Classic Army LMG
A könnyű alternatíva
Ki ne ismerné a kétezres évek feltörekvő airsoft fegyvereinek úttörőjét a Classic Army-t. Mára dicsfénye kissé kopottas és elmaradozó korunk többi felkapaszkodott márkájához viszonyítva, ugyanakkor ár tekintetében még mindig a polc felsőrészére szeretnének replikát tenni. Jelen bemutató alanya a KAC Stoner 99 könnyű géppuska replikája. Airsoft változatokon belül az LMG főbb riválisai az M249 család tagja, az RPK-k, a PKM-ek és az M60. Az airsoft és művelőinek puhány világa egyelőre nem fedezte még fel magának nagyobb számban az eme replikát, pedig a kulcsfontosságú paraméterei lehetővé tennék a nagyobb számban előfordulását. Két legfőbb tulajdonságát említeném meg, ami miatt vitathatatlan előnyben van többi vetélytársával szemben: kis mérete és –relatíve könnyű súlya. Nyilván az előbbiek miatt ellenlábasaként meg lehet említeni bármelyik motoros tárral üzemeltetett kisméretű AEG-et, de ha már az airsoftnak a valóság mímelése a célja, maradjuk a "realitásnál" és ebbe a legkompaktabb méretbe jelenleg a Stoner LMG fér bele a leginkább. Mérete és tömege miatt jóval kezesebb jószág, mint a legkisebb M249-ek.
Értesüléseim szerint az Ares és CA gyártja a modellt.
No de, lássuk mégis milyen ez!
A fegyverhez gyárilag 2db rail takaró panel, egy vertikális markolat, az 1200BB befogadására alkalmas motoros tár, tisztítópálca, használati utasítás, valami tanúsítvány jellegű izé, illetve egy 2011-es CA katalógus jár. Örvendetes lett volna, ha csomagba belefér egy heveder imitáció, de sajnos ilyenről nem álmodhatunk.
Külsőségek tekintetében vegyesek az érzéseim.
A fegyver nagy része spiáterből, ezen belül főleg öntvényekből áll, amely megfelelő anyagvastagság mellett súlyt és masszívságot ad a szerkezetnek. Viszont ebben az árkategóriában megbocsájthatatlannak tartom a göcsörtös, sorjás öntvényeket és a tág határokkal dolgozó tűréseket. A&K(-nál egy fél fokkal jobb) színvonalú lötyögések, kotyogások, pontatlanságok jellemzik a fegyvert. Ebben az árkategóriában, ez felfoghatatlan. A fegyver egyetlen műanyag eleme a kicsit sorjás pisztolymarkolat.
A tus több lépcsőben állítható tisztességesen nagy határok között. Véleményem szerint mindenki meg tudja magán találni a kellő hosszt. A reteszelést egy kar végzi. A gomb alatt egy rugóval, ami egy forgásponton keresztül lenyomja a reteszt megfelelő lyukba. Első kézbe vételnél feltűnt, hogy rendszer nem tökéletes, ugyanis ha nem megfelelő óvatossággal nyomjuk a gomot az egész kiakad. A rugó alá behelyezett kb 1mm vastag műanyag darab megoldotta a kellemetlen problémát.
Komolyabb használatba vétel előtt illik darabokra szedni és a szerkezet fő tartó csavarjait bemenetrögzítőzi.
Gyári "megoldások" egyik ékes példája. Gyatra minőségű, könnyen elnyalódó csavarok jellemzik a CA-t.
Az akku a fegyvercső alatti gázcsőben lakik. A hely elég egy kövérebb és hosszabb rúd akkunak (bőven elnyel egy 163×20×15mm-es lipo-t) Cseréjéhez ki kell oldani a külsőcső gyorscsatlakozóját, így eltávolítva a külső- és belsőcsövet. A csőcsatlakozás borzalmas. Kizárólag a retesz tartja csövet bármely irányú elmozdulástól. Előre, hátra, balra, jobbra forgatva is bő 5mm-es holtjáték tapasztalható. Nehezen tudom felfogni, hogy pontosság és lőtáv szempontjából kritikus pontokat, hogy lehet ennyire elnagyolni. Bosszantó és illúzió romboló, ha csak picit is odaütjük, valamihez az első irányzékot csőtengely irányba elfordul. Az elfordulás ellen hivatott – lenne - megakadályozni a gázblokk, ám a felfekvő felületek bő eltérése miatt kudarcba fullad a mutatvány. Tervezés szempontjából, bőven kivitelezhető lett volna egy horony a külsőcső és tartókonzoljába, mely nem engedi elforogni a csövet.
A hop-up pozicionálása már egy fokkal szerencsésebb, a tokba csavarozott adagoló konzol fixálja az elforgás ellen. A gearboxházhoz egy rugó nyomja az M249 rendszerű, stílusú kamrát. A belsőcső átlagos kínai minőséget produkáló réz, mely szintén jókora holtjátékkal "illeszkedik" a külsőcsőbe. (Itt jegyezném meg, hogy egy újabb Cyma cső százszor igényesebb a benne lévőnél)
A kamra egy az egyben egy oldalról adagolós M249 kamra, szokásos vertikális lenyomóval. Szerencsére a CA kamra Marui kompatibilis gumit eszik, nem okoz különösebb fejfájást a pótlása. A benne lévő darab szokás szerint rommá van nyomva kenőanyaggal, a lenyomó sorjás és ferde. Az A&K PKM bejegyzés módszerével seggbe rúgható a kamra lenyomó fronton. A gumi szintén sorjás, megfelelően zsírtalanítva kielégítő lőtávot és szórást produkál, cseréje nem szükséges.
A cső a kínai fegyverekhez hasonlóan tele van kenőanyaggal, tisztítása, zsírtalanítása jó tesz a lőképnek.
Ami belsőségeket illeti, kevésbé vagyok elkeseredve.
Alkatrészek szempontjából bevált igáslovakkal van megtömve vaskos egyedi gearboxház. Masszív szerkezetnek látszik, nem tartom valószínűnek a törést.
Mivel egyeslövésre nem képes a fegyver, az ezekkel járó alkatrészeket elhagyták belőle, illetve a kapcsolószerkezet is egy az elektronikában szabványos mikrokapcsoló, melyet az elsütőbillentyű hosszú úton közvetlenül bököd.
Főbb hibaként az tappet platet tudom megemlíteni. A gearboxban nem elég hosszú a vezetősínje, e miatt már gyári állapotban is görbe, az amúgy nem túl meggyőző kialakítású alkatrész. Anyaga elég flexibilisnek tűnik, de majd használat során kiderül, megadja e magát vagy sem.
A fogaskerekek standard CA kerekek, semmi extra.
Dugattyú a már sokszor bizonyított sárga CA, 1db kilépő fémfoggal. Ajánlott a második fog eltávolítása és némi AOE korrekciót elvégezni, a hosszabb élettartam érdekében. Üröm az örömben, hogy a dugattyúfej csapágya teljesen megszorul a dugattyú "fém fogán". Némi horony marásával megoldható a probléma.
Gyors rugócserés a fegyver, bár ezt inkább csak hatalmas idézőjelek között írnám le. A rendszer a már megszokott sokak által majmolt rugóvezető eltávolítós. Ehhez a művelethez viszont ketté kell szedni az egész fegyvert, ami bár nem bonyolult, de macerás procedúra. A rugóvezető csapágyazatlan, masszív darab fém.
Gyártás szempontjából biztos előnyös az egyberugóvezető, a két darabból álló igényesebb darabhoz képest. Talán ez a gondolat vezérelhette tovább a CA-t, ha már úgyis kell hengerfej, akkor pár század dollár centért belefér egy csapágyazott dugattyúfej. De ajaj! A költségvetés megugrani látszik, ezért lespórolták az alu hengerfej egyik o-gyűrűjét. Azt az egy szem megmaradt tömítő gyűrűt pedig Fungnak sikerült úgy helyére passzírozni, hogy szétnyomja, ezáltal maradandó alakváltozást szenvedjen a gumi. Szerencsére, azért sikerült a 3/4-es hengert levenni a sorról, hogy passzoljon a csőhosszhoz. A műanyag nózi kellemes meglepetéssel készül: o-gyűrűs és hossza is pont jó. A dugattyúfej tömítése szoros, nem baj, ha találunk bele egy kevésbé szorulót.
A gearboxház öntvénye az alábbi képen csodálható meg. 7mm-es golyóscsapágyakon gördülnek a kerekek. A biztonság kedvéért beragasztottam helyükre.
A CA motor szempontjából szeret a legnagyobbat lódítani. A high-torq felírat egyszerű parasztvakítás. Bár a motor jobb, mint a standard CA motorok (erősebb mágnes, kevesebb áram zabálás) ne örüljünk, egy kb. közepes kínai motor szintjét tudja.
A gearbox hálás lesz hosszútávon, ha már új korában szétbontjuk és megcsináltatjuk rajta az alap dolgokat (zsírtalanítás/takarítás, csapágy ragasztás, hézagolás, alkatrészek finom hangolása). Jelen példány kapott egy delayert, AOE korrekciót, moddolódott a tappet plate, hogy a delayer finomabban tudjon ráfutni, valamint a kapcsoló, hogy rövidebb úton járjon. Az AB fet pedig a kapcsolót életét hivatott meghosszabbítani. Kiemelném még a 14awg vastagságú vezetékezést, amely bőségesen elegendő kraftot tud juttatni a motorhoz. A gyári biztosíték és az AEG-ek világában szokványos teflonos vékony toldó kukázódott a mini Tamiya csatlakozóval egyetemben.
Szót kell még ejtenem a tárról és az adagolásról. A tár 1200BB befogadására alkalmas motoros high-cap. Külön 9V-os elemmel működik, 3 állásban: stop, maunal és auto. A csúszó kapcsoló kézzel könnyen elérhető helyen van. Mivel az M249 oldalról adagolós hop-up kamrája leledzik a készülékben, ezért egy rugón keresztül kerülnek be a BB-k a kamrába, akárcsak az M249 esetén. LMG-t, ahogy már említettem az ARES is gyárt, saját "rendszerben", tehát nem ennek a koppintása. Ott az adagolás alulról történik, ami véleményem szerint egy jobb elgondolás, mivel a rugó és utána a BB-k közé beékelődő szennyeződés elakadási problémákhoz vezethet.
Egyéb iránt is inkább az ARES megoldásával szimpatizálok - igaz, ahhoz még nem volt szerencsém -. Ilyenek például a nem a markolatban lévő motor, szebb külső, realisztikusabb markingok, igényesebb anyagok. Ellen szól, ahogy utána néztem a tár probléma, amit elvileg már az újabb szériáknál javítottak. Náluk a tár direkt adagolású, tehát nincs benne a high-cap tárakra jellemző rugós "óramű" szerkezet. Emiatt folyamatos elakadásokat produkál a fegyver, ha nincs megfelelően összehangolva a tár adagolás a fegyver tűzgyorsaságával, ami finoman szólva is tökölős mutatvány lenne. Volt szerencsém látni Star M60 rakaszt ugyanezzel a szisztémával. Az egyetlen ésszerű megoldást egy A&K rakaszra csere jelentette.
Nézzük egy kicsit a számokat! Üres rakasszal, a hozzáadott vertikális markolattal, lipo-val 4,9kg a fegyver.
Gyári adatok alapján egy kisebb M249 6,5kg, egy PKM 7,3kg, egy RPK 5,2kg, egy MK43 (kicsi M60) 6,6kg. Egy átjátszott nap végére egy átlag airsoftosnak minden gramm kilókban mérhető. A rövid hossz miatt a felhasználó jóval agilisabban tudja kezelni a szerkezetet. Az LMG kevésbé testes fegyver mint az M249, ezáltal könnyebb vele túrni a bozótot.
Összességében szimpatizálok a fegyver alap koncepciójával: rövid, könnyű, létezik valódi rokona. A CA bosszantó hibáit kijavítva messze pontosabb és hatékonyabb lőtávú támogató, mint a legelterjedtebb A&K fajta társa. Míg előbbinek ki nem cseréljük Marui kompatibilisre hop-up szerkezetét, lőtávban nem tudja felvenni a versenyt az LMG-vel.
