A VFC-t 2004-ben alapították azzal a céllal, hogy felső kategóriás, igényes AEG-eket kínáljanak. A cél, hogy mind külsőre, mind belős fasza cuccot kínáljanak. Ahogy azt a cég mottójával a "No compromise? Get VFC!" szeretnék a piac tudtára adni. Szóval, ha nem akarunk kompromisszumot kötni a külső és belső tekintében, VFC-t kell venni. Habár nagy részt igaz az állítás, de ne ámítsuk magunkat, messze nem kompromisszum mentesek a termékeik. Vitathatatlan tény, hogy külsőre tényleg nagyon jók és maga korában verhetetlen volt. Csak sajnos messze nem volt annyira tökéletes, mint ahogy a mottóból következne. Gondolok itt pl az AK-k tus és elsőszekciók konzolból eredendő lötyögésére vagy az M-széria upper, lower lötyögéseire. Ezek több mint felháborítóak. Persze a belsők sem voltak annyira tökéletesek, mint azt a vállalkozás elköteleződése a aktívan játszók felé vállalt. (Legalábbis a weboldaluk szerint nem csak a gyűjtői igény kielégítése a céljuk, hanem egy tényleg használható replika. Ehhez képest a belsők műszakilag a kulcsfontosságú pontokon igencsak gyengécskére sikerült a vételár tekintetében.) De azóta változott a piac. A VFC a ruszki fanatikusok körében hamar népszerű lett AK replikáikkal. Mely termékcsalád mára teljesen kihalt a boltok polcairól. Érthetetlenül, mivel igény lenne rá a fórumok alapján. Ezzel szemben az oldalukon fent az összes AK variáns, amit gyártottak. 
Keleti oldalt, persze ellensúlyozásul meg kellett jelentetniük a M-szériát is. Sőt külön VFC döluksz márkát is kitaláltak Avalon néven. Az M-replikák mindegyike markingos (KAC és Colt) verzió volt. Anyaghasználat tényleg nagyon rendben van. Ami kell alu és anodizált. Bár ha nem Avalaon-t vettünk a cső is szintén alu, ami jót tesz a karunknak, de csorbít a realisztikusságon. Jelenleg nekik van a legvékonyabb klasszikus M4 markolatuk a piacon. A történelem tanulmányozása során úgy tűnik a VFC-nek sikerült a legjobban zsonglőrködnie a licenszekkel, ugyanis mára szinte csak az ő termékeiket kaphatjuk meg, ha nem valami ufó izére vágyunk (mint pl G&G). Sőt a drágább Umarex portékákat is ők gyártják OEM-ként.
A VFC itt keleten nem túl elterjed lévén, hogy nem kapni minden sarkon és még az olcsóbb replikák is 100e ft körül vannak.
Olcsóbb replikák. Miután a kínaik egyre, másra kezdték ontani a magukhoz képest, egyre jobb és jobb AEG-eket, úgy kényszerültek az első vonalbeli gyártók is az olcsósításra. Ezzel közelebb hozva egymáshoz a két világot. Akkoriban kezdtek eltünedezni a markingok és egyszerűsödni a részletek. A VFC-nél ennek eredménye a VR széria lett. Alapokban ugyanaz, de mégis kicsivel minden fapadosabb. Aztán úgy tűnt bevált a dolog és ideje volt húzni kicsit a VR külsején. Amiből megszületett a jelen bejegyzés tárgya is. A fegyver, aminek az ára igen csak felcsúszott. Igaz, az olcsóbbakon nincsenek ennyire divatos saját márkás kiegészítők.

Így aztán most, hogy elérkezünk idáig, nézzük mit tud ez a jószág.

A fegyver anyagfelhasználása egyértelműen prémium. Alu test, alu rail, kotyogás lötyögés mentesen. A felületkezelése anodizált, ami egy oxidréteg az alu felszínén. Szóval nincs az kormofág ami lemarná. Kellemesen matt hatású. Kézbe fogva könnyű, de egyben lévő érzetet ad.

A következő képen csodálhatjuk meg a VFC VR markingot. Egyébként a gravírok szépek, élesen kivehetőek a felíratok. A test kidolgozása szintén megfelel árkategóriájának. 
A test kialakítása a klasszikus M-szériát követi. Nincs semmi extra kezelőszerv, pl két oldalas tárkioldó, stb. Ahogy az összes VFC modellnél itt is működik a boltcach. A felhúzás hatására a zárimitáció hátul marad. A gombot megnyomva előre engedjük. Jópofa fícsör, főleg hop up állításnál vehetjük hasznát.
Az elsütőbillentyű (nem ravasz!) egyenes, úgynevezett speed trigger kialakítású. Szerintem kényelmetlen.

A fegyver "egyediségét" a QRS kiegészítők emelik a magasba, azaz a Quick Response System. Egy jól hangzóan marketingelt "termékcsalád". Aminek része a sátorvas. Ez egy ujjpihentetős modell. Hát, nálam annyira nem nyert. Feleslegesnek érzem, illetve nehezíti a tárkioldó kibányászását adott helyzetben. Amúgy manyag.
Ehhez tartozik még a pisztolymarkolat. A divatos stippling jellegű módszerrel érdesített, ergonómikus kapaszkodó. VFC-re jellemzően vékonyított szélességű, ezáltal kényelmesebb fogást biztosít.

A boltcach akció közben. Megfigyelhető az új típusú, tárcsás hop up kamra. Illetve apró részlet és figyelmesség, hogy a tárkioldót nem egy randa csavar rögzíti.

Keymod. Szintén egy manapság divatos cucc az M-lock mellett. Szabadon railezhető és mivel kevesebb anyagból lehet csinálni egy ilyen free float előagyat, így könnyebb is tud lenni, mint egy hasonszőrű.

Az előagy műszakilag paraszt egyszerűen 2db 4-es hernyócsavarral kapaszkodik a csövet fixáló gyűrűre.

Van egy olyan részlet, amit igazán nem tudok hova tenni. Annyira filléres lett volna normálisan megcsinálni, hogy így talán a szőrszálhasogatók szemében sem csökkenne a presztízs. Nevezetesen a gázcső imitáció. Amit rövidsége okán nem sikerült végig vezetni a upper receiver erre kijelölt lyukáig. Kár érte.

A QRS portékák legnagyobb kunsztja a válltámasz. Crane stock jellegű, bár felfedezhető benne sok egyéb gyártó génje is. Fura szerelemgyerek. Akkut amúgy fogad a két pofa az oldalakon, szerszámmentesen bontható. A lötyögéssel nem voltam megelégedve. Ebbe a G&P jobbat tud. Bár ez sajnos általános M4 betegség és számomra érhetetlen, hogy miért létezik ilyen mértékben ez a jelenség.

Felcsapható irányzékból kapunk 2-t, ami vélhetőleg szintén a QRS család része. Műanyagok, szerintem kicsit gagyik. Amúgy feszesen pattannak a helyükre. Felnyitva nyomogatva őket hajladozik a műanyag.

Szintén QRS termék és jópár hasonló befutott termékből összeollózott cucc a tár. Ergonómikus, bionikus és minden mi szem, szájnak ingere. Ez egy mid-cap, de az alján lévő vágásból ítélve van ez high-capből is.

A következő képen szereplő buffer tube rögzítés rendhagyó. Emiatt szeretjük a VFC-t. A test tartja buffert és nem gearbox rugóvezetője, így nem tud belerondítani a gearbox loweben lévő pozíciójába. Ilyet legközelebb az ICS-nél találunk, bár ott a cserélhető felső gb miatt kellett ilyesmi megoldást alkalmazni.

Nézzük a hop up-ot! Örvendetes lenne, ha végre minden gyártó eljutna arra szintre, hogy értelmes minőségű tárcsás hop up kamrát prezentáljon termékeikben. Műszakilag ezerszer jobb, mint a hagyományos továbbfejlesztett Marui koppincsok (eredetileg kétrészes volt az M4 kamra, majd az utángyártott fém testekkel megjelentek az egyrészesek, ahol az adagolócső és a kamra egyben van.)
A VFC-nek volt 3 fogaskeres verziója, de hál istennek leesett ott valami húszforintos jellegű és váltottak.
A gumi kialakítása maradt a hagyományos, itt nincs trükk. Kicsit sorjás a szája, puha, kb 50-es.
A cső valszeg a költségcsökkentés miatt lett AEG, VSR hibrid. Most, hogy a márkát az Umarex berobbantotta a GBBR piacra vélhetőleg olcsóbb mindenbe ugyanolyat tenni. Belsőfelülete egy alapos takarítás után rendben volt. Semmi kirívó hibával nem találkoztam.

A VR széria megjelenésével (2015) új gearboxot is piacra dobtak. Ráerősítve ezzel a bevezetőben már említett elköteleződéssel az akítvan játszók felé. Kapott egy VFC logót, vére eltűnt az az ős Marui maradvány lyuk a dugattyú vezetősínjénél. Az előd gearbox kezdetben 8mm-es műanya csapágyas volt, majd acélra cserélték és most golyósat kapott. 

Selling point, gyakorlatlan szerelők nedves álma valóra vált. "GYORS"rugócsere. Erről ennyit.
Érdekesebb, hogy ki bányásztak minden felesleges (nem teherviselő) anyagot a madzagozás körül. 

Akkora helyet csináltak, hogy akár táncolni is lehetne. Ezzel teret adva pl egy egyszerű FET (TO220) gond nélküli elrejtésének.
Szokásos, belsőségek és gyári zsír ilyen mértékben van jelen:

Egyedüliként a piacon a VFC megcsinálta az iparág leglustább dolgát az önhézagoló fogaskerekeket. A selling pont itt is hatalmas, a valós értékét inkább hagyjuk meg a marketinget benyalóknak. A helyzet annyival jobb, hogy a csapágyazás golyós, ezért több értelmes van a dolognak, mint a fémcsapágyas időszakban volt. Ezt megtaláljuk a régi VFC boxokban is. A békesség kedvéért aki kicsit is igényes kukázza és rendes hézagolást csinál neki.

Belsőségek!
Az elődhöz képest a hengerfej és dugattyúfej nem változott. Maradt műanyag és alu, a csapágyazás helyén egy műanyag előfeszítővel. Ez ízlés szerint helyettesíthető egy csapággyal. 
Változott a dugattyú. Immár piros műanyagból van és nem sokak által törősnek nyilvánított átlátszóból. (Bár az enyémben 7 éve húzza 370fps mellett.) A fogak fele már acél, a többi műanyag. Első blikkre jó cuccnak tűnik. A gyári rugó pont jó, 380 fps körül lökdösi a bb-ket.
A rugóvezető félig meddig változott, az alap maradt, de a gyors rugócsere miatt más talpat kapott. 
A henger változott, már nem krómszínű, hanem eloxált fekete alu.
A nózi maradt a régi, műanyag o-gyűrűs. A tappet plate új, szintén piros műanyag az előd átlátszóhoz képest. 
Nagy kár a hogy a cut off lever nem acél. Selector plate a többi márkához képest vaskos műanyag.
És hát itt vannak még az önhézagoló fogaskerekek. Hál istennek egyszerűen megszabadíthatóak a rugóktól és más kerékszettről simán átrakhatóak a távtartók. Amúgy sima, prokohászati eljárással készültek. Áttétel tekintetében gyorsabb a megszokottnál. 
A csapágyakat nem szedtem ki a helyükről. Végre sikerült gyárilag beragasztani őket. Örvendetes! Példaértékű.

Az AOE ahhoz képest, hogy gyárilag nincs második fog elég gyért.

A motor határozott fejlődés a régihez képest, ami nem volt egy erőbajnok. Gyorsnak is csak a gyári 16:1-es áttétel miatt tűnt. Most egy kicsivel erősebbnek tűnik a cucc.

Íme egy TO220 tokozású FET zsugorcsövezve a gb zugát kihasználva.
 

A fegyver összességében úgy érzem rendben van. Sokkal kevesebb bosszantó hibája van, mint pl a nem rég tesztelt G&P-nek. Igen is jót tett a VFC-nek a megújulás. Bízom benne, hogy több ilyen fegyver fog megjelenni a pályákon. Kb 300€ az alja, amiért a legfapadosabb VR szériát hazavihetjük. Ezért az árért egy nem diszkós, klasszikus M4-et kapunk, VFC markingokkal. Ugyanezzel a belsőségekkel.
Kicsivel olcsóbban kapható a E&L M4 szériája, ami elvileg nagyon fasza külső és belső, bár nekem nem sok tapasztalatom van vele. De ha a gen 2. AK szériát vesszük, akkor a marketing kicsit jobban van tolva mint a mögöttes igényesség és kivitelezés.
G&G-ből a GC16 széria a legolcsóbb fémtestes ami 220€-tól vihető. Bár véleményem szerint a VFC igényesebb, részletesebb külsőt képvisel és a belső is modernebb. Hogy megér e valakinek 80€-t döntse el maga.
A G&P alap M4 modellt gagyi markingokkal jóval többért ad és a kivitelezés miatt egyáltalán nem ajánlható.
Az ICS még egy fura pók. Árilag fentebb van az alja. Műszakilag jó dolgok vannak benne, kinézte számomra ocsmány.
A döntés nem egyszerű, de remélem eme iromány segít a dologban, aki épp ilyenen töri a fejét.

(Megjegyzés: A cikk írásához nem szponzorált a GF oldal, egyszerűen, hirtelen itt van akkora kínálat, hogy gyorsan összehasonlíthatóak legyenek a termékek. Biztos vagyok benne, hogy az internet mély túrásával elő lehet rukkolni jobb árakkal is.)

Ha számodra is érdekes a blog és úgy gondolod, hogy megéri, hogy havi egy sajtburger árával támogass, sokat segítesz a megjelenő tartalmak készítéséhez.
A patreon támogatók az itteni megjelenés előtt olvashatják a legújabb bejegyzéseket.