JG AU-2G
Ahogy a Cyma M14 replikája, úgy a JG AUG szériája is egy őskövület. Amennyiben lehet ezt mondani egy kb 2006-ban piacra dobott kínai airsoft fegyver kópiára.
A JG alap tézise kezdetben szolgai Marui koppintás volt. Ezen mára kicsit változtattak. Az újak belseje, akárcsak a Cymánál fejlődtek és nem feltétlenül hasonlítható össze egy akkoriban gyártottal.
Az eredeti fegyver a 70-es évek terméke. Mégis a mai napig futurisztikusnak hat a kinézete.
Nézzük hát, milyen az AUG világa a JG jóvoltából 2018-ban!
Ami elsőre feltűnhet, hogy a fegyver bullpup kialakítású. Ami azt jelenti, hogy a tár és a gearbox a pisztolymarkolat mögött helyezkedik el. A kialakítás miatt kompaktabb külsőbe lehet csomagolni egy hosszabb csövet. Szemléletesebben. M4 méretben sikerült összehozni az M16 csőhosszát. (Az airsoftban még mindig nem a csőhossz határozza meg a lőtávot és pontosságot, még mielőtt valaki beleélné magát.) Ez és a következőben bemutatott fícsörök igazi ufóvá tehették a 70-80-as években. És az átlagos szemlélődőnek ma sem hat retrónak.
A képeken lévő alany az Styer AUG A1 replikája szeretne lenni. OD zöld műanyag tokot és 1,5×-es nagyítású integrált távcsövet jelent.
A fegyver fém alkatrészei jellemzően spiáterből vannak. Ez alól kivételek a csavarok és a stiftek.
Szintén integrálták a vertikális markolatot, ami egy forgáspont körül behajtható.
Egy rugós szerkezet tartja a helyén. Lehúzva és előre tolva hajtható be.
Ennek a szerkezetnek a műanyagban lévő spiáter alkatrész szokott gyenge pontja lenni. De ha megadná magát, akkor sem kell elkeseredni a Guarder gyárt hozzá acélból.
A fegyvert úgy tervezték meg, hogy a bal és jobb kezeseknek is egyaránt kedvezzenek, bár ebből kimaradt a felhúzókar, ami a baloldalon kapott helyet. 
Segítségével férhetünk hozzá a hop up-hoz, ami szokásos helyen a hüvelykivető kivágásnál található. Bal és jobb oldalról egyaránt állítható. A fegyverhez jár egy gumidugó, amivel a hüvelykivető egyik oldalára rakhatunk. Jelen esetben "optikai tuning", mivel egy airsoft replika esetében nincs kirepülő hüvely. 
Az integrált skóp véleményem szerint egy hajítófát sem ér. Kicsi a lencse átmérője. Emiatt sokat kell "gyakorolni", hogy dinamikusabb környezetben egyből eltalálja az ember azt a távolságot, ahol már látszik a célkereszt és a teljes kép. A 1,5×-es nagyítás sem a világ közepe, ami miatt megérné szenvedni vele. Red dot jelleggel, két szemmel használni a nagyítás miatt nem lehet. Erre rájön még a kínai minőség. Szóval sokat ne várjon tőle senki. Érdemesebb a rail-es verziót választani és arra egy red dotot biggyeszteni.
Kezelőszervek között nézzük először a biztosítót. Egy reteszt kell oldalra tolni attól függően mit szeretnénk. 
Megfordítható, ki kell húzni és fordítva visszadugni. Fehér és piros pötty jelzi az aktuális helyzetet.
A fegyver érdekessége, hogy az elsütőbillentyű két állású, így nincs szükség tűzváltókarra. Olyan, mint a fényképezőgép exponáló gombja. Félig húzva -a fenti kép- egyeslövést produkál a gearbox.
Teljesen hátra húzva sorozatot lő.
Ennek az innovatív megoldásnak vannak hátrányai. A gearbox a fegyver hátuljában helyezkedik el. Ezt a távolságot egy rudazat rendszerrel kell áthidalni. Az összes bullpup fegyver elsütés takony érzés egy normál kialakításúhoz képest. Nem csoda, hisz minél hosszabb a rudazat annál jobban hajlik és annál nagyobb felületen súrlódik. Ehhez hozzáadódik a nem igazán high-end gyártás. Az eredmény minden esetben kicsit másabb termékről termékre (JG esetében).
A másik dolog a két állású elsütőbillentyűben és a tűzkapcsolóban keresendő. A rendszernek összehangoltnak kell lennie, hogy jól működjön. Tehát legyen jól elkülönülő határ a két állapot között. CQB környezetben nem szerencsés véletlen ráhúzni valakire egy sorozatot. Továbbá, ha nincs megfelelő összhang a két állás, a rudazat és a fegyver két kapcsolója között idegesítő anomáliák lépnek fel. Pl: nincs normális egyes lövés, egyáltalán nincs egyes, stb.
Akár csak az igazzy változatánál a játék puskánál is gyorscsatlakozós a cső. Ehhez a felhúzókart meg kell akasztani hátul és a gombot 45°-ban hátra tolni.
A csövet kb 30°-kal elforgatva kihúzható a hop up szerkezettel egyetemben.
Airsoftban gyakorlati jelentősége nem sok van. Esetleg, ha rendelkezünk egy másik csővel az optikai tuning kedvéért.
A tokon található még egy retesz.
Ezt elcsúsztatva, további részegységre bomlik cucc.
Szerszám mentesen ennyire bontható szét.
Hátulról egy gumi határolja, ha úgy tetszik ez a tustalp. E mögött helyezkedik el az akkumulátor.
A lipo akkuk megjelenése előtt számottevő probléma volt a kisméretű hely, amit a bódé lehetőségei kínáltak. A Maruinak 8,4v-os, 4/5 sub-c cellás, aka mini type akksikhoz elegendő helyet sikerült kipréselni a konstrukcióból. Ma már ebbe simán befér egy 7,4-es, 1800mah körül lipo, de 11,1-esből is találni.
Az akkut és a gearboxot a képen látható műanyag lap választja el. Nagyon fontos alkatrész, ugyanis ez tartja a boxot a helyén. Ha ez nincs meg, törött, vagy kiszakadtak a csavarok komoly működésbeli problémát tud okozni a testben összevissza mászkáló meghajtó egység.
Gyakori gondolat AUG-ból DMR-t faragni. Ám konstrukciós szempontból nem feltétlenül ez a legjobb választás. A gearbox kvázi rugalmas rögzítés (a többi AEG-hez képest) nem feltétlenül barátja a prodzsektnek.
Aki már látott AUG-ot hátulról kiszúrhatta, hogy a műanyag lemezen van egy lyuk. Nem véletlenül. Míg mások a gyors(abb) rugócserét elősegítő rugóvezetőket eszkábálnak a termékeikbe, addig a JG az állítható előfeszítésű rugóvezetőben hisz. Erre kell a lyuk, hogy megfelelő méretű imbusz kulccsal több előfeszítést adhassunk a rugónak, ezáltal kihasználva a lehetőségben rejlő maximális potenciált. 
Azért, hogy az AUG csövét a részleges szétszerelésnél könnyen ki lehessen húzni, nem volt lehetőség az adagolócsővel egybe gyártani a hop up kamrát. Ugyanakkor, hogy a két alkatrész egymásban találkozzon a Marui egy "elmés" rugós megoldással hidalta át a problémát. Az adagolócsövet egy rugó nyomja fel. A dolog szépséghibája, hogy tár kivételekor a bb retesz bele tud markolni annyira, hogy lehúzza és kibillentse a tengelyéből. A sarkos tervezés eredménye, hogy a cső meg tud akadni keresztben, így kerül bb a tokon belülre. Kiszedve és kialakítva a megfelelő helyen a letöréseket keresztbe akadás mentesre javítható a történet.
Az AUG saját tárjait használja. A tárkioldó kétkezességét a középen elhelyezett gombbal oldották meg. 
Az AUG kamrája szerkezetileg tök jó. Tárcsás rendszerű: finoman állítható. A JG megoldása viszont igényel némi tervezett módosítást annak érdekében, hogy a tárcsa ne járjon olyan könnyen.
A kar kialakítása érdekes, a lenyomó résznél mély és hatalmas hely van. Mintha egy jóval nagyobb átmérőjű gumicsövecskéhez gyártották volna.
Gyárilag az egész szerkezet tocsog a kenőanyagban. A gumi sprődnek és csúszósnak tűnik. Bőséges izopropilos takarítás után egy puha, 50-es keménységű alkatrésszel van dolgunk.
A belsőcső 510mm-es réz. A marások szépek, a belső felület ronda volt ebben a szerkezetben, tele hosszanti karcokkal.
A meghajtóegység alapja a V3-as gearbox, AUG specifikus alkatrészekkel. A zárimitációs egység a gearbox felső része.
Mint fentebb már említettem a box 2 kapcsolóval rendelkezik, annak érdekében, hogy legyen egyes és sorozat.
Párhuzamosan vannak kötve. A külső gyakorlatilag elsütőbillentyű mögötti felel a sorozatlövésért.
A belső az egyeslövést csinálja a szokásos cut off leveres módszerrel, ahogy a legtöbb AEG-ben.
Szóval, amikor félig húzzuk az elsütőt csak a belső kapcsoló kapcsol, és a fogaskerekek bontják az áramkört. Teljesen behúzva a második kapcsolón keresztül jut áram a motorhoz, amihez semmilyen mechanikus megszakító egység sem tartozik.
Ennek a második kapcsolónak az érintkező felülete jóval kisebb, mint a belsőnek. A mai világban, -mivel főleg lipókat használunk, amik áram leadása jóval nagyobb, mint a nimh/nicd-oké- erőteljesen ki van téve a kormolódásnak, ezáltal a kopásnak, elégésnek. Nem árt elgondolkodni valamilyen FET-es elektronikán, ami a belső kapcsolónak is jót tesz. A belső kapcsoló kopás az egyeslövés anomáliáit okozza, amit a rudazatos kétállású elsütőbillentyűből fakadó szerkezet hatványoz.
Belül kemény barna zsírt találunk a fogaskerekeken és fehér szilikonzsírt mindenhol(!) máshol.
A meghajtás lelke a már sokszor bizonyított V3-as gb ház.
7mm-es csapágyakkal. A bal oldalra valamiért kevesebb festék jutott.
Mai szemmel nézve old school és újabb vonalas alkatrészek kavarognak.
Van spiáter tömbös, kampós rugó, mint a "régi szép idők" Marui-iban. Persze a dugattyúfej ventillált. A JG-re jellemző, hogy vastagabb 3mm-es o-gyűrűhöz tervezik ezt az alkatrészt, ami gyári hengerrel korrekt kompressziót produkál.
Viszont a henger 4/5-ös ekkor csőhöz illett volna teljes hosszúságút rakni.
A hengerfej műanyag és két o-gyűrűvel küzd a levegő bent tartásáért megfelelő hatékonysággal.
Masszív, szinterezett fogaskerékszettet találunk. A sector keréken jókora dealayerrel.
Acél perselyek szokásos ragasztást követően sokáig jól szolgálhatnak.
A nózi egyedi, AUG "hosszú", tömítés nélkül.
A gearbox kétségtelenül "legizgalmasabb" pontja a rugóvezető. Nem az első JG fegyver, amiben láthattuk. A lényege, hogy két darabból áll és egy csavar segítségével lehet előre tekerni, ezáltal jobban előfeszítve a rugót, hogy az a lehető legtöbb energiát tudja átadni a rendszernek.
Nem lehet általánosan megmondani, hogy ez a rugóvezető hány és hány fps között állítja a torkolati sebességet. A beszerelt rugótól függ. A váltózó menetemelkedésű rugók progresszívek. A végpontnál számít a legtöbbet az előfeszítés mértéke. 3-4-5mm-nyi különbségen 20-30fps-ek is múlhatnak.
És akkor nézzük a problémát.
A képen 0 és maximum állás között látható a rugóvezető. Benne a gyári rugó és a spiáter tömb. Elképzelhető, hogy a taiwangun, ahonnan az eszköz származik nem véletlenül pont, a rugóvezetőhöz tette a garancia matricát. A fenti képen látszik, hogy fullra betekerve azelőtt menetre zár a rugó, mielőtt még a dugattyú elérné a végpontot. Ennek egyenes eredménye fogaskerék és/vagy dugattyú törés. Gyári funkció.
Megoldások: más rugó, spiátertömb ki, állítócsavarból vágni.
Van némi gond a sector kerék és a dugattyú első találkozásakor is. Fent a gyári állapot látható, nincs mókolva. A gyári dugattyú végig fogas és minden fog ugyanolyan hosszú. Jól látszik, hogy a második fogba kap bele először.
Pár lövés alatt megkopott, ahogy a 3. is. 
Így nézne ki, ha második fog rövidebb lenne.
Motor tekintetében ne legyenek nagy elvárások. Ez egy alap JG motor, semmi extra.
M4 dimenziókban M16 csőhossz (ami airsoft szempontjából lényegtelen). Klasszikus vs bullpup elrendezés. A bullpupság miatt a pisztolymarkolat és a tustalp közötti távolság fix. Alacsonyabb, rövidebb karral rendelkezőknek nem feltétlenül lehet kényelmes az AUG. Ezért mindenképp érdemes megfogdosni egyet.
Összegzés
Itt ez a futurisztikusnak ható airsoft replika. Sokaknak lehet szerelem első látásra. Azonban a konstrukció miatt csak olyanoknak ajánlott, akik elfogadják a negatívumait és hajlandóak együtt élni vele.
Kiegészítők szempontjából akad hozzá ez-az. Viszont sosem lesz olyan jól variálható, mint az M-széria vagy az AK család.
