Cyma CM.049SD6 - MP5SD6
Újra egy Cyma és újra egy MP5. Azonban most egy kis csavar is lesz a dologban. Ugyanis a CM.049SD6 és a CM.041 közötti fő különbség az EBB, azaz a visszarúgás imitáció. És bár sokat nem kell tőle várni, azért mégis egy kicsivel realisztikusabbá teszi fegyvert. A két termékcsoport egyéb iránt gyakorlatilag közös platformra épül. Ugyan azt a Classic Army féle alapot használják. De nézzük milyen az integrált hangtompítós, betolható válltámaszos, EBB-s játékpuska!
Elnevezés. MP5SD6. MP5, a valódi fegyver típusára utal. SD, azaz integrált hangtompítós. 6 a variáns száma, ami meghatározza, hogy betolható válltámaszos és az újabb trigger grouppal rendelkezik. Bár némi csalás van a dologban, lévén, hogy hármas tűzcsapással nem rendelkezik a fegyver.
Ha ezen átlendültünk nézzük a fegyvert összképét. Meg kell hagyni ennyi pénzért, meglehetősen jó replikát rakott össze a Cyma. Persze a fegyver lényegi része spiáter öntvény. De így jó pár évvel a CA B&T széria megjelenése után, határozottan érződik, hogy egyre többet kapunk a pénzünkért az olcsóbb szegmensben. Míg a CA annó igen csak a 100e ft feletti kategóriában árulta a fegyvert, addig a Cyma az erős középkategóriában foglal helyet. Akciósan kifogva pedig igencsak jó deal.
A Cymára jellemző, hogy az öntvényeik az airsoft iparon belül egész korrektek. Nincsenek gusztustalan félreöntések, mint például az Ares/Amoeba fegyvereknél. Természetesen a spiáter öntvény, sosem lesz olyan, mint a préselt acéllemez. Könnyen kiszúrható a különbség. Ugyanakkor a kellően masszív tud lenni a szerkezet. És a tud-on van a hangsúly. Ugyanis az airsoft fegyverek nagy többsége össze van hajigálva és sok esetben igényel némi utólagos munkát a külső alkatrészek fixálása, hogy kézbe véve betonstabil érzetünk legyen. Ennél a példánynál a komplett első szekció mozgott. Ami egyrészt nem tesz jót a pontosságnak, másrészt illúzió romboló, harmadrészt a gyenge anyagok miatt, hatványozottan hullik szét az idő előrehaladtával. Némi menetrögzítővel és szerszámokkal felszerelkezve elejét lehet venni a problémának. A harmadrészt miatt elejét lehet venni a tönkre ment, elnyalódott, megdöglött menetek alkatrészek sorának. Amiket vagy nehéz/macerás és/vagy drága lesz pótolni.
Nézzük a külsőt! Van egy integrált hangtompító imitációnk, ami egy kicsit mélyíti a csőből kiáramló levegő puffanását. Mivel a zaj fő forrása a motor, a fogaskerekek és a dugattyú, nyilván ne várjon senki se csodát. Erre rájön még a zárimitáció csattogása. Szóval ez nem egy halk fegyver összességében.
A hüvelykivetőn keresztül lehet állítani a hop up-ot. A henger előtti fekete csúszkával. Van rajta egy mélyedés, ami segít megkapaszkodni a karban.
A zárat a felhúzókarral lehet hátra húzni. Reteszelve nyitva marad. Ezzel két dolgot érünk el. Állíthatjuk a hop up-ot anélkül, hogy oda csípnénk az ujjunkat. Illetve ebben helyzetben nem blowbackel a fegyver. A felhúzókar és a zár nincsenek összekötve. Tehát lövés közben a kar nem mozog.
Az alábbi képen a felhúzókar alatt található a rögzítőstift, ami az előagyat tartja. A fenti képen látható gumírozott lyukba kapaszkodik. 
Az előagy bordázott műanyagból van. Fogása kényelmes, a bordák miatt csupasz kézzel sem korcsolya pálya. Szemfülesek kiszúrhatják a tárfészeknél lévő szíjakaszót, hogy nem csavarozva van, hanem rendesen szegecselve. Ez az apró részlet hozzájárul a hitelesebb, szebb kép kialakulásához.
Mivel nem fix tusos verzió, ezért akku a fegyver elejében kap helyet. A helykínálat meglehetősen kényelmes. Gond nélkül elnyeli a 13x35x104mm-es LiPo-t úgy, hogy a madzagokkal sem kell sokat bűvészkedni. Az előagyat, mint fentebb említettem két stift tartja. Ezeket eltávolítva előre húzva levehető az bordázott rész. Kialakítása miatt egyféle képpen csúsztatható vissza, bár a rögzítési pont középen van. Ha nem jól kerül a helyére csálén fog állni és a stifteket is nagyon eséllyel hagyjuk el. Ez utóbbiakat nem árt fokozottan szemmel tartani. A rögzítés kvázi gyengesége miatt könnyen az erdő mélyén veszhet.
Bajonettzáras a hangtompító rögzítése. Nincs a szokásos -14-es menet, így más alternatívát sem lehet felrakni. A rögzítési pont spiáterből van. A fegyveren műanyag. Műanyagtestes MP5SD-knél (pl: JG) probléma hangtompítóban lévő rész törése. Az arányaiban vékony műanyag fal kitörik. Ennél a fegyvernél nagyobb disznóságot kell elkövetnünk ellen, hogy tönkre tegyük.
Belül a szivacsozás hivatott mélyíteni a kiáramló levegő hangját. Nyitott cellás és puha a bélésanyag. Eleje, hátulja spiáter, külseje vascső.
Talán ez a kép szemlélteti legjobban a Marui (pl: JG) és CA (jelen esetben Cyma) rendszer közötti különbséget. A Marui rendszer esetében a két félből álló tok a központi elem, ami összefogja az alkatrészeket. Ennél a fegyvernél nem ez a helyzet. Minden főbb részegység kvázi modulárisan szétszedhető. A fegyvert 2 stift tartja össze. Így jóval realisztikusabb és sokkal, de sokkal könnyebben hozzáférhető a bele.
Szerkezeti szempontból fontos, hogy a tok felsőrésze és a fegyver eleje is spiáter öntvényből készült. Így jóval masszívabb és tartósabb, mint a műanyag kocsányokra csavarozott alap Marui koncepció. Innen már csak egy feljebb létezik, a préselt, hegesztett acél tok. Ami csak az SRC és a VFC gyárt.
Természetesen, ahogy a valódin is a markolat/tűzváltó rész burkolata műanyagból van.
A betolható válltámasz 4 pozíciós. A vége gumírozott, a vezetősín fém. Habár található rajta szíj rögzítési pont nem tartom jó ötletnek a 3,5 kilós fegyvert itt felakasztani, ugyanis a reszelő mechanika full műanyag. A felső szíjakasztó pont ugyanakkor nyugodtan nyúzható.
Állítani a kar balra billentésével lehet. Ez a szerkezet teljes egészében műanyagból van. Felmerül a kérdés, hogy miért ilyen hosszú, mi az a kiálló csöcs a végén. Nos, a helyzet nagyon egyszerű, tökig betolva a cucc vége rugós. Ez neki feszül a tustalpnak, nincs lötyögés.
Viszont bármelyik kihúzott pozícióban, hossztól függően érezhető egy legalább 1cm-es vertikális holtjáték és némi horizontális is. Ez az egyetlen pontja fegyvernek, amitől nincs meg a nagyon egybe van csinálva érzés.
A frontszett/gázrendszer háza a fenti kép szerint néz ki. A tokhoz 1 darab süllyesztettfejű csavarral kapcsolódik, illetve alakosan egymásba csúsznak. Gyárilag ez a rész nem volt eléggé meghúzva és a kapcsolódás finoman szólva sem tökéltes. Ennek eredménye, hogy az egész fegyver eleje majd, hogy nem a szélrózsa minden irányába lengedezett. Ugye mondanom sem kell, hogy ez nem egyrészt odaver a pontosságnak, másrészt a kapcsolódó alkatrészek, menetek szétkopását idézi elő. Mindezt a spiáter, mint anyag erősségének, mechanikai tulajdonságainak dimenziójában tessék elképzelni. Hosszútávon nem jó móka. De hál' Istennek, az ember feltalálta a csavarhúzót és a menetrögzítőt. Továbbá, a dugókulcsfejre hasonlító alkatrész tartja mozdulatlanul a hop up kamra szürke konzolját a tokban. Ez sem volt meghúzva, így további imbolygásra adott okot.
Látható még a képen az az alkatrész, amely a külsőcső vége és a hangtompító konzolja. Ez műanyagból készült, 2db csavar fogja a spiáterbe.
Ha eggyel bentebb merészkedünk, szemügyre vehetjük a meghajtószerkezetet. Önálló egységként is szórabírható, mivel a hátul feljövő madzagon van egy kis Tamiya csatlakozó. Költséghatékonyságból és szerelhetőségi okból került ez oda. Így egy toldóval előre és hátra is kerülhet az akksi, szóval tökmindegy, hogy a sorról lekerülő alkatrészhalom fix vagy betolható válltámaszos gereblyeként végzi.
A zárimitáció egy konzolon mozog, ami a fenti képen tekinthető meg. Itt nem fukarkodtak azzal a piros takonnyal, amit a jó ég tudja hol bányásznak és egész jól sikerült a menteket rögzíteni. Jól figyeljük meg, hogy nem használtak kenést ennél a résznél, amint nagyon helyesen tettek, így nem lesz pár játék alatt egy mocsokfészek a blow back rész. A rugón kívül itt is minden spiáter. 
A zárimitáció rángatózása paraszt egyszerű. Fogtak egy dugattyút átszerkesztették, hogy legyen rajta egy púp, ami jól belekapaszkodik abba a nyúlványba. Ennek egy hátránya van, hogy a dugattyú egyedi megoldású lett. Szóval törés esetén ugyan ilyet kell keríteni, ha kedves a blowback funkció számunkra.
Ha már a gearbox ki lett bányászva érdemes megnézni a középső fogaskerék csapágyát. Be van esve. Iskolapélda is lehetne kép. Egyrész árulkodik a hézagolás gyengeségéről, másrészt a csapágy rögzítéséről, vagyis annak hiányáról. Plusz egy indok, miért érdemes még új korában átnézetni egy airsoft fegyvert olcsótól drágáig.
Innentől kezdve gyakorlatilag ctrl+c, ctrl+v a belső a CM.041-gyel. Amit itt olvadhatsz el, ha eddig még nem tetted volna. A továbbiakban, csak a különbségekről szólok.
A gumi itt sem volt a helyzet magaslatán. Gyárilag sprőd és szakadt volt.
A gearbox .11 helyett .12 számozást kapott. Vélhetőleg a blowback dugattyú miatt.
7mm-es "csapágyak", immár a helyükre ragasztva.
Á! A motor! Végre valami előrelépés. A Cyma csúcsai, mindig a blowbackes cuccok voltak, ezekbe pakolták bele a legtöbbet, amit tudnak. Fasza neodímium mágneses erőforrás cibálja rugót, csattogtatja a zárat. Jó, mert a mágneses tere jóval erősebb, melegedés hatására (kefés motorok jellemzője a melegedés) sem gyengül ki, jóval erősebb motort lehet belőle építeni. A tekercselése nem a ROF-ra van kihegyezve, ez egy lassabb jószág. Egyeslövésben a reakció idő sokkal gyorsabb, mint a gyengébb motorok esetében, viszont sorozaton nem fogja olyan vehemenciával forgatni a boxot, mint a külön kapható "tuning" motorok.
Összegzés.
Szóval van itt egy MP5 egész kellemes áron a 150-200€-s ársávban, ami a Maruitól sokkal jobb és modernebb alapokra építkezik. Évekkel ez előtt, ez a 100+ e Ft-os kategória privilégiuma volt. A Cyma elhozta olcsón. A cucc jó, de nem tökéletes. Árához képest én elégedett voltam vele és tudtam azonosulni az elvekkel, amik mentén létrehozták. Ennyiért jó alap, amihez nem árt egy tapasztalt, biztos kéz, hogy gatyába rázza azt, ami már a gyártósoron nem fért bele a költségvetésbe.
Számításba vehető alternatívája az SRC lenne, ha lehetne kapni. Ott viszont be kell nyelni kifejezetten problémás gearboxot, cserébe hegesztett acéltokot kapunk.
