Az LCT mindig is erős volt a ruszki vonalon, nagyon sokáig csak az AK szériát ontották magukból egész sikeresen. Ha valaki full-full acél, minőségi airsoft fegyverre vágyott erősen ott van az alternatívák között. Trónját az E&L ostromolja, lentebbről a ForceCore nyúljt jóval olcsóbban alternatívát. Ám a korábbi években sem volt épp könnyű labdába rúgnia a VFC mellett. Bár ez utóbbi márka sokkal realisztikusabb AK replikákat gyártott, valamilyen okból kifolyólag nehézkes és mára lehetetlen a beszerzése. Tőlük jobbat AEG vonalon csak a Real Sword tud realisztikusság szempontjából, viszont náluk csak a népi Kína AK koppintása vásárolható. Az LCT azonban számtalan AK változat után belefogott valami másba. Ennek eredménye a VSS Vintorez, az AS VAL és jelen bejegyzés alanya az SR-3M. Míg az első kettőnek akad alternatívája (NPO, G&G, King Arms), addig az SR-3-nak nincs. Így jelenleg a piac egyetlen csúcsát jelenti ez a replika. 

Nagyom vegyes érzésekkel gondolok erre a fegyverre. Egyszerűen a Yick Fung Globalnál, azaz a Classic Armynál, mintha megállt volna az idő. Pedig pár éve megújultak és úgy nézett ki, visszateszik magukat arra a polcra, ahol régen, 2005 környékén voltak. Ezt a márkát akkoriban a Tokyo Marui mellé tették a fejek, igaz nem is volt ilyen választék és az áruk is hasonlóan alakultak. Előnye akkoriban a fémtokozás és a "tuning" (a Maruihoz képest, pl: acél fogaskerekek, ventilált dugattyúfej) belső volt. És ez a fegyver is olyan hatást kelt, mintha még mindig abban a korban járnánk. Valahogy a felhasznált anyagok, a felületkezelés, az alkatrészek formája, illesztése mellett elhaladt az idő. Egy bő 100e ft-os fegyverről beszélünk, csak sose tegyünk mellé egy gen 1. E&L-t avagy ForceCore-t, ami jó 30%-kal olcsóbb. A CA fegyverek valamilyen módon licenszelve vannak. Az AK széria egy amerikai gyártó, az Arsenal termékeit utánozza. Ezért kőruszki fanatikusok kerülik. Másrészt a paletta többi modellje, hordozza azokat a jegyeket, amitől fegyver kinézete egy orosz utánzathoz képest eléggé csoffadt látványt kelt.

A 2006 körüli első nagy airsoft bumm, egyik sláger terméke a JG G36 család azon belül is a C, legrövidebb verzió. Sikere máig töretlen, a robotzsarus forma sok PC-n nevelkedett fiatal és kevésbé fiatal szívét megdobogtatja. Emlékszem 2003 körül, amikor először találkoztam az airsofttal bennem is nyomot hagyott a futurisztikus, szögletes formavilága. (Bár annyira nem, hogy ilyen legyen az első AEG-em.) Akkoriban természetesen csak a Tokyo Marui gyártotta, majd később megjelent a JG kínálatában is. Azóta is szép számmál nyúzzák a játékosok. A modell paletta bővült, már rengeteg féléből válogathatunk és több gyártó is kínálja. Kiegészítőkből sincs hiány, bár tény, hogy nincs annyi, mint a két legnépszerűbb, AK és M4 platformnak. A JG egyértelmű előnye az ára és a stabil Marui alapok. Ha valaki olcsón szeretne belekóstolni a hobbiba, a Cyma AK-k mellett a JG G36-ot ildomos ajánlani. Népszerűségét mi sem jelzi jobban, hogy az ős, magyar airsoft fórumon, a softairen külön topikot hoztak létre rajongók. Rengeted információval, érdemes olvasgatni.

Aki szokott webshopokat böngészni, biztos találkozott már a Lonex márkával. A tajvani cég elsődlegesen alkatrészgyártással kezdett a piacon. Termékeik erős felsőközép kategóriát képviselik minőségben. Az iparág átlagos, olcsó minősége felett teljesít. Az igencsak fapados honlapjuk szerint a '80-as években kezdték műanyag fröccsöntéssel. Elmondásuk szerint a fókuszt a minőségre helyezik. Olybá tűnik az alkatrészek gyártása mellett úgy döntöttek belevágnak az AEG-ek világába is. És mivel is lehetne jobban nyomot hagyni, mint az AK- és M-szériával. Ennek egyik eredménye ez a kis gyösz. Egy alapjaiban Marui rendszerre épülő, de meglehetősen sokat módosított, műanyag fantazmagória (a szó jobbik értelmében).

A márka 2013 körül jelent meg. Az EU-ban a Gunfire nevű lengyel webshop teríti. Mivel ők nagykerként is működnek, nem nehéz összerakni a képet, hogy jelent meg sok, kisebb helyen is. A marketing valami zseniálisan sikerült. Úton, útfélen belebotlani. Ha a különböző infócserélő felületeken valaki n+1-edjére is felteszi a kérdést, hogy milyen, már is vágja rá a többség, hogy fasza. Pedig lehet, hogy még csak webshopon látta. Ár/érték bajnoknak aposztrofálja magát a márka és Gunfire is. Jelszavuk a páratlan minőség. Az oldaluk szerint anodizált a tok, ami csak azt jelentheti, hogy valamilyen aluötvözetből kell, hogy készüljön. Gyorsrugócsere, mint központi vevőcsalogató elem jelen van. Kétféle verzióban is. És nem utolsósorban iszonyat széles palettával tarolták le a piacot. Mind az M-széria valamelyik iterációja. Az örökzöld sláger. De tényleg annyira jó, mint ahogy azt be akarják állítani?

Cyma nevet a játékosok éveken keresztül az AK variánsokkal azonosították. Ez volt a főcsapás irányuk. Mellette futott az M14 széria, Marui platformon. Majd sok AK variáns, olcsó M14 után következett az AR15 család, P90, egy kis G36, villany SVD-k (Real Sword alapokon) és jelen bejegyzés tárgyának családja, az MP5. A széria két verzióban jelenik meg. EBB, azaz a dugattyú mozgat egy koloncot, ami a visszarúgást imitálja és az EBB mentes, klasszikus verzió. Ezek rendre CM.049 és CM.041 kódnéven futnak. Ugyanakkor (ismét) ketté válik az MP5 család. Szerkezetileg az MP5K/PDW belülről más, mint a teljes méretű MP5-ök. Ebben a V2 helyett V3 gearbox lapul és a hop up kamra kialakítása is eltérő. Jelen bejegyzés tárgya az H&K MP5K másolata. Másik verziója az MP5K-PDW. A főbb különbségek az oldalra hajtható válltámasz és a csővégén lévő hangtompító adapter (+lángrejtő). Valamint ~30€-nyi differencia.