Ha ICS M4 akkor egyből a kétrészes gearbox kell, hogy beugorjon. Ezzel az innovatív megoldással dobta piacra M-szériás replikáit a taiwani gyártó kb 2004-ben. Akkoriban a Maruitól eltérően vonzó volt a fém test és tárcsás hop-up kamra megoldásuk. Mely később világhódító útjára indult. A recepten ma sem sokat változtattak. Megvan mindkét attribútuma a fegyvernek. Annyi változott, hogy megjelentek az ICS M-ek műanyag tokozással árügyileg az alsó polcokon. Jelen belelesés tárgya ugyanakkor nem az economy verzió, hanem a fémtestes "top" kategória.

A fegyver neve elég ázsiaira sikerült, felsorolva az összes selling pointját a terméknek. Raktári néven ICS-127.

A fegyver jobb és bal oldalán a szokásos M-szériás kezelőszerveket találjuk meg. Kézbe fogva masszív benyomást kelt a fegyver. Nincs nyiszogás, lötyögés. A felületkezelés mattabb selyem fekete.

Eredetire hajazó markingokat ne keressünk rajta. Vélhetőleg nem sikerül licenszelni vagy beszállítani olyannak aki birtokol bármi ilyet. Régidőkben az Olimpic Arms logókat használták. A test egyéb iránt alu öntvénynek néz ki.

Elég kritikusan állok ehhez a replikához. Ugyanis ez egy felsőbb polcra pozicionált termék. Mivel az airsoft a valóság modellezése, makettezése egy ilyen helyre tett terméknél joggal várunk el minél élethűbb pontosságot. Az első csalódást a RIS okozza. Öntvény. Ronda. A sínek csavarozva vannak. A legkisebb illúziót az előagy pici kotyogása okozza.
A deltaring Marui pofájú. A külcsőcső kétrészes, ami nem túl örvendetes, de gyártás szempontjából olcsóbb előállítani. Kamu gázcső nincs...

Az első irányzék szintén öntvény. Nem mozog, nincs baja. A szíjakasztót egy hasított stift tartja.

A második optikai sokkot az upper receiver okozza. 3 részes, tudjátok, mint az első műanyag Maruik vagy még inkább emlékezetesebb JG első műanyag testes szériája.

Szintén nem túl szexi a csavaros tárkoldó. A kamu elsütőstift imitációk a testbe vannak rajzolva.

Az első irányzékot egy jókora 4-es hernyócsavar rögzíti. Az ICS nagyon helyesen jellemzően kék menetrögzítőzve.

A tus egy crane stock jellegű izé. Valszeg ez a licensz para áldozata.

Belül elsőre fura látvány fogad. Egyrészt két csavarral bontható a hátulja. Ami olyan szempontból jó, hogy nem törnek el a fülek, amik a többi ilyen jellegű tuson rögzítik a végét. Rossz, hogy szerszám kell a szétszedéshez. A dolog másik oldal, hogy nincs Tamiya vagy T-csatis madzag. Egyszerűen csak ez van. Ehhez lehet venni a beleillő Ni-Mh akkut. És kész.

Előnye, ahogy majd a lentebbi képeken is látszik, hogy nincs vezeték csavarodás, beszorulás. Ugyanis belül egy sínt alakítottak ki, amin csúszik a két rugóval feszített érintkező. Hátránya, hogy vehetünk egy teljesen egyedi, specifikus akkut.

Szemügyre véve a hátsótraktust értelmet nyer, miért kellett meghosszabbítani a lower hátranyúlását. A split gearbox miatt a tube nem csavarozható fel a rugóvezetőre, mint általában az ilyen replikáknál. Ezért alulra kellett egy hatalmas csavar, hogy kibírja az erőhatásokat. Habár a dolog elhagyható lenne és VFC mintára a közdarab a lower része lehetne, amiben szintén ott menet. Kacifántos megoldás. A közjáték kedvéért a csúszó kontatos megoldás egy kis Tamiyával csatlakozik a fegyver "agyához".

Agy vonalon tovább haladva, a kapcsoló szokványos V2. Az elektromos biztosító egy rézlappal gyárilag át van kötve. Rugós érintkezők szintén megmaradtak. Elektromos hatékonyság oldaláról nem túl jó megoldás. Ha már nem sikerült egybe legyártani, legalább forrasztották volna össze. Persze az drágítja a gyártást.

A motor nem túl erős mágnessel rendelkezik. A két pólus át van kötve egy diódával, illetve össze is van forrasztva. Egyébként 7,4-es lipóval meglepő vehemenciával mozgatja a boxot. 11,1 felesleges.
Gyárilag 343 fps-t produkált dobozból. Mondhatnánk, hogy ilyen sebesség mellett lehet is gyors egy gyengécskébb motorral. Viszont a tömítéseket rendbe rakva, kamrát rendesen kitámasztva, Slong szettel 415 fps-t mutatott a kronó a gyári rugóval.

A hop-up kamra egyik különlegessége a fegyvernek. Egyáltalán nem Marui szabányos. Gumi, lenyomó, cső kivételével. Alapvetően szeretjük a tárcsás kamrákat. Jobban mint a fogaskerekes megoldásokat. Ez abban különbözik a megszokottól, hogy a lenyomókar két részből áll. Finoman, tág határok között állítható a benyúlás. Érdekessége a dolognak, hogy csőközpontosító-gyűrű nem réz, hanem gumi. Az o-gyűrű a képen, a csövön kialakított horonyba illeszkedik. Nem kedveltem meg ezt a megoldást. Jobb egy passzentos fém karika, ami mozgás mentesen kitölti a teret, mint egy rugalmas gumi gyűrű. Stabilitás = pontosság.
A hop-up gumi puha, kb 50-es keménységű. Normál kialakítású lenyomóval. Minősége jónak tűnik. Alapos zsírtalanítás sokat segít rajta.

Fent egy Shooter tárcsás M4 kamrával látható. A gearbox kialakítása miatt van szükség más formájú kamrára. A gyári nem helyettesíthető mással.

A cső alumínium, feketére eloxálva. Kidolgozás egész szépre sikeredett.
A 272mm hosszú cső meglepően kevés mocskot tartalmazott. Ez az valószínűleg az eloxálás eljárásának köszönhető, hogy nem marad a csőben semmilyen polírozás vagy csak simán húzás, fúrás utáni anyag.
Belső felülete szép, homogén. Felesleges cserélni.

A gearbox mint már párszor beharangoztam kétrészes. A fegyvert a hátsó pin kihúzásával lehet kettéborítani, mint realsteel rokonát. A realisztikusságot legalább ezzel ellensúlyozza némileg. A felső rész egyébkét jóval több spiátert tartalmaz, mint egy sima V2 box esetében. Ez által jóval masszívabb. A cucc fícsöre, hogy forward assist itt nem csak kamu. Hanem funkcionális kamu, ugyanis előrenyomva feszteleníti a rugót. Ennek egyrészt akkor vesszük hasznát, ha eltesszük a puskát, ami így 100%, hogy nem marad felhúzva. Illetve szétszedésnél jó ha nem fogazzuk meg a dugattyút.

A box alsó része -mondanom sem kell- tartalmazza a levegős részek kivételével az összes egyéb mechanikai és elektromos alkatrészt. Itt megfigyelhető a fesztelenítő nyúlvány ami a visszaforgás-gátlóé.

A hézagolás meglepő módon gyárilag jó volt. És nincs agyon kenve.

A gearbox ház alsó-felsők összeillesztve a következőképp néznek ki. Jó hír a csapágyak masszívan állnak a helyükön.

A gyári belépési szög egyáltalán nem tökéletes.

Belsőségek fronton vegyes kép. Főleg levegős oldalról érheti szó a ház elejét. Elég fapadosak ebbe az árkategóriába.

Nózi: egyszerű műanyag, nincs tömítő gyűrű benne.
Hengerfej: műanyag, egy o-gyűrűvel. Egy kis teflonszalagozás nem árt neki.
Henger: 3/4-es réz, belseje rendben volt.
Dugattyúfej: alapvetően műanyagból van, de a menetet egy beleragasztott rézbetét hordozza. Ami nem lenne rossz, ha normálisan meg lenne oldva. Normálisan meghúzva a csavart (nem megtépve!) sikerült kirántani a betétet a műanyagból... Legalább csapágyas.
Dugattyú: puha műanyag végig fogas.
Rugó: egész combos darab, változó menetemelkedésű.
Rugóvezető: szánalmas, puha műanyag, egyszál gagyi csavarral a seggében... A vége ráadásul olyan vastag, hogy a rugó szorul rajta.
Tappetplate: egyedibb kialakítású, szintén puha műanyag. Teszi a dolgát.

Fogaskerekek: porkohászolt acél. Semmi extra, delayert se kapott. Alap, 18:1 áttételű. Tetszett benne, hogy egyenesen futnak, nincs bennük nyolcas.
Cut off lever: spáter, acélnak örülnénk.
Visszaforgás-gátló: egyedi kialakítású, a fesztelenítő miatt.

Fura pók ez a fegyver. Egyfelől lehetne belőle egy egész jó képet mutató, sok okos műszaki megoldást felvonultató fegyver. Amit másfelől agyon csapnak a részletek. Műszakilag stabil cucc, félreértés ne essék. Vannak hibái, talán több is mint amennyi ebbe az árba beleférhetne. De ha szigorúan a használhatóságát, műszaki alapját nézzük, jó cucc. Az összeszerelés minősége szintén rendben van. Nem nyeklik, nem nyaklik.
Ha valaki elfogadja csúfságait és megbarátkozik vele, sokáig hű társa lehet játék csatamezőkön.

Ha számodra is érdekes a blog és úgy gondolod, hogy megéri, hogy havi egy sajtburger árával támogass, sokat segítesz a megjelenő tartalmak készítéséhez.
A patreon támogatók az itteni megjelenés előtt olvashatják a legújabb bejegyzéseket.