G&G GR25 Sniper
Akár a valódit, akár az airsoft verzióját nézzük a SR25-nek mindkettőre igaz, hogy az AR15 -erszoft néven M4- puffasztott változata.
Egy időben divat volt az SR25, amire gyártók le is csaptak és szó, mi szó egész népes kompánia gyűlt össze. Low-endben az A&K és JG kínálja termékeit. A felső kategóriában a most taglalandó G&G vagy G&P vagy ARES vagy Classic Army megoldásai közül választhatunk XM110 vagy Mk11 Mod 0 köntösökben.
Amikor ez a divat hódított, még más szelek fújtak az iparban. A cél akkoriban nem piac elárasztása az n+1-edik szivárványra eloxált M4 variánssal volt. Itt még volt csírája az értékteremtésnek. Mint láthatjuk, majd a külső sok egyedi megoldást tartalmaz, hogy realisztikusabb, részletesebb modell fegyvert kaphassunk.
A külsőn távolról látszik, hogy minőségi darabbal lesz dolgunk. A különböző anyagok felülete sehol sem kelt gagyi hatást. Az összképet egyedül a G&G logók és feliratok csapják agyon. A tok két része között tapasztalható némi kotyogás. Ez nem túl szerencsés, mivel a gearbox a lowerben a hop up az upperben van. Némileg a pontosság látja kárát, ha nem foglalkozunk vele. A külső -értsd jól- teljesen alumíniumból készült, nincs spiáter.
Szóval van itt amolyan ázsis koponyafej. Nagyot vakító semi/auto system felirat, mert egyrészt a tűzváltókart nem lehet automatába fordítani, másrészt a selector plate is módosításon ment át, így a cut off levert még automata módba se tudnál felbillenteni. 6mm, AEG és a többit elfogadjuk, de nem szeretjük.
Gyári felállásban nincs semmi extra kütyü, ami taktikaibbá tenné kezelést. Minden kezelőszerv a jobb kezeseknek kedvez.
A jobb oldalon figyeljük meg a zárimitációt mennyire részletes. Vagy, hogy a tárkioldót meg tudták csinálni anno olyanra, hogy ne egy ronda keresztfejű csavar éktelenkedjen ott. Ezek miatt az apró részletek miatt van ambivalens érzése az embernek, amikor a markingokra néz.
A G&G az Mk11 Mod 0 nevű SR25-öt modellezi, melynek része ez a fajta free float előagy. Főleg olcsóbb replikákon sok probléma szokott lenni ezzel a sok gyűrűvel csatlakozó rendszerrel, mert könnyen lelazul és/vagy nem sikerül beállítani, hogy jó irányban álljon. Mivel ez egy igényesebb replika így a gyárban egyrészt jobban odafigyelnek, hogy helyesen legyen felrakva, másrészt sokkal jobb anyagokból és pontosabban van legyártva.
Természetesen a gázblokk és az első irányzék is az Mk11 Mod 0 pofájára készült.
Az elsőirányzékot kézzel kell felhajtani az eredeti ezzel szemben rugósan pattan fel. 
A fix tus korrekt szálerősített polimerből készült. A G&G a tustalpnál kicsit olcsóbbra vette a figurát, mivel ez az alkatrész is ebből a plasztikból készült. Gyárilag nagy Tamiya csatlakozót találnánk itt, ami le lett cserélve a harmadvonalbeli XT60-ra.
A tustalp csúszásgátló rücsizése és az öntésnyomokból a képről ordító műanyag ajtó.
A tus alkotóelemeire bontva. Az legtöbb gyártó fém tustalppal és egy a tus teljes hosszában végig futó csavarral szokta megoldani a rögzítést. Itt azonban nem ezt a metódust alkalmazta a G&G. Ennek hátránya, hogy nem teljes hosszában van befogatva. Ezért a legkisebb lazulásra is lötyögéssel tud válaszolni. Mentségére legyen mondva, hogy a tus két oldalának ragasztása tartósnak tűnik.
A műanyag teherviselő elem, amin keresztül a lower tuscsonkjába csatlakozik.
Az előagy rögzítése. A lyuggatott gyűrű fogja a csövet, mivel free float, ezért csak egy helyen van befogatva. A külső gyűrű belül menetes és erre tekeredik rá a komplett előagy. A két stiftnek köszönhető, hogy nem forog el olyan könnyen rail. Illetve felül a gyűrű lyukán keresztül megy a gázvisszavezető cső imitációja, így fontos, hogy jó helyre essen.
A robbantott ábrának köszönhetően megtudhatjuk, hogy a külsőcső kétrészes. Menetesen csatlakozik a hop up kamra fogadására kialakított csonkba. Így, hát körbe van marva ez a forgástest, amibe alulról két speciális stift és hasított stift nem engedi elszabadulni a gázblokkot. Az elforgást egy hernyócsavar akadályozza meg. 
Aki járatosabb az M4-ek lelkivilágában, annak is tartogat szokatlan megoldásokat a G&G. Van egyszer egy rugóvezető és rajta egymásba rakott két rugó. Ezek a zárimitációt tolják előre. 
A másik "lyuk"-ba az upper kapaszkodik. A megoldás hátránya, hogy asszimmetrikus. Csak az egyik oldalról kapcsolódik össze az upper és a lower. Ami nem igazán fasza dolog egy M4/SR25-nél, mivel a gearbox a lowerben, a hop up szerkezet az upperben van. Bármiféle elmozdulás csökkenti az esélyét, hogy a nózi ugyanúgy zárjon a gumira, ergó a a bb hasonló helyre érkezzen mint az előző.
További érdekesség, a tus rögzítése és a gearbox helyzetben tartása. A nem puffasztott ilyen platformon a gearbox ház hátulja a lowernek ütközik, a rugóvezetőbe rögzül a tus. Mivel itt van egy hézag a kettő között, ezért ezt a kívül, belül össze-vissza mentes alkatrészt találták ki.
Ahogy a képen látható, van egy kisebb külső menet, ez megy a gearbox hátulján át a rugóvezetőbe. A külső nagy menetre megy a kontraanya, ami megakadályozza, hogy a tus csavar meghúzása után felbillenjen a gearbox. A végén látható egy horony, amivel szereléskor a csavarhúzózható. Ennek a közepén van egy furat, ami szintén menetes, ebbe jön a tus csavarja.
Az upper a következő belsőségeket rejti. Az alu zárimitáció a tokban kialakított sínen mozog.
Így lesz realisztikusabb a külső.
Látható, a megszokott AEG M4-ektől erőteljesen eltérő stílusban oldott meg a G&G ezt a részletet. 
Rugót nem a felhúzókar elejére aggattak, ahogy a legtöbb esetben. A felhúzókar alatti rúdra felhúzott rugó tolja előre a zárimitációt, ezzel együtt a felhúzókart.
Olcsóbb replikák átpattinthatóak sorozatra. Például az A&K-n ugyanúgy meg van a loweren a limitáló kiugrás, de a tűzváltókar lyukas, így gond nélkül átfordul sorozatra. A G&G ezzel szemben két állású, SAFE és FIRE avagy egyeslövés.
A többi gyártóval ellentétben a G&G a sima V2-es formájú gearbox mellett döntött. Azonban eszközölni kellett némi módosítást rajta, hogy belefaragják a tokba. Az egyik, hogy el kellett távolítani a tárakasztó fület. A másik módosítást pedig a zárimitáció miatt kellett meglépni. A "taréj" részen tetejéből szedtek le egy kis anyagot, hogy laposabb legyen.
Figyeljük meg, hogy "dedikált" GR25 selector plate-et kapott. Némileg anyaghiányosabb annak érdekében, hogy ne lehessen sorozatra kapcsolni. Szóval, ha valaki azon töri a fejét, hogy jól megreszeli a tűzváltókart és lesz sorozat, sajnos nem lesz. Ezt az alkatrészét is cserélni kell vagy valamit beragasztani a GR25 felirat mögé, hogy fel tudja pattintani az egyeslövésért felelős komponenst.
Szóval, mint fentebb kiderült, sztenderd V2-ről van szó. 8mm-es golyós csapágyazással. 
Ez még a régiféle G&G box, aminek nincs brutál erősítés az orrán, mint például az ebben a CM16-ban.
Ami sajnálatos, mivel ez a makett puska is a DMR-esítés áldozata szokott lenni. Tudva levő tény, hogy a V2 (V6, V7, V8-nál is) előforduló jelenség, hogy letörik az orr a hengerfej mögött. Különösen erős rugóknál van nagyobb esély a dologra. És, hát mi másról szólna a DMR-esítés a Földgolyó e részén, mint, hogy 400 és 500fps közé tornásszuk a bb sebességét.
Mentségére legyen mondva, a G&G elkövette az orr antiorrtörés 0. lépését, miszerint a hengerfej mögötti belső sarkok lekerekítésre kerültek. Ám ez önmagában kevés szokott lenni a boldogsághoz 500 fps közelében. Ehhez kell, hogy megfelelően legyen megtámasztva a gb orra a hop up kamra által és erőteljes csillapítást kapjon a hengerfej. Aztán meglátjuk, hogy bírja.
Maga az öntvény, amúgy kellemesnek tűnik. Bár ebből a boxból 400 alatti is felelhető gipszelt kézzel és törött orral. V2 hátránya egyben előnye ennek az SR25-nek. A konkurenciákban lévő V2 longgal ellentétben, iszonyatos mennyiségben és minőségben kapható hozzá alkatrész.
Szerencsére nem volt rommá nyomva kenőanyaggal.
Belül egy full sztenderd G&G belsőt találunk.
Ez alól a nózi és hengerfej specifikus, hogy a hosszúra nyújtott hop up kamrához beérjen.
A hengerfej nózi rész a legszembetűnőbb. Ennek célja, hogy a nózit teljes hosszába megvezesse. Kapható belőle fém kivitel, amit a DMR prodzsekthez nem árt beszerezni a gb orrának nem kis örömére.
A gyári levegős szett egyébként korrekt módon tömített.
Az M14-ben szörnyülködhettünk egyet a fogaskerekek görbeségén, ám ennél nem volt ok a rosszul létre.
A gyári AOE, igazából nem hat meg senkit.
390 és 500€ között mozgó fegyverbe beleférhetett volna valami motor. Nem csak egy ilyen full alap izé. Gyenge mágnesek közepesen alacsony RPM.
A kamra egy teljesen egyedi darab, már ami a hosszát illeti. Amúgy a klasszikus M4 kamra moddolt verziója. Tehát a 3 fogaskerekes verzió. Ennek minden előnyével és hátrányával.
17mm-nyi toldást kapott, hogy az adagolócső a megfelelő helyre essen.
Elég funky mid-cap tár jár a cucchoz. A valódi 10-es, rövid tár kópiája. Kívülről alu köpenyes. 
Hátul ponthegesztéssel próbálták egyben tartani, inkább kevesebb sikerrel.
A gombot megnyomva kivehető belseje.
Egysoros csigavonalba rendeződve tárolja a bogyókat.
Összefoglalva.
Fura cucc. Egyik oldalról iszonyatosan ráfeküdtek a realisztikusságra, másik oldalról meg full játék puska. Nyilván szebb, mint mondjuk az A&K vagy a JG. Ugyanakkor összességében a külső részletessége nem éri a G&P-t vagy ARES-t.
A bele alkatrész ellátottság szempontjából jó, hogy sima V2. A hop up kamra cseréjéhez azonban trükközésre kell felkészülni, pl egy ilyen távtartóval.
