmasnak a mondjuk úgy betegségei. Ha tudjuk hogy nyúljunk a problémákhoz, nem megoldhatatla feladat jól működőre összehozni. Csak ne nézzünk a konkurenciára. Az E&L nagyon hasonló áron kínál ugyanilyen terméket, kevesebb belső hányással. Ott a motor is erősebb, van benne az oly nagyra értékelt "gyors" rugócsere és élvezhetjük, hogy az egész fegyver külseje úszik az olajban. 

Ha számodra is érdekes a blog és úgy gondolod, hogy megéri, hogy havi egy sajtburger árával támogass, sokat segítesz a megjelenő tartalmak készítéséhez.
A patreon támogatók az itteni megjelenés előtt olvashatják a legújabb bejegyzéseket.