LCT RPKS74MN
Alig, hogy elkezdődött az év már a második LCT koptatja a blog hasábjait. Ismét egy különlegesebb darabbal van dolgunk. Nevezetesen az RPK-ról, ami az AK család géppuska verziója.
Az LCT mint mindig magasra teszi a lécet, ha külsőről van szó. Ám, ahogy a VSS-nél láthattuk a belső rejtett pár anomáliát.
Nézzük milyen is ez a puffasztott AK!
Az RPK az AK család könnyű géppuskája. Hosszú és nagyobb átmérőjű cső, vaskosabb markolat és egyedi tus jellemzi. Teljes néven RPKS74MN. A betűk megfejtése a következő:
-RPK: könnyű géppuska
-S: behajtható válltámasz
-74: 5,45-ös AK modell család
-M: modernizált, tehát polimer előagy, markolat és tus
-N: infrabak
A replika külseje teles egészében acélból készült, ahogy ezt már megszokhattuk az LCT-től. Emiatt választjuk a márkát. Két kivétel van. A nyilván valóan műanyag alkatrészek és az elsütőbillentyű, ami spiáter.
A tokot szemlélve láthatjuk, hogy igencsak szép kidolgozottságú a fegyver. Tényleg a szegecsek tartják a lemezbe a belső konzolokat. A tűzváltó alatt látható ponthegesztés szintén a belső merevítőket fogják.
A fegyver részletes kidolgozásánál figyelmet fordítottak a tok realisztikus kialakítására. Legszembeötlőbb a felhúzókar alatt lévő kiszélesedés, ami nincs egy normál AK-n (vagy replikán).
Kezelőszervek tekintetében nem sok új van a nap alatt. Szokásos AK bizgentyűkkel tudjuk manipulálni a replika működését.
A hop up szerkezet szokás szerint a felhúzókar mögött érhető el. Fura, hogy a Vintorez/AS VAL hop up karját kapta meg, amin hátul van az a pötty, amibe be bele kéne akadnunk az állításhoz. Elölről hiányzik az alkatrész, holott a helye megvan és üresen tátong.
A baloldalon az izgalmat 2 dolog szolgáltatja. Az egyik az infrabak, amire igény, tetszés, realisztikusság szerint aggathatunk bármilyen, jellemzően optikával kapcsolatos kiegészítőt.
Másik a válltámasz reteszének gombja.
Amit előrenyomva,
kiflibe hajtogatható a fegyver. Ennek nyilván szállításnál, légi és egyéb desszantolásnál vagy járműbe préselődéskor van értelme.
Míg Cyma koppintásánál az akku tusban kap helyet, addig az LCT-nél a tus üres. A fegyver tokja belülről annyira tele van nyomva vassal, hogy a vezetékeknek épp, hogy csak a minimális mennyiségű hely jut. Erőteljes fúrás, faragás nélkül nem kivitelezhető az átmadzagozás. Így marad tokfedél alá rakható rúd akksi.
A tus jobb oldalán található a szíjakasztó pont.
A baloldalon található nagyobb és kisebb bemélyedés tokból kiálló alkatrészek miatt került fel: a zsarnér kioldója és az infrabak.
A talp egy acéllemezből hajlított bordázott alkatrész. Felső harmadánál egy rugós ajtóval, ami mögé a tisztító készlet rejthető. (Nem része a csomagnak.)
Az előagy a polimersége mellett azt a meglepetést tartogatja, hogy nagyobb dimenziókkal rendelkezik, mint a szokásos AK előagyak. Így ez hasonlósága ellenére egy specifikus alkatrész, ahogy a csövön lévők is.
A képen megfigyelhető az a hanyagság, amit az LCT a bipod körül követett el. Normál esetben a bipodnak összehajtott állapotában a tisztítóvesszőbe kellene kapaszkodnia. No, ez nem sikerült. Plusz a vessző sem passzol a cső hosszához, ami még a kisebb baj. A nagyobb, hogy könnyen elhagyható, alig akadályozza valami, hogy kihulljon a helyéről.
Az RPK gyári irányzéka mind a 4 irányba állítható. Ilyet nem találunk másik AK-n (gyárilag). Természetesen full acél ez is.
Az első irányzék fontos szerepe van a célzás mellett. Fogja és véghatárolja a bipodot. Ehhez nem árt, ha jó anyagból és megfelelően rögzítve van. Az LCT ilyen szempontból teljesíti az elvártakat. Acél minden. Bár fura, hogy valódi helyzetben a fent látható két stift tartaná a csövön az irányzékot, az LCT mégis úgy döntött, hogy a hátsó stift igazi lesz, az első kamu és a tisztítóvessző feje alatt lesz egy csavar. Eddig az LCT mindent hernyócsavarral oldott meg. Az NV azaz new version modelleknél részben megjelentek a stiftek.
Ez jellemző a gázblokk mögött lévő összes alkatrészre. Ugyanakkor félig még mindig hernyócsavarokkal rögzítenek. A tisztítóvessző vezetőszem csak 2 db hernyócsavarral van felfogatva.
A képen látható, hogy a tisztítóvesszőből megspóroltak vagy húsz centit, ami miatt részben könnyen kimozdul a helyéről és csörög.
A lángrejtő -14-es menetet rejt. Szóval, ha fel kell dobni egy 40 centis hangtompítóval, a jó hír, hogy van rá lehetőség.
Főbb részegységere szedve.
A külsőcső és a belsőcső között akad némi illesztési hézag. Ennek megoldására a kettő közé egy hézagoló lemezt gondoltak.
Ami mellékelt ábra szerint látja el a központosítás feladatát. Nem kifejezetten értem, hogy miért nem lehet eleve olyan tűréssel megcsinálni a kettő közötti hézagot, hogy lötyögés mentesen éljenek együtt. Talán rozsa okozta összerohadás megelőzése a cél? De akkor miért egy vasból készült karikára hajtott lemezzel oldották meg? Miért nem fért bele a büdzsébe valami műanyag cső központosító? A cső stabilitása fontos, szerepe van a pontosságban. Ilyen hossz mellett pedig hatványozottan fontos.
"Tiszteletre méltó" 610mm. Persze ép ésszel felesleges egy ilyen hosszú cső egy AEG-be. Kényszer szülte a helyzet, mivel az RPK (külső)csöve ilyen hosszú. A telihenger épp kiszolgálja levegővel, az általánosan használt 0,25-0,28-as bb-khez.
Innentől gyakorlatilag kontorol cé, kontrol vé a történet, ugyanis a VSS belseje tök ugyan ilyen.
A kamra ugyanúgy rendben volt. A cső szintén ugyanolyan, nem túl nagy szám a kidolgozottsága. A gumi szintén zenész. Takarítás, összerakás után szépen nyomta ki a bb-ket.
A gyári madzagozásban volt ez a nagy vargabetű, ami olyan, mintha a biztosíték helyét imitálnál, amit aztán a végén nem raktak bele. (Mondjuk nem is baj, ritka az a szituáció, amikor a biztosítéknak van értelme és tényleg véd valamitől. Legjellemzőbb "feladata" a kontakt hiba.)
Amúgy a 18awg méretű, szóval vékonyabb, mint a szokásos gyári kábelek. Mint fentebb említettem a tok és a gearbox között meglehetősen kevés a hely a lemezbe szegecselt/hegesztett vasak miatt. 
Gyárilag a bele fehéres szilikonzsírral van megkenve. 
A gb ház szintén nem változott. Maradtak a 8mm-es golyóscsapágyak és most is nagyra értékelendő, hogy helyükön maradnak.
Dugattyúfej csapágyazás terén a rossz tervezés és kivitelezés továbbra is fenn áll. A csapágyak rögzítőeleme továbbra is rövid. Az alátét, amivel orvosolni szerették volna a hibát, továbbra is kicsi a külső átmérője, ami miatt becsúszik a dugattyú furatába.
Némileg kevesebb anomália volt ebben a boxban, mint a VSS-ében. A cut off lever körül nem kellett annyit mókolni, hogy simán fusson a szektor kerék és maga az alkatrész se szoruljon.
Továbbra is szopás, hogy a tányérkerék tengelye nagyobb, mint a csapágy gyűrűje, ami miatt oldal irányba megszorul. Így nem lehet normálisan összerakni.
A többi fogaskeréknél nem volt ilyen probléma.
A levegős rész továbbra is jól tömített. A nózi o-gyűrűje sokkal jobban összhangban a hengerfejjel, nem olyan szellős, mint régebben.
Dugattyú tekintetében sem változott a véleményem. Hiába a sok acél fog, ha alig egy fél falatnyi műanyag tartja. 
Az belépési szög, külföldi rövidítésben AOE látható a lépen.
A motor másabb, mint eddig. Felnyomtak rá egy matricát, ami szerint nagy nyomatékú. Persze ez ne tévesszen meg senkit, nincs egy ligában még egy olcsó neodímium mágneses motorral sem. Az erősebb alap motorok közül való.
Összegzés
Az LCT szokás szerint egy külsőleg igényes és masszív szerkezetet hozott össze. Minden eleme acél. Nem kell félni attól, hogy valami letörik, aztán vakarhatnánk a fejünket, honnan szerezzünk alkatrészt. Mivel acél a kinézete sem olyan játék puskás, mint egy spiáter csodának. Sokkal valódibb érzést ad az erre fogékonyaknak. A hosszú cső és a behajtható válltámasz miatt jól jön az acél nyújtotta szerkezeti erő. A szegecselések, hegesztések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a tok masszívan tartsa az alkatrészeket tokától, bokáig.
Ilyen formán nincs ellensége az LCT-nek. Nincs másik gyártó, aki ebből az anyagból készítené ennek a fegyvernek a játék verzióját.
Ennek meg is van az ára, kb 1,5-szer annyiba kerül, mint a Cyma modellje, ami ~240€ körül tanyázik. Viszont full spiáter. Egyedüli előnye, hogy nagyobb akksinak van hely a tusban, míg az LCT-nél sok barkácsolással varázsolható csak oda az akku.
A JG és az SRC is gyárt valamilyen RPK variánst, ám beszerezhetőségük limitált.
Belső tekintetében továbbra is bosszantó hülyeségekkel van tele a box. Látszik, hogy jót akartak, de a megvalósítás össze lett csapva. A Cyma ennél fapadosabb, de kevesebb elvi hibás alkatrésszel örvendeztet meg.
Hogy megéri-e az LCT? Ha piac legautentikusabb, legszebb, legerősebb (külsőre) RPK replikáját keresed egyértelmű, hogy ez a legjobb választás.
A Cyma abban az esetben alternatíva, ha nem szánsz 100+e ft-ot egy ilyen jószágra és megelégszel a gyengébb külsővel.
Használhatóság
A hazai pályákon többnyire a MASZ szerint játszanak. A géppuska szabály miatt egyedüli szűk keresztmetszet ezeknél a golyószóróknál, hogy épületben nem használhatóak. Már amelyik nem tud egyes lövést. Az RPK viszont tud tehát, ha nem is kifejezetten egy CQB király használható épületben. Így ez a fegyver igazi dzsolidzsóker, mondjuk egy M249-hez képest.
Hátránya, hogy mocsok hosszú, emiatt és a cső végén lévő kb fél kilós villaláb miatt meglehetősen orr nehéz.
Praktikussági szempontból a csigatár a legjobb megoldás. Sok bb fér bele, rövidebb, mint egy normál AK tár, nem is beszélve az extra hosszú RPK tárakról.
