G&G GR14 Black Stock
Állításuk szerint, ők voltak az elsők 2004-ben, akik piacra dobták az M14 elektromos airsoft verzióját. Ezt, a céget bemutató videóból tudhatjuk meg. Mégis a világ inkább a Tokyo Marui-féle irányba mozdult el. A Classic Army kivételével, akik szintén a G&G platform mellett állnak. Viszont a Cymának, Kartnak, AGM-nek köszönhetően a világ a TM-féle rendszerét ismerhette meg.
Aki a két rendszer összehasonlításáról már írtam. Itt olvasható.
Ebben az írásban a rendszer alapjai voltak összehasonlítva.
Ám most adott volt a lehetősége, hogy egy új példányba leshessünk bele.
Nézzük, milyen a G&G M14 2018-ban.
A G&G rengetegféle verzióban készíti. Többféle anyagú tus, EBR és különböző csőhosszokban kapható. A fekete polimer agyazásos verzió a legolcsóbbak közül való, ~250€-tól kapható az európai boltokban.
Átléptük a bűvös 200€-s határt, ami felett már keveredik a középkategória a felsőkategóriával.
A GR14 egyértelműen az utóbbi sorolandó.
A hővédőt kivéve minden matt és részletesen kidolgozott. Az agyazás felülete erőteljesen textúrázott. Érdes, mint a csiszoló papír, ezen biztos nem fog megcsúszni a kéz.
Fogásra a termék masszív, jó minőségű, egyben van érzést kelt.
A legtöbb alkatrész alu. Acélt kevés helyen alkalmaztak.
A lángrejtő/irányzék kombónál igyekeztek a legtöbb részletet belerakni a termékbe.
Marui vagy kopija esetén nem állítható az első irányzék, ami a G&G-n igen.
A lángrejtőt a koronás anya rögzíti a csövön. Az anya elforgását egy hernyócsavar akadályozza meg. A menet ugyan 14-es, de a menetemelkedés nagyobb.
A cső az olcsóbb gyárthatóság érdekében kétrészes. A csonkba egy hernyócsavar rögzíti. Gyárilag kissé lazán. Mivel a csövet amúgy sem cserélgetjük csak úgy ad hoc jelleggel és azt sem szeretnénk, ha későbbiekben fellazulna, érdemes menetrögzítővel ellátni vagy beragasztani. A kalimpáló cső nem tesz jót a pontosságnak.
2004-ben még nagyon más szelek jártak. Akkoriban nem tucat egyedi, színesre eloxált, sárkány rises téma futott. A fux a valódiság minél nagyobb mértékű megközelítése volt. És a G&G is efelé a trend felé futott. De nyilván tisztában voltak vele, ha nem csak a 3. világban szeretnének airsoft M14-et árulni (minek is?), és nincsenek valódi gyártótól licenszeik, hát rá kell nyomni a sajátjukat.
A képen a markingok mellett látható még a hátsó irányzék. A dipoteres nézőke mind a 4 irányba állítható a kétoldalon lévő gombokkal.
Kezelőszervek tekintetében a baloldalon található a bolt catch, avagy a zárakasztó. 
A zárkeretet imitáló alkatrészt rögzíthetjük vele.
Amit a felhúzókarral húzunk hátra. Így hozzáférhetővé válik a hop up kamra állítótárcsája.
Ehhez a gombot be kell nyomni a replika esetében.
A fegyverhez jár egy töltőléc vezető. Az airsoftban ezt nem használjuk. Viszont a helyére szereléksín szokott kerülni, amihez le kell venni. 0,9-es imbuszos hernyócsavar fogja.
Az agyazás válltámasz része. A markolat körül kismértékben másabb, mint a TM/Cyma féle.
Valamint az ajtó is máshogy van megoldva. Az akku ajtaja lefelé nyílik.
Fura, hogy találunk feliratot az ajtóban és, hogy nem az igazihoz hasonlító oldalra nyíló, ovális ajtót terveztek a tusba.
Mivel ebben a hátsóban van bőven hely, ezért nagy Tamiya csatlakozóval szerelték. A 8,4-es, 9,6-os NiMh/NiCd akkuk rendre ilyet kaptak. És hát akkoriban nem lipózás még épp a szárnyait bontogatta. Sőt nagyon sok esetben még ma is a hagyományosnak mondható cellák dimenziói köré terveznek akku tárolási helyeket.
A legtöbb airsofter Cyma M14-et láthatott, ezért a G&G tárfészkének a látványa eltérő. Egyrészt a tárfészek nem a gearboxhoz csavarozott spiáter alkatrész. Az agyazásba körbe egy vasból egy keret fut végig.
Sátorvas, biztosító, elsütőbillentyű, tárakasztó, amiket a fentebb látható acél alkatrészhalom elvégez.
Ez fogja össze az agyazást és a gearboxot. Többszörösen fontos eleme a rendszernek.
Részleges szétszerelés látható a képen. Elöl az agyazás vasalatába kapaszkodik a gázblokk mögötti hajlított lemez.
Mint látható a tárak egyediek. Egyáltalán nem kompatibilisek a Marui rendszerrel. Gyárilag egy high-cap tár jár hozzá. A G&G platformozás egyik hátulütője a méregdrága és ritka tárak. A 140bb-s darabja ~30€ körül szokott lenni. Vigasztaljon a tény, hogy az adagoló csöcs kinyúlik a tárból így az összes bb kilőhető.
A lépcsős kialakításra a gearbox miatt van szükség. Megfigyelhető továbbá, hogy a elölről a tár rögzítését a felhúzókar rugóvezetőjéből kialakított karom látja el. 
A G&G a TM AUG kamrára szavazott, amikor megalkotta ezt a fegyvert. Ennek több oka és előnye van. Ennél a kamránál az adagolócső nagyon rövid és akár csak az AUG esetében a toldata az adagolócsőnek rugós, hogy a helyére lehessen tolni. Bár megoldhatták volna egyedi alkatrésszel is, hál istennek nem tették, így az alkatrész ellátottság szélesebb.
A kamra tárcsás rendszerű. Tehát van egy csigavonalban húzódó nút a tárcsán, amibe a lenyomókar vége kapcsolódik. Fokozatmentesen, finoman állítható. Ugra-bugrálás és a gearbox kalapálása nem tudja elállítani.
A kamra anyaga spiáter, kidolgozottsága rendben van.
A gumi a G&G-k alap gumija, a sokszor "tuning" elemként cserélt zöld alkatrész. Klasszikus dudor, csövecske lenyomóval.
A cső anyaga réz. Belül egész karcos volt.
A legjobb ebben a szettben, hogy nem a TM M14-féle marást és rövidített gumit használ, hanem szabványos, átlag AEG csővel megy.
A gearbox egy brutális spiáter szörnyeteg. A motor előtti csapágy felett megfigyelhető két kiálló tengely/csap. Ezek a visszaforgás gátlóhoz kötődnek. Az alsót hátrahúzva feszteleníthető az össze rugó.
A ház orra körül egy anyagból készült a tárfészek, amibe az bb adagolócső csonkja is benne van. 
A kenést nem vitték túlzásba, hál istennek nem tocsog minden a kenőanyagban. 
A gb házba nem csoda, ha bele látjuk a Marui V7-et. Az M14 felépítéséből adódóan lapos és hosszú formájú boxokat lehet tervezni.
Az öntvény minősége rendben van. Nem található raja kiugróan ronda, elöntött vagy sorjás rész. A felület homokszórt jelleggel kissé érdes.
A motor tartó bak szintén spiáterből van. A tányér kerék tengelye körül forog. Ezt a szétszedhetőség miatt kellett meglépni.
Belül a lényegi elemek kompatibilisek a legelterjedtebb V2/V3 alkatrészekkel: fogaskerékszett, henger, dugattyú + fej, rugóvezető, rugó, csapágyak.
Továbbá AUG hosszúságú nózit használ. A gyári műanyag nem o-gyűrűs.
A G&G tapasztalatim szerint elég szélsőséges fogaskerék szinten. Van, hogy teljesen jók a kerekek, van, hogy akkora 8-as van főleg a középsőben, mint egy ház. Nos, ennél is ez volt a helyzet. Elég trükkös volt úgy kihézagolni, hogy semmilyen szinten ne érjenek össze vagy bármihez.
A kerekek csapágyazás aszimmetrikus. A sector 8mm-es, a többi 7mm-es. Így két szett csapágyat kell beszerezni, ha ezt cserélni szeretnénk.
Egyedi az egyeslövés alkatrész, ami spiáter. Tovább a kapcsoló, tappet plate, visszaforgásgátló és a hengerfej.
Ez utóbbi műanyag. Ennek alternatívát a G&G és a Lonex kínál.
A visszaforgásgátló némileg tartalmas kompatibilis részt. Maga a megakasztó olyan, mint bármi másban, viszont a "tengelye" egészen más, ahogy a képen is látható.
A dugattyúfej műanyag, fém betéttel, amibe sikerült olyan szinten beleragasztani a csavart, hogy letört. 
A G&G-re jellemző a képen látható plusz biztosítás, hogy a fej semmilyen körülmények között se tudjon elfordulni, ha mondjuk a csavar kicsit fellazult volna. Emiatt belefuthatunk némi inkompatibilitásba, ha gyári dugattyút szeretnénk összeházasítani egy másik fejjel. 
A motor relatíve alacsony fordulatszámmal képviselteti az erőt. A mágnesei erősebbek, mint az átlag kínai motorok, viszont nem éri el azt a szintet, amit erősebb neodímiumos erőgép. 
A gyári AOE.
Összegzés.
Mind külsőre, mind belsőre ez egy jól sikerült termék. Stabil műszaki alapot terveztek neki, ami kétségtelenül bírja, a valljuk be a legtöbb esetben DMR-nek szánt M14-et. És ez nem csak az elpusztíthatatlan elejű gearboxot jelenti, hanem a jó kamrát és mit sem érne ez az egész, ha a hop up szerkezet és cső nem lenne betonstabilan rögzítve.
Nem kell szégyenkeznie a high-end kategóriában, ha külsőről van szó. A belsőt pedig megbocsájtjuk neki a 250€-s árat és a végfelhasználást tekintetbe véve.
