A&K MK43
Az A&K nevű kínai gyártó hírnevét leginkább a géppuska replikáival alapozta meg. Ez az a stílus, amiről egyből vágja mindenki, hogy ez bizony A&K lesz. Köztudatba épülése két alappilléren áll, olcsó és hatalmas. Olcsósága nyilván relatív. A géppuska replikák körében értendő, ám ára így is egy felső kategóriása AEGéhez hasonló.
Mivel hatalmas jószágokról van szó, úgy vonzza az egyszeri játékost vagy érdeklődőt, mint szar a legyet. Nem pusztán mérete miatt feltűnő jelenség. Felhasználásának módját a 80-as, 90-es évek amerikai b, c és zs kategóriás akciófilmjei ültették a fejekben. Így egy ilyen szerkezet többoldalról indít támadást az agyra.
A valódi modell nem kicsit volt problémás. Ennek következtében jó párszor áttervezték az idők során és elvileg mostanra sikerült úgy seggbe rúgni a dizájnt, hogy elérjék azt, amit eredetileg szerettek volna. (~60 év csiszolgatás.)
Airsoft szemszögből nézve az A&K M60 (hosszú, "vitenámi") és MK43 (rövid, ez) szellemi elődje a VFC (mint oly sok földi airsoft jónak). 2009 közepe körül lehetett először szert tenni eme replika másolatára.
Az MK43, mint kisebb verzió egy hatalmas dög. 
Habár hosszra nem sokkal több, mint egy sztenderd, 14,5"-os csövű, "klasszikus" M4, tömege és testessége miatt mégsem egy filigrán alkat.
Az M249-cel ellentétben az M60 jóval kevesebb spiáter elemet tartalmaz, ami igencsak jó hatással van a tartósságra. A legtöbb elem alu, kisebb részben acél, valamint ahogy látható a képeken műanyag.
Szóval az anyag választás korrekt, ha azt vesszük, hogy ez egy középkategóriás kínai gyártó terméke. Ellenben az összeszerelés minősége nem sikerült ennyire bravúrosra. Az összes A&K géppuska replika legnagyobb rákfenéje a hanyag összeszerelés. M249 esetében a rengeteg spiáter miatt fokozottan oda kell figyelni arra, hogy még újkorában -mielőtt a lötyögéstől szétkopna- a külső illik rendbe rakni. Atomjaira szedni, menetrögzítőzni és meghúzni minden csavart.
Dobozból kivéve szinte nem volt olyan eleme, ami tökéletesen stabilan állt volna. Hatalmas bálna testében rengeteg a csavar, a csap és a hernyócsavar.
Szétszedve és újra összerakva nem csak a termék élettartamát toljuk ki, hanem játék közbeni minőség érzetet is. Ki szeret egy majd széthulló 7-8 kilós döggel rohangálni?
Említettem a kevés spiáter alkatrészt. A bipod teljes egészében vasból van: lábak, forgáspont, konzol. Nem úgy, mint a 249 esetében, ahol első használat alatt simán tönkre tehető a villaláb.
Szintén lemezből van a szíjakasztó. A háttérben látható "hordfogantyú" nem hordfogantyú! A valódin a forró cső eltávolítását hivatott szolgálni. Esetünk ilyenről ugye nem lehet szó. Szerkezetileg nem alkalmas arra, hogy elbírja ezt a dögöt. A másik ok amiért kerülni kell ezt nagyon kézreálló kiszögellést, hogy a cső gyorscsatlakozós és sem a retesz mechanikája, sem ahová becsatlakozik nem alkalmas hosszútávon az efféle nyüstölésre. 
Az MK43 a műanyagba integrált markolatot kapott.
Az elsőirányzék tüskéje fix.
A hátsó állítható mind a 4 irányban. Kidolgozása részletes, de látszik és érződik rajta, hogy ez egy belépő kategóriás géppuska. Messze nem olyan finoman állítható, mint ahogy azt a képről sejtenénk. 
Rúzsos kis disznó. Így jött.
A tokfedél felnyitva.
Belül látható némi mimitáció, ami a valódi belső szerkezetét próbálja utánozni.
Az adagolótálca is egész részletes. Egy hevederimitációval feldobható az összkép.
A felnyitás gyakorlati lényege, hogy itt férünk hozzá a hop up kamra tárcsájához.
A felhúzókar tulajdonképpen működik. Nincs rugója, ami valamelyik helyzetbe tolná. A piros madzag körül látható két szemölcs, amibe a karban kialakított rugós cucc belekapaszkodik.
Egyeslövést nem tud a replika. A tűzváltókar kétállású, biztosított (lent) és sorozat.
A madzagok alatt a bb-k adagolócsőcsonkja.
A tus és kihajtható része. Gumírozást nem kapott, így a csupasz fém meglehetősen csúszós a vállnál tartva. Felül látható a szíj rögzítésére szolgáló rész.
A gearbox eltávolításhoz szükség van a tus szétszerelésére. Szerám mentesen zajlik a folyamat. A lapos, alakos öntvényt rögzíti. Ki kell húzni.
Így rögzíti a lap a bufferimitációt és egyben nyomja előre a gearboxot. Hátul a zárlyukszerű kivágásba rögzül.
A bufferimitáció belül. Egyetlen gyakorlati szerepe, a tus rögzítése.
Szerszám nélkül a fent látható részegységekre lehet szétszerelni a replikát.
A külsőcső és a közvetlenül hozzá kapcsolódó alkatrészek szétborítva.
A lángrejtő az airsoft sztender -14-es menetű.
Mögötte 2 stifttel rögzül az elsőirányzék.
Alul a gázdugattyú háza látható, ami egy darab 4-es hernyócsavarral rögzül a csőre.
A külsőcső és egy csonkba kerül. Ez utóbbit rögzíti a tokban lévő gyorskioldó. A cső rögzítése a csonkban a cső fogantyújának konzolján keresztül történik, egy hosszabb süllyesztett csavarral. A képen a 3 lyuk egyvonalba esik, ha össze van szerelve. Itt lötyögéstől függően nem árt kihézagolni a csövet.
Mint fentebb láttuk, meglehetősen sok alkatrészből tevődik össze a replika eleje. Ami csavaros, azt mindenképp menetrögzítőzni kell. Dobozból kivéve kb minden mozog.
A géppuska komplett front szettjét 6db 3-as csavarra bízták. Minden csavar alatt található alátét. Esztétikailag ronda, ezért érdemes a fellazulás ellen a már oly sokszor emlegetett menetrögzítőt használni, ezzel együtt elfelejteni az alátéteket.
A cucc fő komponense, maga a tok, ami köré szerelődik az összes külső csetresz egy extrudált és mart alu profil.
A hop up kamra és a gearbox között van egy több feladatot ellátó komponens.
Ide fut be a rugó, amin keresztül a bb-k a hop up-ba kerülnek.
Az alatta látható 3 lábú csatlakozó a gearbox könnyű kiszerelhetősége miatt fontos.
Ennek a bb kapunk a másik feladata, hogy ha nincs benne a cső a replikában, mert épp űber milsimbe toljuk, akkor a rakaszból nem fog gejzírként feltörni a maradék bb. Egy rugós stiftet álmodtak bele. A hop up kamra tárcsája tart neki ellent, hogy ne zárja el a bb-k útját.
3 dolog miatt fos az összes A&K géppuska hop up rendszere. Az egyik és legnyilvánvalóbb a vertikális lenyomó. A másik az igénytelen kivitelezés. Harmadik a hop up gumi.
A lenyomó egy puha csövecske, akár csak bármelyik szabványos normálisan -"keresztbe"/horizontálisan - álló fegyveré. Mivel puha könnyen összenyomódik, így gyakorlatilag alig van állítási spektrum, holott a tárcsa csigájára nézve pont az ellenkezőjére lehetne következtetni.
A vertikálisságának hátránya, hogy kisebb felületen érintkezik a gumi a bb-vel, ezért a hátrányban marad a többi rendszerrel szemben.
A cső előnye, hogy acél. Kialakítása nyers, mondhatnánk akár igénytelennek is. 
Az A&K-nak annak idején volt egy álma, mi szerint új rendszerű hop up gumit hoz létre. Ennek csak az a szépség hibája, hogy kutya nem gyárt hozzá gumit. A gyári pedig finoman szólva se jó. Igénytelen és szar anyagból van. Maga az elképzelés nem lenne rossz. Nem kell kínlódni a gumi szoknyás szájával, helyette tömör körbe.
Kevés aftermarket gyártó van, aki értékelhető kamrát készít. Egyedül a bullgear gyárt értékelhető terméket. Ebben az esetben nem csak fux faktor miatt érdemes egy ilyen kamrában gondolkozni. Megoldja a gumi és lenyomó problémáját is. Így lehetőség adódik, hogy normális gumival és akár flat, r-hop, stb-vel kísérletezzünk.
Hatalmas monolit tömb a gearbox ház. Külsőre nem egyezik meg az M249-ével.
A PKM-mel viszont igen.
"Gyorsrugócserés".
A rugós pillenpánttal lehet kiadatni a végét.
Belül rommá kenve zsírral.
Van benne anyag bőven. A sarkok nem kaptak lekerekítést.
8mm-es, karima nélküli golyóscsapágyakat fogad.
A legjobb a dologban, hogy a csapágyak furatai egyvonalban vannak egymással. M249-nél sok esetben ez nem jön össze az A&K-nak.
A belső alkatrészek nem a technika csúcsát képviselik. Bár manapság a Specna Arms őrületben öröm látni, hogy egy olcsó kategóriás gyártó fém, csapágyazott rugóvezetőt meg tud engedni magának.
Szokásos acél fogaskereket kapunk. Ha nem gyári hibásak, jó pár ezer bb-t át lehet tolni velük a csövön, mire megdöglenek.
A levegős rész kicsivel nagyobb, mint a többi gyártó terméke. Viszont a bore up cuccoknál kisebb. Ez vonatkozik a hengerfej fúvókájára is. Ezért, ha a nózit le szeretnénk cserélni valami fuxosabbra, cserélni kell a hengerfejet is. Ezzel együtt az új hengerfejre kell egy nagyobb o-gyűrű vagy le kell cserélni magát a hengert is.
"Régen minden jobb volt" rovat szerelmesei most indokoltan morzsolhatnak egy könnycseppet. A motor egy tök átlag belépő kategóriás cucc. Az A&K-t a kék seggű, fekete testű, neodímium mágneses motorért zártuk szívünkbe, amit egy idő után nagy sajnálatunkra elhagytak.
Elektro oldalon maradva itt a szörnyeteg bele. Az érrendszer, amelyen keresztül csöpög a szürketestű motorba a kraft. A cucc egyik selling pointja a ROF szabályzás, azaz állítható a motor sebessége. Ezt a célt szolgálja a nagy kék nyákon található alkatrészek halmaza. Ha nincs ilyenre szükségünk, vagy valami oknál fogva megdöglik az alatta látható átkötővel kiüthető a történet.
A potméter frappánsan a gázblokk regulátorának a tekerőjére került.
Első jó pofának tűnik a szerkezet és akár rá is vághatnánk, hogy fasza, akkor ebben elektronik = FET = nem fog összeégni a mikrokapcsoló. Nos, a helyzet az összefog. Ez egy kiegészítő áramkör, aminek egy feladata van, hogy a potméter tekerésével minél több áramot szipkázzon el. Gyakorlatilag egy villamos terhelés. Ami azt jelenti, hogy a ROF a minimum állapotban a legnagyobb, ahogy kakaót adunk az elektronikára elkezdi elszívni és gyakorlatilag hővé alakítani, azt, amit a konnektroból valamilyen formában az akksiba tápláltunk. Ez egy elég paraszt megoldás, de működik.
Ez az rajz szemlélteti a gyári madzagok futását.
Amennyiben szeretnénk FET-et a rendszerbe akkor fenti rajzot kell követni.
Ennél a bekötésnél egy akkuról megy a gearbox és a tár. Tárnál megmarad a manuális és automata adagolás. Tehát, egy külön kapcsolót kap a tár motorja, így manuálisan, pl tárazásnál fel lehet tekertetni vele szerkezetet. Lövés közben a tár motorja szintén megy, hogy ne szűnjön meg az adagolás. Betárazáskor érdemes kb 3/4-ig feltekertetni vele rugót, utána lövés közben még tekerődik.
Zöld cordura szerű szütyőben lakik a motoros rakasz.
A vasra felül egy fixre varrt hevedert kell bújtatni, amit alul egy tépőzárassal rögzítünk.
A felül lévő, szélesebb egyrészt a tárat fogja, másrészt a lőszerimitációt fogja.
Mire gondolhatott a költő, amikor kitalálta, hogy a legalulra rakja az üzemmódváltót. A szütyőn semmilyen kivágás nincs, eltávolítani és benyúlni igen macerás. Főleg, hogy a fegyver akksija ide kerül. Ráadásul egy jack csatlakozót is álmodtak rá, aminek a másik végét nem mellékelik a dobozban. Ezzel gombnyomásra lehetne aktiválni a tárat.
Műanyag lapok merevítik belülről az anyagot. Az alsó ringlin a víz(?), felül az adagolórugó távozik.
Belül egy meglehetősen szokványos high-cap tárat találunk. 
Minden mozgó eleme szabványos a legtöbb tekerős tárral.
Fő különbség, hogy ennek is van egy gearboxa. 
A motor pár fogaskeréken keresztül tekeri fel a bb-ket.
Túlhúzni nem tudja a rugót. Annak idején jól megálmodták a Maruinak, hogy egy szimpla teljesen felhúzás esetén racsnisan arrébb ugrik a rugó vége, ahelyett, hogy eltörne.
Összegzés.
Ez egy remek géppuska. Ha úgy tekintünk rá, hogy a pénzünkért nem egy készterméket kapunk, hanem egy nagyjából összetákolt alkatrész halmazt, amit valakinek be kell fejezni. Atomjaira kell szedni és újra összerakni. Ha van rá lehetőség a gyári kamrát kukázni és egy bullgear-t venni bele.
Anyag felhasználás szempontjából sokkal jobb, mint ennek a márkának az M249 modellje. Jóval kevesebb spiátert tartalmaz.
Ergonómiailag a bal oldalon elhelyezett rakasz egy katasztrófa. Kár szépíteni útban van. Az MK43 hosszra nagyon hasonló, mint egy klasszikus M4, viszont jóval testesebb. Az átlag airsoftosnak sok kakaót kell meginnia egy ilyen jószág órákon át tartó vonszolásához, amit tetéz a jobbkezeseknek képtelen helyen elhelyezett rakasz.
A legolcsóbb helyen 235€-nyi pénzért vehető meg, ez felmegy egészén 400+ig. 235-ért ajándék árban van, de azt is látni kell, hogy van vele utólag munka bőven.
