Real Sword SVD
2009-et írtunk, amikor az első Real Sword SVD-k szállingózni kezdtek. No, de kik is ezek? Mert hát az RS nem Cyma, hogy mindenki ismerje. A gyártó egyik terméke már volt a blogon. Az RS egy teljes mértékben kínai gyártó. Termékeik a felső kategóriások, ehhez megfelelő árazással. Az SVD [csak, hogy értsük] 8-900€ között van optika nélkül.
Egy airsoft terméket a felhasznált anyagok minősége és előállításának pontossága tesz "drágává". A jó minőségű, realisztikus külsőért fizetjük a legtöbb pénzt a kasszánál.Míg régebben egy fél gearbox (fogaskerékszett, dugattyú) járt a termékhez, mára ez nem része a csomagnak. 2012-ben kapott egy ráncfelvarrást az SVD.
A "fél gearbox"-ot felváltotta az a hajlított lemez darab, ami a gearbox elakadását hivatott megoldani. Ez a jelenség az összes mechanikus egyeslövéssel operáló elektromos airsoft replikát érinti. (Dizájntól függő mértékben.) Ha a júzert túlzottan gyors rugóujjal áldotta meg a készítője vagy lemerülőben van az akku, a fogaskerekek nem tudnak teljes ciklust fordulni. Ennek eredménye, hogy a cut off lever olyan holtponton áll meg, hogy a kapcsolót nem lehet benyomni az elsütőbillentyűvel. Sorozatra rakva a probléma azonnal megszűnik, amint átfordul a rendszer.
Nos, az SVD-ben (és a csak egyeslövésre képes replikákban) nincs sorozat, tehát nem lehet csak úgy átfordítani a dolgokat. Erre kezdetben egy FAQ-ban foglalt állást az RS. De valószínűleg belátták, hogy ez a fajta szerelgetés elmés, de az átlag júzer inkább kétségbe fog esni. A "B" megoldás lett a fentebbi lemez.
A külső tényleg csodás. Része annak a nagyon kevés tagot számláló klubnak, ahol realisztikusság a toppon van. Minden acél. Nyilván nem a Boyi-i végletben. Ez annál sokkal több. Minden alkatrész pontosan van legyártva. Nincs kotyogás, nincs lötyögés. A felületkezelés is elsőosztályú. Nem hiába kerül ennyibe a portéka.
A külsőcső is természetesen acél. Ennek megfelelő tömeggel verjük a diót. Minden alkatrész stiftesen rögzül a csőre.
Klasszikus SVD lévén faszettel kerül forgalomba. Lakkozott laminált fa.
Az előagyban kap helyet az akku. A hely körülményekhez képest meglehetősen bőséges. Az előagy rögzítőgyűrűje igencsak combos darab, meg kell küzdeni vele az akku ki- és berakáshoz.
Az infrabak a tok anyagából lett kimarva.
A tárkioldó rugója baromi erős és ez már a nem jó értelemben. Szó szerint meg kell küzdeni a tárcserért.
A jobb oldalon találhatóak a kezelőszervek. Az első kar a tűzváltó. Biztosított vagy egyes. A másik tokfedél rögzítőkarja.
A zárimitáció szintén teljesen vasból van.
Az 1200m-ig skálázott irányzék az, amit vélhetőleg egyik SVD tulaj sem fog sok használni játék helyzetben.
Szintén laminált fából készült a válltámasz.
A költségvetés úgy ítélte, hogy alapból jár a pofadék.
A szokásos módon, zárimitáció mögött található a hop up.
A csavarok hűlt helye nem a véletlen műve. Ebbe már nem raktak. Igazából nem is baj. Amúgy is hülye megoldás. A kamrát gyárilag egy rugó tolja a gb orrának. Ez a két csavar oldalról hivatott fixálni a helyzetet.
Ha gearboxban kalapáló dugattyú elég erőt tud kifejteni ahhoz, hogy legyőzze a csavarok meghúzásából eredő szorítást, ahhoz már az előtte lévő rugó nagyon kevés lesz, hogy vissza nyomja az eredeti helyzetébe. Tehát lesz egy előre kalapált, rossz helyen lévő hop up kamránk. Ami nem szerencsés. Egyrészt, ha olyan mértékben sikerül előre kalapálódni, akkor nem lehet berakni a tárat, vagy fordított esetben nehéz lesz kivenni. Másrészt a nózitól távolabb kerül a gumi szája, aminek a tömítettség látja kárát.
Szóval érdemesebb inkább előröl fixálni a kamrát elmozdulás ellen.
Amennyiben mégis az erősebbik megszorítós utat választja valaki, nem ajánlott bele tépni a spiáter kamrába.
A kamra elforgását a gb orrában kialakított nút akadályozza meg.
Nézzük a hop up-ot és kezdjük a könnyebb dióval.
A gumi kb 60-as keménységű, normál dudorral. A száj kialakítása eltér a szokásostól, egyenes és hosszabb, mint a megszokott.
Ebben a példányban a cső a borzalom olyan fokára hágott, hogy teljes mértékben hazavágta a lőképet. A gyári felállásban 50m-en több méteres szórást produkált, BLS 36-os bb-vel. A különböző komponensek variációja után a csőhöz volt köthető elsődlegesen a probléma gyökere.
690mm a cső hossza. Borzalmas mennyiségű levegővel kell ellátni, ha az ember nem 20-as bb-t szeretne köpködni vele. Hiába a bore up és long a gyári henger, nehéz bogyóval csökken az erő a könnyebbhez képest.
Meg kell jegyezni, hogy a külsőcső furata annyira passzentosra sikeredett, hogy a közé és belsőcső közé nem szükséges semmilyen hézagolás, hogy stabil legyen.
Hop up kamra.
Ez még egy olyan elem, ami elsőre nagyon jónak tűnik, ám van pár buktatója. A csavaros rögzítésen már fentebb sopánkodtam.
A rendszer nagyon finoman állítható -lenne-, mivel rengeteg bordára osztódik a forgódob. Könnyen, egyszerűen és precízen hangolható. A lenyomókar gyakorlatilag teljesen vertikálisan mozog. Az új vonalas, nagyobb felületű dudoros gumik (pl: Maple Leaf, Poseidon, Slong, stb), flathop, r-hop gumik szeretik ezt.
Viszont a dobot két lapka tartja a helyén. Ennek gyárilag van 1-2mm-nyi holtjátéka oldalirányban, ami annyira nem jó. Plusz ehhez hozzáadódik a lenyomó"kar" menetéből adódó holtjáték.
A dob billegésére jó megoldást kínál ez a videó:
A gearbox kialakítása egyedi fejlesztés. T3 névre hallgat. 
Az RS-re jellemző, hogy pedáns rendbe kényszeríti a vezetékeket. Elektromos oldalról ez teljes mértékben klasszikus AEG. Nincs FET vagy bármiféle elektronika, csak V3-ashoz hasonló kapcsoló és cut off lever. DMR erőre húzva ez is igényli, hogy inkább valamilyen elektronikára bízzuk a motor áramellátását.
A gearbox jellegzetessége, hogy a motor felett kialakított furaton benyúlva, pl egy 2-es imbusszal, feszteleníthetőek a fogaskerekek. Szétszedésnél, hosszabb tárolásnál jól jön.
Hogy megfelelő helyre kerüljön az elsütőbillentyű (acél!) fogasíves megoldást alkalmaztak a kapcsoló mozgatására.
Az öntvény pontos, nincsenek sorják. Az orrnál a belső sarkok nincsenek rádiuszozva. Bár a töredező gb-t lóbáló SVD tulajok sem állnak épp tömött sorokban. 
7mm-es golyós csapágyakkal szerelik. Igazából erre a felhasználási területre jobb lenne sima cél perselyeket használni.
A gb orra meghálálja, hogy műanyag a henger és dugattyúfej is. A Cymával ellentétben a dugattyúfej excentrikus. Ezért kapott egy pötty műanyag csapot, ami a dugattyú megfelelő furatába illeszkedik. Ezért nem lehet csak úgy kicserélni bármi másra, mint a Cyma esetében, ahol a gearbox kompatibilitása már górcső alá került.
A dugattyúból a spiátertömböt nem lehet kivenni. A 2 acél fogat tartalmazó fogaslécbetét magasabbra nyúlik. Ha megfigyeljük a tömb alja csapott, így fogasléccel egy síkba kerül, erre fog felfeküdni a rugó. Ha erősebb rugó a cél előbb nem árt csekkolni el fog e férni és nem zár e hamarabb menetre, mielőtt elérné a löket végét. Lásd fentebbi link!
A félfogazásra szükség van, a sector kerék miatt. A 4 fogaskerékből álló rendszernek nincs alternatívája. Az áttételi arány egész nyomatékos 28,7:1-hez, emiatt könnyen cibálja az erősebb rugókat is. A tányérkerék utáni fogaskerék nem csinál változást a "nyomatékban", mivel nincs rajta ki- és bementi fogszámból adódó nyomaték változás. Csak erőt visz át, így lehet a gearbox olyan "hosszú", hogy beférjen a tokba.
A levegős rész bore up és a henger hossza nagyobb, mint az aftermarket kapható PSG-1-be szánté. Meg átmérője is nagyobb. Emiatt az alternatívák száma erősen korlátozott. A hengerrel és tömítettséggel nem volt probléma ennél a darabnál.
A nózi o-gyűrűs, mérete RS SVD specifikus.
A rugóvezető talpa miatt egyedi kialakítású. Ugyanakkor kompatibilis a hasonlóan cserélhető talpassokkal, mint a képen látható.
Igazából nem értem, hogy egy 800€-s airsoft fegyverbe, hogy lehet ilyen proletár műanyagdarabot berakni, amikor lassan a low-end kínai csodákba is acél csapágyazott rugóvezetőt raknak. Azt érjük, hogy a többi modellbe is ugyan ez van és csak a talpat kell legyártani, de azért na!
A dizájn rákfenéje, hogy a csavar miatt nem lehet pl egy csavarhúzót beletolni, így macerásabb egy erősebb rugót beletornázni. A Cyma nemes egyszerűséggel áttervezte ezt a hülyeséget és bepattintottak egy sima V3-mal kompatibiliset.
Az AOE elmegy, lehetne jobb is. A második fog rövidebb.
A motor gyengécskébb neodímium mágnesekkel szerelt. Az áttételnek köszönhetően nagyobb erőlködés nélkül húzza fel a rugókat. Gyárilag nem volt jól összerakva...
Összegzés.
Az RS az a gyártó, akinél a realisztikus külső az elsődleges szempont. Meg látszik az árakon, cserébe a kinézet ott van a szeren. Az RS ugyanakkor nem állt be sorba és másolta le mások termékét szolga módon, hanem saját kezükbe vették a termékeiket és a klasszikus Marui-i elvek mentén építették meg az SVD-t (, a type97-et valamint a type56 szériát, ahol rövidebb a gearbox, hogy realisztikusabb legyen).
Ilyesfajta innovációból nincs hiány. Ám, ahogy a fentebbiből kiderül, azért lenne még hová fejlődniük. Főleg ilyen ár mellett.
