2011-et írtunk, amikor az első hírek szállingózni kezdtek, hogy VFC új AEG-en töri magát. Fél évvel később (2012) meg már kapható is volt az első adag XCR AEG.
Az első linken lévő plakáton legendaként aposztrofált jószág az egyszeri airsoftos számára pont nem mond semmit. Ez nem egy M4 és nem AK variáns akárhányadik iterációja.
Kevés kutakodással kideríthető, hogy az XCR-t a Robinson azon a tenderen indította, amit végül, annak idején a SCAR nyert meg. Szóval, ha nem ők nyernek, akkor most a videójátékok talán ezzel a durrantóval lennének tele és akkor mindenki vágná mi is ez.
De nem így lett, megbukott időközben a prodzsekt, kizárták.
Erre "siker sztorira" csapott le az airsoftipar. Ezen belül, nem is akárkik, a VFC.
A VFC-ről ugye, tudjuk, hogy felsőkategóriás játékpuskákat állít elő. Így ennek megfelelő az árazás és felhasznált anyagok minősége.XCR-ből létezik az M és L verzió. Airsoft megfelelője, csak az L-szériának van. Tehát az kisebb kaliberű verziók replikát kaphatjuk meg. Ebből is a Micro verzió látható a képeken, a legkisebb családtag.
A tok legnagyobb része alumíniumból készült, ami elvárható ebben a kategóriában. A masszívságot egyedül az upper és lower közötti lötyögés árnyékolja, mi nem túl örvendetes. Mentségére legyen, hogy vertikálisan nincs kotyogás, kizárólag csavargatás hatására.Felületkezelésként feketére anodizálták a tokot. Kapható még barnában. Licenszelt termékről van szó, ezért az eredetihez hasonlító feliratok találhatók rajta. Tipikus M4 részlet a tárakasztó. Ennek az alkatrésznek van egy nagy hibája, miszerint tár berakáskor kissé meg kell nyomni, hogy a helyére csússzon a tár. Ennek az az oka, hogy a belülről, ahol rámpásnak kellene lennie, van egy horony, amibe a tár közeledő éle megakad. Pár mm-rel kintebb hézagolva az akasztót megszüntethető a baj.

Habár sok tekintetben M4-es vonásokat tartalmaz, akárcsak az igazzy ez is replika is igencsak különbözik műszakilag. A tűzváltókar 90°-ban fordul, 45°-nál van az egyes, vízszintesen  biztosít. Dobozból kivéve nagyon szorult a kar. Az az egy nagyobb csavar rögzíti a tokhoz. Belül pedig kar anyagából kiálló csap mozgatja a selector platet. Ez a csap hosszú és összeszorul a gb oldalával. Ha ez megszűnik második fázisban a csavart annyira meg lehet húzni, hogy gyakorlatilag nem mozog a kar.

Jó nagy kübli felhúzókart álmodtak rá a Robinsonnál.Ebbe belekapaszkodva nyílik a zárimitációs lemez és felbukkan a hop up kamra. Az elsütőbillentyű tövében található egy kétoldalas gomb, amit lehúzva előre engedhető a blokkolt lemez.
A szerkezet működése nem olyan kifinomult és olajozott, ahogy azt az ember várná egy "drágapuskától".A válltámasz egy zsanéron forog. Kellően masszív. Van egy minimális a rögzítő mechanikából adódó kottya.
Ehhez a rövid verzióhoz, rövid válltámaszt csináltak.
Azért, hogy az ember arca ne fagyjon oda egy szivacsot alkalmaztak.A tokot, az elsőt stift kinyomásával lehet előrecsúsztatni. Ahogy a képen látszik egyből egy adag Tamiya csatlakozóval találkozunk.
Ha találunk olyan rúd lipót, ami befér ide opcionálisan hanyagolhatjuk a külső akkudobozt.Ha nem, akkor egy PEQ dobozt nem árt beszerezni, hogy legyen miről hajtani a jószágot. Gyárilag nem jár hozzá.Egész jó minőségű KAC Micro irányzékokkal csomagolták a replikát.A külsőcső és a hop up egység. A monolitikus tokból egy imbusz csavar oldásával kiszerelhető az egység.
Ahogy mélyebbre ásunk a VFC XCR-ben láthatjuk, hogy nem a szokásos M4 belsővel van dolgunk.
Egyedi a hop up kamra. (Sajnos a belsőről készült képet elvitte a cica.) Tárcsás felépítésű, amit alapvetően szeretünk. Kidolgozás remek. Finoman és pontosan állítható a lenyomás mértéke.
A cső sztenderd AEG cső, rézből. A gumi normál dudoros, kissé sorjás szájjal, puha, kb 50-es keménységben.A történet teljesen egyértelművé válik, amikor a gearboxot szemléljünk. Teljesen egyedi meghajtó egységet tervezetek az XCR-be.
A selector plate acéllemezből került kialakításra. Előre-hátra csúsztatja a tűzváltókar, ám ami a dolog pikantériája, hogy a cut off lever egyben a biztosító is. A kapcsoló csúszkáján felül van egy bütyök, amibe bele akad az egyeslövés alkatrész megszakító nyúlványa, így blokkolva az elsütőbillentyű mozgását.Split dizájnnal dolgozik. A felsőrészben a levegős, alsóban a fogaskerekek foglalnak helyet. Mind e mellett külön egységet alkot az eb és a kapcsoló, tehát az elektromos rész.
A szétszedés vagy realisztikusság szempontjából nincs jelentősége ennek a megoldásnak, mint pl az ICS M4 esetében.
A belső szokásos V2/V3-mal kompatibilis alkatrészekből áll. Ebből egyedi a nózi hossza.A kenőanyagot nem vitték túlzásba -hál' istennek-.A felső rész kialakítása nagyon honsít a V2-höz, azzal a különbséggel, hogy a tetején lévő csavaros tarélyos részt lecserélték egy fém kapocsra. Mindegyik sarkot lekereítették, ám a túl sok anyagot nem enged meg ez a fajta elgondolás. Egy nagyobb "fémesítéses" hadjárat (henger+dfej) fatális következményekkel járhat az orrot illetően.
Alul 8mm-es acél csapágyakat ragasztottak(!).
Elektromos oldalról a rendszer nagy hátránya, hogy iszonyatosan kevés hely van a vezetékeknek. Ezért igencsak okosodni kell, hogy valamivel vastagabb érpár beférjen.A nózi hossza megtalálható a nózi táblázatban, de cseréje gyakorlatilag felesleges. A műanyag alkatrész o-gyűrűs.
A fogaskerékszett nagy örömünkre már nem az önhézagolós borzadállyal került beszerelésre. Ha a rendszer gyenge pontjára kéne rámutatni, a dugattyút említeném meg. A polikarbonát  sajnos erre a felhasználási területre nem a legjobb választás. Bizonyos kenőanyagokkal nem jön ki jól és a dugattyú jellégből fakadó terheléseket sem szereti hosszútávon. Jellemzője, hogy a fej mögött bepókhálósodik az anyag és egy idő után leszakad.Ha megfigyeltük, a replikára a legalpabb A2 pofájú markolatot hegesztették. Hogy ez kompatibilis legyen a gearboxszal változtatni kellett a terveken. Ezért sem a markolat, sem a motor nem kompatibilis az "M4"-gyel. A motor közepesnyakú. Ebből van utánpótlás bőven. Ez a fekete testű szerkezet normál, ferrit mágneseket tartalmaz. A tekercselését valamivel gyorsabb tempóhoz igazították. De, se nem kiemelkedően erős, se nem gyors.

Összegzés.

A VFC XCR ára meglehetősen változó, 245€-tól 400+€-ig terjedő skálán mozog. 250 körül ez egy szép, minőségi és nem túl drága, full markingos, licenszelt replika. Nincsen rózsa tövis nélkül, ennek is akad pár hülyesége dobozból. Pl: lötyögés, tárakasztó, tűzváltó.
Műszakilag teljesen különbözik bármely eddigi AEG-től, viszont jó, hogy a belső alkatrészek döntő többsége csereszabatos a V2/3-mal.

Ha számodra is érdekes a blog és úgy gondolod, hogy megéri, hogy havi egy sajtburger árával támogass, sokat segítesz a megjelenő tartalmak készítéséhez.
A patreon támogatók az itteni megjelenés előtt olvashatják a legújabb bejegyzéseket.