Ismét egy futurisztikus fantázia fegyver kerül a blogba. És a fura benne, hogy egy "karabély" alapú pisztolyról lesz szó. A gyártó az ARES és az Amoeba termékcsalád egyik képviselője ez a kéziszerszám. ARES 2010-ben jelent meg a piacon, modell palettájuk viszonylagosan széles. És valamilyen csillagzat alatt együtt állnak a Star nevezetű márkával, amit a 2000-es évek elején adott életjelet. Együtt működésül, azonosságuk balladai homályba vész. Az biztos, hogy főként ázsiai webshopokot ARES mellé zárójelben oda szokták biggyeszteni a Star nevet is. ARES fegyver már a blogon és nem voltam tőle elájulva. Főleg a vételár tekintetében. Az Amoeba egy harmadik "márkanév" az egyenletben. Nyugat X Ázsia, csak hogy stílszerű legyek a trenddel. No, de nézzük a medvét. Változott e valamit az ARES, mióta összeikszelt az Amoebával?Külsőre mindenképp. A test full műanyag, egy-két bizbaszt kivéve: tárakasztó, stiftek, bolt catch, felhúzókar, zsárimitáció, elsütőbillentyű és a szíjakasztó. Jellemző M4 betegség, hogy az upper és a lower vagyis a tok kétfele lötyög. Ennél a fegyvernél ez nem tapasztalható. Kellően masszív, de nyilván ne várjuk el, hogy olyan masszív legyen, mint egy jól illeszkedő fémtestes fegyver. A G36-nál undorító volt az a mennyiségű sorja, amit egy 100+e ft-os AEG-ben hagytak. Ennél a jóval szerényebb pénzbe kerülő CCP-nél, ha nem is teljesen sorjamentes, de bőven ingerküszöb alatt van a mennyisége. Akár még realisztikusnak is hathatna a fegyver az emelet felső sín láttán. Lévén, hogy nincs buffer tube, így a puffasztott taréj alá oda képzelhetjük a gázdugattyút. Ha kiképzelődtük magunkat és levesszük a rail bontható elemét, láthatjuk, hogy itt lakik az akkumulátor. Rúd jellegű akkukat fogad.Az előagy egyfajta hangerősítőként is funkcionál. Öblössége erősíti a bb mögötti levegő pukkanását. A recézett menetvédő eltávolítható. Viszont a szokásossal ellentétben a menet +(!)14-es. Erre nem árt figyelni, ha valamilyen felcsavarható eszközt szeretnék ráaplikálni. Funkcionálisan nagyon hasonló az MP5K-hoz. Kicsi, kompakt. Az MP5K AR15 platformú alteregója. Mivel ez a pisztoly változat, így nem kapott válltámaszt, csak végzáró dugót, ami szíjakasztóban végződik. Fura és egyben logikátlan a megnövelt méretű tárkioldó. A körben lévő anyagot hozhatták volna magasabbra. Szíjra eresztve nem kellene állandóan attól parázni, hogy véletlenül benyomódik a gomb és kiesik a tár.Másik fura dolog zárszerkezet. Egyrészt nincs porvédő ajtó (bár ez AEG esetében pont tökmindegy), másrészt hossza olyan, mintha 7,62-es méretű lőszerhez lenne. Anomália. A hop up a szokásos helyen a felhúzókarral mozgatott kamu zárat hátra húzva állítható. Nyíl jelzi, hogy lefelé adunk rá.A gearbox a tappet plate elejénél valamilyen okból kifolyólag kapott két furatot. A hop up kamra tárcsás. Szeretjük, könnyen, finoman állítható a hagyományos 3 fogaskerekesekhez képest. Viszont a kidolgozottsága igencsak nyers. Sorjás, inhomogén felületű és mintha kicsit deformált is lenne itt-ott. A tárcsa jókora holtjátékkal rendelkezik radiális irányban. Hiába a jó elgondolás, ha a kivitelezés véleményes. Nem használhatatlan (főleg egy tus nélküli M4 pisztolynál), de több műszaki igényességet vártam volna. Amikor először néztem bele a hop up-ba már láttam, hogy van benne valami nem oda illő fityegő cucc. Szétszedve konstatáltam, hogy hatalmas réz sorja kandikált be a csőbe, ahogy a képen is látszik. A gumi átlátszó neon zöld, "szilikonos" hatást kelt, ám keményebb anyagú, mint azt az ember gondolná, nem a könnyen szakadós fajta (mint pl a Guarder 50). Klasszikus bütyökkel pörgeti a bb-t. Érdekesség, hogy a lenyomókar és a lenyomó egybe van öntve. Nincs külön csövecske. Ezáltal kiütöttek egy instabil pontot, ugyanakkor a fix lenyomónak a rugalmassága szinte nulla. Mivel ilyen a lenyomókkal való kísérletezgetések száma behatárolt, míg nem kezdjük el barkácsolni.A kar oldalirányba 3 tized mm-nyi hézaggal operál. Nem árt egy kis hézagolás. Sorjákra visszatérve, a kamra ablakának mindkét oldalán éktelenkedett. Ez sem tetszett annyira.A test és a gearbox között található egy műanyag gyűrű. Ez segít az uppernek és lowernek minél fixebben állni.Az ARES mindig is saját megoldásait és útjait járta, ha gearboxokról beszélünk. Formára, elgondolásra mindig valami mással próbálkoztak, mint az legtöbb, Marui koppincs cégtől láttuk. A merészebb elgondolás mögött a robusztusabb kialakítás és korszerűbb elektromos rendszer áll. Alapelveiben szimpatizálok a dologgal, ahogy a hop up kamránál láttuk, a kidolgozásba mindig van egy kis belerondítás.A fegyver selling pointja (a kinézetén kívül) egyértelműen az elektronika. A lövések számának szabályzása kizárólag elektromos úton vezérelt. Nincs cut off lever, nincs kormolódó kapcsoló. És ami bolodbiztossá teszi a rendszert, hogy már kedvére rángathatja a delikvens a "ravaszt". A rendszer nem fog megakadni, ha túl gyorsan rángatjuk. Biztos mindenkivel előfordult már, hogy egyes lövésben egyik pillanatban még forog a szerkezet, másikban, mintha safebe lenne. Ennek oka egyszerű és felhasználóban van a hiba. Mivel a Marui rendszerben a lövés megszakítását a fogaskerekek teljese ciklusa szabályozza, a felhasználónak "lehetősége" van hamarabb elvenni az áramot a motortól, ezzel olyan ponton megállítva a rendszert, hogy az egyeslövés alkatrész épp a kapcsoló újtába álljon. Sorozatra kapcsolva, átforgatva a rendszert minden tökéletesen üzemel tovább. No, most itt ilyen nincs. A sector keréken egy mágnes van, az elektronika egy Hall-szenzorral nézi, fordult e már eleget a rendszer. Míg nem tett teljes ciklust nem veszi el az áramot. Alacsony feszültségű akkunál mókás a dolog, sorozatra állítva, mondjuk egy kettes sorozatot kiváltva, de az elsütőbillentyűt hamarabb elengedve, megvárja az elektronika, hogy a második, fordulatban nyomva tartott, majd hirtelen elengedett elsütés végig menjen, mikor az billentyű már alap helyzetben van. Így a dugattyú minden lövés után azonos kb azonoshelyzetben áll meg. A rendszer hátránya, hogy egyedi. Ha beszarik, csak ilyet lehet beletenni. Semmi mást. Illetve a programozásához külön eszközt kell vásárolni. Ami igencsak elvetélt ötlet, ahhoz képest, hogy az külön kapható hasonló elektronikák programozódoboz nélkül, az elsütő billentyűről beállíthatóak.A V2 box "avultságának" fokmérője a belül futó kábelek. Ennél a gb-nél módosítottak rajta, hogy kívül menjenek. A slectorplate egyedi, persze kell is az egyedi elektronikához. A lent látható spiáter elem, amit mozgat az billentyű biztosítója. Mechanikusan egyszerűbb szerkezet, mint a hagyományos, finomabban is jár. Pozitív.Magának a boxnak a kidolgozottsága rendben van. A felületkezelés jó, a műanyag alkatrészek kenőanyag nélkül is szépen siklanak. Szintén egy okos megoldás az a négy menetes furattal ellátott vaslemez. Ez egy betét, amibe a markolat csatlakozik. Nincs több spiáterből kiszakadó menet és kókányolás. Ismét egy jópont.A rugóvezető kialakítása szintén egyedi. És gyors rugócserét tesz lehetőve.A gearboxházba egy fém gyűrűvel csatlakozik (a képen rá van tekerve és atom módon össze van menetrögzítőzve vele), ez a betét strapabíróbb, mint ha a spiáter házba lenne menet metszve. Bár kérdéses, hogy a többi gyors rugócserés megoldásoshoz képest, minek bonyolították ezt a menetes, betétes dolgot, amikor a 45, 90°-os alakzárással csatlakozó rugóvezetők is tökéletesen ellátják feladatukat. 8-as imbuszkulccsal nyitható. Sajnos eme "műszaki csemege" lefaraghatta a költségeket, mert a vezető lényegi része csak egy alátétet kapott, csapágy helyett. Az alkatrészek többi része Marui kompatibilis. Emiatt az utólagos mókolás szabadabb. A csapágyak ugyan fémből készültek, de nem mágnesezhető és bronzot kizárnám. Emiatt nem maratoni távra ítéltettek. Zsír új fegyverben a tányérkeréken, a képen látható repedés figyelhető meg. Nem a bizalom jele, csere. A sectorkerék a dealayer alatt, az egyik könnyítő furatban egy mágnes hordoz. Ezzel kommunikál a mechanika az elektromos vezérléssel. Egyéb iránt szokványos alkatrész, ha megdöglik nem pótolhatatlan. Mindhárom fogaskerék acél. Henger elég diszkós példány és olcsóság jegyében született. Eloxált alumínium, amit puhasága miatt nem kedvelünk. Gyárilag jó pár hosszanti hornyot mart bele valami. Pedig a dugattyúfej műanyag. A gyári o-gyűrűvel jól tömített a rendszer a kissé feslett hengerfejtömítés ellenére is. Csapágyat itt sem találunk, amiért egy újabb fekete pontot beírok. A csavarját bőségesen meglocsolták ragasztóval, így a csavarfej hamarabb nyalódik el, mint, hogy oldani lehetne a kötést. A műanyagot meg olyan egyszerű melegíteni, hogy a ragasztó oldjon. Nózi is az olcsóság jegyében született, nincs tömítő gyűrű. Egyszerűségéből adódóan nem a gyártó nem tudott olyan aknáknak elhelyezni benne, mint a hop up kamrában. A dugattyú bezzeg parasztvakítóan full fémfogas, a második fogból pedig visszavettek. Nem kedvelem a végig fém fogas dugattyúkat, mivel nagyon kevés anyag tartja a fogaslécet, ami miatt hajlamos tönkre menni.Belépési szög miatt kellett visszább venni a második fogból. A motor gyenge. A fegyver gyárilag 290 fps körül lő. Ezt megerősíti a gyári biléta, amit a gyár ad a fegyverhez. Illetve a gunfire-ös papír is. Ehhez képest és szuper elektronika fényében azt várnánk, hogy 7,4-es Lipo-val rángatja Bodri a lábtörlőt, csalódnunk kell a pusztítás elmarad. A fegyver, így nem csoda, hogy 11,1v-os LIPO "ready". Ha jó áron jutunk hozzá érdemes számításba venni az Amoeba fegyvereket. Ugyanakkor meglehetősen ellentmondásos tulajdonságokkal, megoldásokkal rendelkezik. Sokszor érthetetlen, ha valamit jól meg tudtak oldani, miért kell eltolni a többit. A fegyver 1,5kg körüli tömeggel rendelkezik. Ez a könnyű kategória és ebben benne van, hogy teljes méretű és belső szerkezetű elektromos airsoft fegyvert kapunk, amihez széles választékban áll rendelkezésre tár. Akku hely sem problémás. Ezért az árért, kaphatunk full fém MP5K-t vagy PDW-t, amiknek a tömege jóval nagyobb, majd duplája. Vagy a Galaxy MP5K-ját, ha könnyűséget vesszük alapul. Ám ez egy full low end fegyver, külsőre jóval gyengébb ennél. Nagy fegyvertény a programozható elektronika, amit ha bele szeretnénk önteni egy egyéb Marui alapú fegyverbe kb 15-20e ft-tal dobja meg büdzsét. És nem is biztos, hogy ér annyit a dolog. Főleg másodlagos ként. A tus nélküli elsődlegeskénti használata nem túl szerencsés. 200€-s ár nálam igencsak felső határ, amit kiadnék érte.

Ha számodra is érdekes a blog és úgy gondolod, hogy megéri, hogy havi egy sajtburger árával támogass, sokat segítesz a megjelenő tartalmak készítéséhez.
A patreon támogatók az itteni megjelenés előtt olvashatják a legújabb bejegyzéseket.