VFC VR16 M145 Classic
A VFC VR16 M145 Classic egy nagyon jó AEG a maga nemében. Tulajdonság halmazi olyan unióban egyesülnek, ahol a konkurenciának fel kell kötnie a gatyát. Mind külsőre, mind belsőre kiemelkedő az, amit a taiwaniak összehoztak. Ha régebbi belsővel érkezne, nem lenne ennyire őszinte a mosolyom. Ám, nem így történt.A VFC-ről tudjuk, hogy egy olyan cég, akik a lehetőségekhez képest szeretnék a legtöbbet kihozni a termékeikből. Ezt a dolgot már megfejtettük a VR16 fuxosabb (Sabre Assault) verziójában vagy épp az ős HK416-ban. Mindenképp érdemes elolvasni a VR16 cikket, 90%-ban egyeznek a dolgok a most taglat M145-tel.
Az M145 a VFC legolcsóbb, belépő M-szériás AEG-je. Számszerűleg 250€ körül járunk. A nem túl csicsás kinézet és az ár, ami miatt sokan nem is ismerik és merik választani. Pedig ez egy kitűnő alap.
A drágábbakhoz képest a külső esett a spórolás "áldozatául". Ám, a belső és az összeszerelés minősége ugyanúgy magas színvonalat képvisel, mint a majd kétszer ennyibe kerülő modellek esetében.
Szóval spórolás. Mint látható nincsenek csili-vili alkatrészek. A legalapabb M4-ről van szó, amit csak kapni lehet. Így érthető a Classic jelző. A 145 a csőhosszra utal, colban. Tehát 14,5"-es a cső, ami a "normál" M4 hosszt jelenti. Létezik a CQB verziója, aminek M105 a neve, a matek megfejtés ugyan az.
Ha keresni akarunk a klasszikustól eltérő motívumot, akkor a hátsó irányzék, ami nem illik a képbe. A sztenderd hord fogantyú helyett az LMT L8A kópiáját láthatjuk. Kevesebb anyagból van, így olcsóbb gyártani. Illetve meg van az az előnye, hogy red dot pakolható elé.
Dobozból a fegyver iszonyatosan egyben van. Az alkatrészek többsége alumínium. Nincs spiáter külsőben. Acél: kötőelemek, a tube kontraanyája, a tokot lezáró lemez, hand guard cap, foward assist gomb, hüvelykivető ajtaja és a lángrejtő.
Aki már látott M4-et és odafigyelt a részletekre láthatja, hogy nem sok extrát rejteget a külsőcső. A csövön a lépcsőzetes rész, az M203 gránátvető konzoljának fogadására került kialakításra. A gázblokk/első irányzékot két acél stift tartja és a szíjakasztó alatt egy 3-as hernyócsavar fixálja biztosra.
Az irányzék mögötti hand guard cap ennél a replikánál nem fog elszabadulni, hátulról a cső tartja.
A cső másik érdekessége, hogy autentikus feliratokkal látták el. A lángrejtőt meghúzva pont jó helyre esik minden. Nem kell mókolni a hernyócsavarral, mint sok más gyártónál. 
Az a fránya "gázcső" megint nem sikerült valami esztétikusra. Ideálist imitáló esetben a csőnek be kéne futnia az upperbe a deltaringen keresztül. A deltaring nem túl realisztikus kialakítású, nem tud átmenni rajta a cső.
A helyzet az, hogy a VFC régóta a kétrészes külsőcső megszállottja. Amit alap esetben nem szeretünk. Mert a legtöbb ilyen megoldás olcsó, puha anyagokból készül. Gyártás szempontjából érhető a dolog olcsóbb legyártani rengeteg a tokba passzoló egyen darabot, aztán a piac kénye, kedve szerint variálni a végeket. Annyiból jobb a VFC megoldása, hogy a csatlakozó felületek pontosan illeszkednek már csavarozás előtt és van falvastagság, hogy kellően merev legyen. Ennek ellenére nem árt beragasztani/bemenetrögzítőzni a csatlakozó elemeket. (Erre a gyárban is gondoltak, nem árt újra gondolni. :) )
Klasszikus műanyag előagy mindkét fele ugyanolyan, mindegy hogy kerül fel, szimmetrikusak. Hőpajzs nincs bennünk. Így a gyakorlatban lenne hely az akku számára, a VFC úgy döntött, hogy a jóval kevesebb helyet kínáló tube-ba fogja vezetékelni gyárilag a gearboxot.
Valósághű markingról ne is álmodozzunk az olcsó szériában. Ha erre fáj a fogunk a VFC gyárt licenszelt replikákat: KAC, H&K (Umarex), SIG (MCX, Cybergun), Robinson Armament (XCR).
A VR16 sorozat a gyár saját fantáziája, ahogy a rajtalévő logó is.
Mint említettem a tok aluból van. Tüzetesebben szemlélve igen csak részletesen kidolgozott. A felületkezelés matt, porfestett jellegeket mutat. Olcsóbb megoldás, mint anodizálás.
Az upper és lower között nincs kotyogás, úgy áll, ahogy annak lennie kell.
Korrekten kidolgozottak a kamu stiftek. Realisztikus a tárkoildó gombja. Nincs ronda kereszt- vagy imbuszfejes csavar.
A VFC A2 markolatának dimenziói egyediek. Nincs még egy gyártó, aki normálméretű AEG motorhoz ennyire vékonyra tudta volna megoldani, hogy minél inkább hasonlítson az eredetire. (Egy jobb AEG alternatíva van, ha markolat vékonysága a fontos az ARES slim motorjai és markolatai.)
Annak idején a VFC vezette be a működő bolt catch-t. A felhúzókar hatra húzza zárimitációs lemezt, ami megakad. A gombot megnyomva egy rugó előre húzza. Gyakorlati jelentősége nem sok van, játékos részlet. A hop up tárcsáját mögötte találjuk.
A hüvelykivető ajtaja is másabb, mint a legtöbb AEG-ben. Próbál hajazni az élesre úgy, hogy közben még zárható is maradjon. A zárhatóságot leszámítva a G&P rendelkezik még hasonlóval.
Az alkatrész acélból van. A zárszerkezete alakosan rögzül. Nincs csavar, ami kilazul és játék közben elvész az egész zárral egyetemben.
Az LMT hátsóirányzék gyakorlatilag egy csonkolt hord fogantyú. Ugyanúgy állítható mind a 4 irányba. 2 dipoteres nézőke közül választhatunk (airsoftban tökmindegy).
A tus a szokásos 6 pozícióban állítható. Lötyög, ami inkább fícsör, mint bug, az éles is hasonló attribútumokkal rendelkezik.
Egy pontos szíjat kedvelők csalódni fognak nincs ilyen kialakítás gyárilag a fegyveren. 
A realisztikusság előtérbe helyezve a praktikusság szemben, lehetne a kép címe. Az akksi számára a tus nem nyújt semmilyen helyet. Így csak a tube-ba rakható megoldások jöhetnek szóba, ha az ember nem vezetékeli előre. a tube-ot lezáró alkatrész imbusz csavarral pattintható le és fel. Ami macerás, mert miden akksi ki- és berakáskor le kell venni a tust, mindig kell szerszám, be/ki az akksit, vissza a tust. A hely meglehetősen limitált, kb 1200mah-s lipók férnek be.
Belsőségek tekintetében kevés újdonság van, amit ne énekeltem volna meg már a Sabre Assault modellnél. Így aki részletekre kíváncsi ott elolvashatja. Most csak a különbségekre koncentrálunk.
Hop up-nál nincs változás a drágább verzióhoz képest. Szögre minden megegyezik.
Az elsütőbillentyű formája az egyetlen különbség ebből a szemszögből.
A Sabrénál még egy menetes betétbe csavarozódott a tube. A Classic verziónál a rugóvezetőbe. 
Maradt a fegyvert rommá szedős, gyors rugócsere.
Sorozatszám és garancia matrica minőségi termék benyomását kelti (és az is).
A meghajtó egység kenőanyaga a sárgás helyett fehér lett.
Az ötvény ugyan olyan. Beragasztott 8mm-es golyós csapágyak.
Belső alkatrészek terén sincs új a nap alatt. Továbbra is igényes képet festenek a gyári komponensek.
Ha a játékosok kérik, meghallgattatnak, -túl sok idő elteltével- Mr. Vega cselekedteti népét. Akár hány review-t olvas az ember a VFC terméknél mindenki baklövésnek tartja az önhézagolós agyrémet. Az új VFC boxokban végre kicserélték normális távtartókra, nem kell utólag mókolni. A sector kerék tengelye a baloldalon lehetne hosszabb, hogy normálisan kihézagolva teljesen belenyúljon a csapágyba.
Gyári AOE, a jobbak közül.
Ugyan azt motort találjuk az olcsóban, mint a drágában.
Összegzés
Aki szeretne egy igazán minőségi, igényes AEG-et mindenféle csicsa nélkül, korrekt belsővel, ne keressen tovább. Felső határán a közép kategóriának, belépő szintje a felsőnek.
A korszerűsített hop up-ot és gearboxot jó minőségű és pontosan illeszkedő kaszniba sikerült begyömöszölni. Ez egy jó alap, amivel ebben formájában vagy akár tovább legózva is jól járunk.
