APS ASR111
Nem mai csirke az APS ASR111. Kb 2012 őszétől érhető el, így 2018-ban immár 6 éve van a piacon.
Az APS márka döcögősen indult, ha politikai korrektek akarunk lenni. És nagy bukta volt, ha szeretnénk nevén nevezni. Borzalmas megoldások. Úgy gondolták sikerült újra feltalálni a csőbe a lyukat. Könnyen törő spiáter, harmat gyenge motor, könnyen olvadó kapcsoló, gearbox nyúlványából kialakított visszaforgásgátló tengely, gyenge műanyagok, hanyag minőségbiztosítás jellemezte azokat a drága papírnehezékeket.
Erre 1-2 év alatt rájöttek és visszatértek ahhoz, amit már a Maruit majmoló gyártóknak már bevált és javítottak a minőségen.
Ennek a második generációnak ráncfelvarrott (pl silver edge gb) verziója ez a Guardian fantázianéven futó jószág. Nézzük, mit tud, ez az ár ügyileg a középkategória felső peremén tengődő airsoft replika!
A külseje megosztó. Keveréke a 70-es évek űrhajó stílusának és a klasszikus M4 stílusnak. Futurisztikus FPS-en nevelkedett videó játékos scéna lehet a célcsoport.
A fegyver egyik selling pointja a teljesen fém külső (értsd jól).
A klasszikus oldalt képviseli a crane stock. Minősége rendben van. Nem egy sorja tenger, de azért látszanak rajta az öntésnyomok. 
Apró részlet, hogy a tube számozást kapott, így nem kell az érzékeinkre hagyatkozni, hogy hol kényelmes. Elég, ha a számot örökre a fejünkbe véssük.
A képen megfigyelhető, hogy az arctámasz résznél próbálkoztak némi rücskös felület kialakításával, kétes sikerrel.
A válltámasz másodlagos főbb funkciója az akku tárolása.
A tok teljes mértékben a konzervatív M4 vonalat képviseli. Egyedüli kiugró alkatrész a KAC jellegű sátorvas. Nincsenek kétoldalas kezelőszervek, diszkós markolat.
A bolt catch működik, ám ezúttal kicsit máshogy, mint a legtöbb gyártónál. Magától nem akad hátul a zárimitáció. A rögzítéshez fel kell húzni és a gomb alját kell lenyomni, hogy reteszelő elem beakadjon a lemezbe. Blow backes a készülék. Amíg a gombot nyomva tartjuk, addig hátul marad a lemez, amit elengedjük a gb rázkódásának hatására kiold. 
A második fő selling pointja a fegyvernek egyértelműen a blow back. A fent látható lemez fémes csattanással imitálja a valódi zárkeret mozgását. Túl sok visszarúgást nyilván nem érdemes tőle várni, lévén, hogy egy tízen pár grammos vaslemezről beszélünk, amit a dugattyú rángat.
A bezárt hüvelykivető ajtót kinyitja a lemez. A képen látható, felirat "P" és "T" betűje alatt látható kiszögellés nyitja. 
Mintegy átvezetés az absztrakt futurizmusba terpeszkednek a felső sínen ezek a transzformersz jellegű irányzékok.
Teljesen műanyag konstrukciók. Kivéve természetesen a rugókat és rögzítőelemeket. Több ízben multifunkcionálisak. Lehajtott állapotban pisztoly irányzékszerűen "használhatók". Ehhez gyakorlatilag rá kell helyezni a szemgolyót a válltámaszra.
Felhajtott állapotban erőteljesen hozzák a már sokat látott M4 jellegű attribútumokat. Ehhez az APS logót kell megnyomni, a rugós mechanika enged, és felpattan. (Ujjakra vigyázni.) A hátsó irányzék diopteres, két méretű lyukkal csak oldalirányba állítható. A magasság állítása az első tüskén lehetséges.
Az előaggyal megérkeztünk egy alternatív valóságba. Dizájnos(?), ahogy az felső rail elfogy a gázblokk előtt. Érezték, hogy a csíkos űrdizájn nem elég. Kell valami a funkcionalitás oltárára is, ez pedig a modularitás.
A szerkezethez 3db szabadon rakosgatható sín jár. Plusz egy mini afg jellegű izé. Az előagy valószínűleg egy húzott alu profilból lett kialakítva, a sínek spiáterből vannak, az "izé" műanyag.
A sínek modulárisan rakhatóak egyik helyről a másikra és csúsztathatóak előre, hátra kedvünknek megfelelően.
Íme az előagy belső nézete. A railek rögzítője alakosan illeszkedik.
A rögzítést 3db 4-es hernyócsavar végzi, megfelelő intenzitással.
Extra hosszú a csövet rögzítő gyűrű. Ennek minden bordájába beleillik az előagy belseje. Az elfordulás ellen a gázcső küzd. Az előagy rész stabilitására nem lehet panasz.
A kompenzátor dizájnját igyekeztek a replika kinézetéhez igazítani. A cucc érdekessége, hogy mindkét végén mentes. Azokban az országokban, ahol a kötelező a narancs jelölés ide csavarozódik.
Lessünk bele és nézzük meg milyen megoldásokat hordoz.
Kezdjük a csővel. Egyrészt a megszokott réz helyett acél csővel van dolgunk. A végén két horonnyal. Ezekbe o-gyűrű található. Két feladata van. Csökkenteni a vibrációt és hézagolni a külsőcső között. Fokozásképpen az APS úgy gondolta, hogy tele nyomja szilikonzsírral a külsőcső belsejét, így aztán úszik minden a kenőanyagban. Ha egy pormentes hely lenne, a felhasználási területe ezeknek az eszközöknek nem feltétlenül lenne baj vele. Így viszont hosszútávon mocskot csinál. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy további rezgés elnyelést biztosít a csőnek. A két o-gyűrű ellenére sincs kotyogás mentes illesztés a két a cső között.
A kamratéren nincs fene nagy innováció. Ez betudható annak, hogy a 2010-es években a tömeggyártásban megjelent legnagyobb innovációja a H lenyomó volt. Ami meg is található ebben.
Amúgy spiáter öntvény. Felülete silver edge-es, mint majd a boxon látható lesz. Ebben a példányban nem volt öntésbeli probléma, viszont más APS-ben tapasztalható csálén sikerült darab.
Az állítókerék fixen tartására egy kisméretű o-gyűrűt gondoltak. Igazából sosem szerettem ezt a megoldást. Könnyen tönkremegy. Sokkal célravezetőbb és biztosabb, ha a kerék tengelye rövid annyira, hogy szorosan forogjon.
A gumi a keményebbek közé tartozik érzésre 60-70-es közötti.
Szóval Silver Edge. Itt ez a promóvideó:
Az állításuk, miszerint olyan iparági sztenderddé váltak, hogy a konkurencia csak kulloghat utánuk nagyképű túlzás és csúsztatás. Főleg annak fényében, hogy ezzel a brutál innovációval elsőre már megsütötték magukat és kénytelenek voltak vissza kullogni a Marui vágányra.
Szóval van ez a Silver Edge. Ami gyakorlatilag a gearbox felületkezelésre származtatható vissza. Ugyanis ezek az alkatrészek vannak/voltak kevésbé polírozott dobozban is, a legolcsóbb APS M4-ekben.
A szerkezet "megbízhatósága" hozza azt a szintet, ami az átlag gearboxok. 
Nem tartalmaz semmilyen extra csodaszert, amitől szignifikánsan jobb, mint a hasonló árkategóriában lévő replikák boxai.
A képen látható lemezt ráncigálja a dugattyú. A "tarajon" lévő első csavar mögött található a visszahúzó rugója, ami gyakorlatilag neki csattintja környezetének a lemezt. Ennek bármilyen teljesítményre gyakorolt hatása elenyésző, mivel a visszarántó rugó ereje sokad része a fő rugónak.
A dugattyú anyaga ehhez az applikációhoz puha. Nem kell túlzottan sok ciklust végezni, hogy látszódjon, hol kap bele a hajtott lemezbe.
Ehhez a "gyors rugócseréhez" szintén atomjaira kell bontani a fegyver külsejét. Ami tetszett, hogy a tányérkeréknél van egy lyuk a boxon, ahol benyúlva elérhető a visszaforgásgátló. Így nem fog arcon köpni a felhúzott rugó.
A dugattyú bőségesen el volt látva átlátszó szilikonzsírral. A fogaskerekek szerencsére nem tocsogtak a kenőanyagban.
Ez a Silver Edge dolog olybá tűnik, mintha valamiféle kémiai polírozás lenne. A felület simább az átlag gearboxokénál, a műanyag alkatrészek szeretik ezt.
Ennyi innováció mellett az orr rész lehetne kevésbé sarkos, hogy jobban bírja a terhelést. 
Belül ami tetszett:
-Mindkét oldalról csapágyazott a rugó.
-Korrekt fém taplú csapágyas rugóvezető
-A levegős rész megfelelő kompressziót produkált a gyári tömítéskkel
-Igényes műanyag hengerfej, fém o-gyűrűs nózi
Ami nem:
-Spiáter cut off lever
-Gyenge dugattyú
A többi átlagos cucc, míg teszik a dolgukat felesleges cserélni. Sőt ezek a legjobb alkatrészek, mert gyárilag ebbe a környezetbe vannak tervezve.
A motor a ráírt marketig zsargonok ellenére nem nyújt kiemelkedő teljesítményt.
Összegzés.
A külső megosztó. Van, akinek álmai netovábbja ez kinézet, míg a valódiságot hajszolóknak inkább taszító a látvány, amit ASR111 nyújt.
Műszaki oldalról kapunk egy spiáter testes, EBB-s avagy elektromos blow backes M4 származékot, amolyan erős közepes minőségben. A bele tartalmaz tök jó dolgokat, a többi átlagos alkatrész semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint a kategóriájában kapható. A 215€-os árcímke erős felső közép kategóriába sorolja. Ugyan ezt a műszaki tartalmat ugyan akkor 180€ alatt is megkaphatjuk, ha nem ragaszkodunk ehhez a külsőhöz és beérjük egy alapabb ris-es M4-gyel. És ez az az árkategória, ahol egy APS-nek helye van.
Ha egy drágább verzióra vagy kíváncsi itt az Phantom Extremis MKII.
Az olcsóbb ASR104, erre található, bár képek elvesztek a történelem forgatagában.
