Az AEG platform fundamentálisan nem változott az idők folyamán. Alapelvek, formák lényegi értelemben ugyanazok, amit a Marui piacra dobott a 90-es évek elején. Amit tegnap "tuning"-nak hívtunk az mára sztenderddé vált.Vegyünk gondolatainkban egy Marui AEG-et. (Nem a next gent!) Ez egy japán játék fegyver. Műanyag külsővel, jó minőségben gyártva, mai fogalmainkkal low-end anyagokból (a gyártás minősége miatt nem keverendő össze a legalja kínai csodákkal). Japánságának jellegzetessége, hogy nem igazán foglalkoznak (vagy -hatnak) a világgal. Kizárólag  "gyenge" anyagokból és a 0,98J-os limithez gyártanak replikákat. Ez utóbbit azért fontos szem előtt tartani, mert így megérthetjük, miért van egy alap Marui fegyverben például spiáter fogaskerék.
Azokra az erőhatásokra megfelelő. Ahogy a legtöbb tömeg gyártott terméknél (ami nem az örökkévalóságnak tervezett luxus cucc) a lehető legolcsóbban előállítható és a célnak még épp megfelelő alkatrészek kerülnek a termékbe.

A korai 2000-es években kezdett nagyobb méreteket ölteni a hobbi. (Ami elsősorban a kínai gyártók kedvező árú replikáiknak köszönhető.) Mivel országonként más és más az energia [J] határ (bogyó tömegének (0,20g) és sebességének (400fps) szimbiózisa) és a japánoké az egyik legalacsonyabb, ezért a szigetországon kívüli piacokon persze, hogy megnőtt az igény a határok feszegetésére, aminek hatására megjelentek az első alkatrész gyártók. Erősebb fogaskerekek, erősebb rugó, csapágyazás a rugó végeire, ventillált dugattyúfej csak, hogy párat említsünk. A Marui klónokat gyártók már nem olyan "nyakasak", mint a japánok és tudják, hogy világ nem csak és kizárólag nipponézia kicsiny szigetéből áll, el kezdték trükkösebb, erősebb anyagú vagy javított alkatrészekkel szerelni a replikákat. Az első "márkás" klónok (CA, ICS stb) mai szemmel csak nüansznyi belső újdonságot hordoztak.
Akinek volt pénze, igénye és legfőképpen bátorsága belevágott a tuningba, akinek nem az alap fegyverrel játszott. Persze, akkoriban kevés infó volt fellelhető, ezáltal kevés volt a gyakorlott szaki és iszonyatosan drágák voltak az alkatrészek. A "tuning fegyvert" mindig valami mágikus aura vette körül, holott nem biztos, hogy jobb volt mint, az alap. Mivel akkoriban is nagy küzdelem volt a kompatibilitás.
Ez a kezdeti varázslat megmaradt köztudatban és generációról generációra öröklődik az airsoft társadalomban. Nehezen kiírtható ez a gondolkodás, holott a világ azóta már megfordult párszor a tengelye körül.

Egy alap TM gearbox következik. (Egy P90, V6 nevezetű meghajtóegysége.) Az elv és az anyagok szinte semmit sem változtak az elmúlt majd 30 évben (a V2 óta).Nem igazán látunk csili-vilire eloxált vagy acél alkatrészeket. Belsőségek: spiáter középső és sector kerék, ventilálatlan dugattyúfej, kampós rugó, egyszerű műanyag rugóvezető, műanyag csapágyak, o-gyűrű mentes nózi.

A következőkben láthatunk pár képet, egy olyan tajvani gyártó termékeiről, amik szemléltetik az evolúciót és egy kicsit a jövőbe tekintenek.
3 lépcső lesz látható a VFC-től. Az ős, 2004 körüli időszak, amit sokáig gyártottak. A mostani VR16, azaz a belépőszint, mivel a termékpaletta szélesedett olcsóbb és drágább termékekkel. Illetve a teteje, amit az Avalon névre brendelt VFC jószág.

Agyunkba raktározzuk el a fent látott és olvasott alap Marui gearboxot és gondolatankba rakjuk mellé a VFC-ket.
A felső a régi az alsó az új. A kenés mindkét esetben nagyon hasonló. Fehéres-barnás zsír található mindkettőben. A régi ez SCAR-ba való, ezért a furcsa elsütőbillentyű és a vezeték vég.

Ahol egy képen szerepel a régi és az új, a bal oldali mindig a régi, a jobb az új.

Nézzük a gearboxot házat!
Anyagát tekintve nincs változás. Mindkettő spiáter öntvény. Eltérés a kialakítás részleteiben van.A legszembeötlőbb, hogy az újon hiányzik az ablak a dugattyúnál. Erre az ablakra a Marui M4-eken volt szükség a kettényitható műanyag test miatt, hogy az upper tartófülei ne törjenek le. Ez egy őskori maradvány, ami sikerült szolgai mód lemásolni. A szétcsúsztatható M4 testek korában nincs szüksége erre.
Nem változott az orr rész erősítése, sőt a belső sarkok sem lettek lekerítve az új.
A maga korában innováció volt a 7mm-es csapágyfészek, amit műanyag perselyekkel töltöttek fel. A későbbiekben ez 8mm-es acélra váltott, majd a most látható 8mm-es golyós mellett álltak meg.
A műanyag perselynek vannak vitathatatlan előnyei, amik igen alkalmassá teszik bizonyos rugóerőig (anyagtól függően). Önkenő, csendes, jobban csillapítja a vibrációt. Ha beszabadul valami a fogaskerekek közé deformálódással védi meg a fogtörést.
További innováció a box kialakításánál, a tányérkerék mellett látható kivágás. Egy megfelelően vékony tárggyal benyúlva feszteleníthető az összes rugó. Persze ez csak szerelésnél működik, mert a pisztolymarkolat takarja összerakva ezt a részt. Ez a funkció megtalálható mindkét versenyzőn.
Belül, amit a régi nem tud, az egyértelműen "gyors"rugócsere, aminek a lényege, hogy az összerakott boxot nem kell szétszedni a fő rugó cseréjéhez. Elég a rugóvezető talpát 45°-kal elfordítani.
A VFC-nél végre valaki gondolkodott és sikerült kialakítani a fogaskereket mögötti holt térből egy "zsebet", ahová egy FET-et lehet elrejteni úgy, hogy ne kerüljön összeütközésbe a hátsó, átmenő stifttel (M4 esetében).Fogaskerekeknél az első és legfontosabb, hogy acélből vannak. Vasporból gyártódnak.

Találkozhatunk egy bukott VFC innovációval. Nevezetesen az önhézagolással. Leírva tök jól hangzik, egyszeri buherátorok álma, hogy nem kell a hézagolással "kínlódni", ám a valóságban ez messze nem olyan tökéletes. A tányérkerék kivételével rugós távtartókat terveztek. A rugók felveszik a rendelkezésre álló helyet és kész. Viszont a rugók folyamatosan nyomják a csapágyakat axiális irányban, azaz folyamatos súrlódás nagyobb, mint egy rendesen kihézagolt rendszeren. Emiatt jobban szorulnak a kerekek. Illetve nézzük meg a legelső képet a cikkben, látható a középső keréken, hogy bizony összetalálkozott párszor a sector kerékkel, ezért vannak rajta azok az íves nyomok. Ez az egész azért nem jó, mert nagyobb a súrlódás, ha összeérnek még nagyobb = több áram, nagyobb teher a kapcsolón.
Ezt a rémálmot nyomatta sokáig a VFC. A VR16, olcsó széria megjelenése hozta el az új genes boxokat, ám ott is alkalmazták ezt egy ideig. Hál Istennek leszoktak róla és a borzalom helyét átvették a sima, hézagolható távtartók.

A sector keréken látható még egy dealayer. Ami a nózi időbeli nyitvatartását hivatott nyújtani. Így a rendszer biztosabban adagol nagyobb sebességnél. (Ez az őskorban egy populáris tuning alkatrész volt.)

A fogaskerekek áttétele változott. Ugye a gyári áttételi arány 18:1-hez. Sokat hangoztatott, alkatrészeket böngészve ezekkel a számokkal illetik az eredeti áttételi arányt. Nos, a dologban van egy kis csavar. A 18 után hiányoznak még számok. Hogy könnyű legyen számolni, vegyünk egy kalkulátort. A két fogaskerékszett között 1 fog eltérés van, mégpedig a középső nagyobb ívén. A régin 1-gyel (39) több van, ezért az a ténylegesen gyári 18,72:1-hez arányú, az új 18,24:1-hez. Tehát a motor 18,##-szor fordul meg, mire a sectorkerék 1-et forog. Szédítő ~2,6%-os a gyorsulás számolható az újjal.Az régi VFC polikarobnát tappet platet és dugattyút tartalmaz. Hosszútávon nem tűnik jó választásnak. Bár a polikarbonát nagyon jól elnyeli az energiát (ebből van a szemüveg lencséje), dugattyúnak azonban van jobb nála, ami jobban bírja a dinamikus terhelést és a kenőanyagok sem bántják. (Saját VFC replikámban bepókhálósodott a dugattyú eleje és egy felhúzásnál leszakadt.) Érezték ezt a gyártónál és más anyagot néztek, leginkább a poliacetálra hasonlít a termék. Plusz az 1 kilépőfogat 7-re bővítették, a második fog nélkül.

A dugattyúfej szinte azonos mindkét esetben, alu, előfeszítéssel.

A henger anyagában és ezzel együtt felületkezelésében van némi különbség. A régi nikkelezett réz, az új eloxált alu. Valós kopásállóságban még nincs elég tapasztalatom. Bár az biztos, hogy a fémből készült hengerfej jobban eszi a hengert, mint a műanyag.

Hengerfejek felépítés szintén ugyanolyan. Műanyagból vannak. A réginél jellemző volt, hogy középen eltört és kettényílt. Az újnál ilyet még nem láttam.

A rugóvezető egyértelmű előrelépés a régihez képest. A sima műanyagból fröccsöntött alkatrészt felváltotta egy csapágyazott acél rugóvezető.

A nózi mindkét esetben műanyag és o-gyűrűs, bár formájuk kissé eltérő, hosszuk ugyanakkora.

Nem változott sajnos a cut off lever, ami spiáterből van. Acélból kellene gyártani ezt alkatrészt, hogy a sector kerék bütyke ne egye meg hosszabb távon.Motorok tekintetében a régi erősebb mágneseket tartalmaz, mint az új. Az újnak viszont másabbak a tekercsei, ezért hasonló élményt produkálnak.Harmadik versenyző az Avalon VFC gearboxa.Szemfülesek kiszúrhatták, hogy a pirosra eloxált henger kivételével semmi eget verő újdonság nincs, kivéve azt a fekete duzzanatot a madzagozásban.
Ez egy FET, ami megóvja a kapcsolót. Ez is egy olyan újdonság, ami egyelőre a drágább replikák sajátja. (Igen, mondhatjuk, hogy a JG évekkel ez előtt már csinált ilyet a középkategóriában, de a cég egyszerűen olyan piacvesztést szenvedett el, hogy a termékeire "mai fiatalok" közül szinte már senki sem emlékszik.) Emiatt bátorkodtam leírni fentebb a jövőt, ugyanis előbb utóbb ez is le fog szivárogni a tömegeket kiszolgáló alacsonyabb árfekvésű AEG-ekbe.A motor szintén jobb lett, neodímium mágneseket kapott. Ez is egy olyan újdonság, amit szívesen látunk majd az olcsóbb termékekben.

A tuning, mint olyan más dimenziókban mozog ma, mint anno. A társadalom elég lassan dolgozza fel az airsoft ipar amúgy sem szédítő sebességű változásait. A ma fegyvere a tegnap szempontjából "tuning fegyver", mivel tartalmazza mind azokat az újításokat, amit a kezdeti modellek nem.
Alkatrész cserélgetős kontextusban a tuning szóval sem értek egyet. Ha az eredeti jelentését nézzük, akkor hangolást, beállítást szeretne kifejezni. Ami nem egyenlő az alkatrészek nyakra-főre dobálásával. Több köze kéne, hogy legyen a szerkezet finomhangolásához, amit például egy "alap átnézés" kéne, hogy jelentsen. Mely során az ember módszeresen összepróbálgatva kiszűri a gyári hibákat, ezáltal finomítva cucc működését. Ezt kéne, hogy jelentse a tuning, nem pedig a "mit cseréljek azonnal, amikor megérkezik"-et.

Aki kíváncsi mi volt az AEG korszak előtt, annak szeretettel ajánlom Trahser Asahi M60-ról szóló cikkét. Egy géppuska, ami nem géppuska. Egy olyan korszakból, amikor még a világon csak pár maréknyi ember űzte ezt a hobbit.

Ha számodra is érdekes a blog és úgy gondolod, hogy megéri, hogy havi egy sajtburger árával támogass, sokat segítesz a megjelenő tartalmak készítéséhez.
A patreon támogatók az itteni megjelenés előtt olvashatják a legújabb bejegyzéseket.